A család által megfogadott ügyvédet a Legfelső Ítélőtábla nem értesítette a fellebbezési tárgyalás kitűzéséről, ezt csak sajtóból tudta meg! A brassói kartárs az előzetes letartóztatást elrendelő határozat elleni fellebbezési tárgyalás után elmondta azt is, hogy az iratokba való betekintést számára csak a másodfokú tárgyalás reggelén tették lehetővé. A Beke István Attila 30 napos előzetes letartóztatásba helyezését elrendelő ítélet indoklását a román állami televízió december 7-i adása ismertette. Azt a tényt, hogy Beke István december elsején állítólag bombát akart robbantani szülővárosában, három „bizonyítékkal” támasztották alá: a Bekétől lefoglalt harmadosztályú petárdákkal, egy mobiltelefonnal, amellyel állítólag távirányítással felrobbanthatta volna a bombát, és egy szemüveggel, amellyel éjjel is lehet látni. Adódik a kérdés: ha valaki nappal, a díszszemle alatt akart robbantani, annak miért volt szüksége éjjel látó szemüvegre? Ráadásul az ilyen szemüveg beszerzése nem esik tilalom alá. A bombarobbantás kísérletének vádja csak akkor állná meg a helyét, ha szakértői vélemény megállapította volna azt, hogy a lefoglalt petárdákból 24 óra alatt távirányítással felrobbantható bombát lehet összeállítani. A szakértői vélemény beszerzése nélkül egész egyszerűen nem lehetett volna robbantási kísérlettel megvádolni Bekét. Bombagyártásban én sem vagyok képzettebb, mint az eljáró ügyészek, de kötve hiszem, hogy 24 óra alatt petárdákból össze lehetne eszkábálni egy működőképes távirányított bombát! A mobiltelefon távirányító robbantási képességét is csak szakértői vélemény beszerzésével lehet bizonyítani. Ezeket a szakértői véleményeket a vádhatóság a házkutatás óta eltelt tíz nap alatt meg sem próbálta beszerezni – valószínűleg azért, mert nincsenek arról meggyőződve, hogy az általuk elvárt eredménnyel szolgálnának.
A kézdivásárhelyi december elsejei „bombarobbantás” valódiságában jogi ismeretekkel nem rendelkező emberek is kételkednek. Felteszik a kérdést, hogy egy túlfűtötten magyar érzelmű fiatalember miért pont szülővárosában akar robbantani? Az is felettébb gyanús, hogy több hónappal azután, hogy terroristaként követték Bekét, miért pont december elsején csaptak le rá. (Ezt a módszert alkalmazták Marosvásárhelyen, ahol az előző kilenc hónap alatt több mint száz kétnyelvű utcanévtáblát felszerelő önkéntest március 20-án, a fekete március 25. évfordulóján lepleztek le, és etnikai konfliktus gerjesztésével is megvádolták.)
Annak alátámasztására, hogy a büntetőjogban milyen problémás egy elkövetendő bűncselekmény előkészítésének jogi minősítése, elbírálása, az Osztrák–Magyar Monarchia talán leghíresebb ügyvédjének – aki a „magyar Dreyfuss-ügyben”, a tiszaeszlári vérvád tárgyalásán elérte a rituális gyilkossággal ártatlanul megvádolt zsidók felmentését – egy másik híres esetét ismertetem. Dr. Eötvös Károly elvállalta egy közismert betörő védelmét, akit betörési kísérlettel vádoltak meg, mert őrizetbe vételekor egy bank körül ólálkodott, és táskájában betörésre alkalmas szerszámokat találtak. A híres ügyvéd védőbeszédében azt indítványozta a bíróságnak, hogy védencét ne csak betörési kísérletért ítéljék el, mert nála voltak az alkalmas szerszámok, hanem tiltott nemi erőszak kísérletéért is, mivel az a szerszám is nála volt. Bizonyíték hiányában felmentették a delikvenst.
Mára közismertté vált, hogy a marosvásárhelyi fekete március kirobbantása, a „magyar veszély” felmelegítése a gyűlölt Securitate visszaállításának a közvélemény általi elfogadását is szolgálta. Mivel Romániában jelenleg hét titkosszolgálat működik, azon is versenyeznek, ki küzd hatékonyabban az úgynevezett magyar irredentizmus ellen – noha tisztában vannak azzal, hogy az ország területi integritása egyáltalán nincs veszélyben. Számukra a magyar ellenségkép konzerválása jólétük záloga, hiszen semmi munkával óriási fizetéseket vágnak zsebre. A szekusokkal átszőtt román média nagy része pedig lelkesen meglovagolja ezt a bornírtságot. Most, hogy Romániának új kormánya lett, attól tartanak, előfordulhat, hogy a technokraták normalizálni szeretnék a román–magyar viszonyt. A kollektíven terrorizmussal megvádolt magyarokkal viszont egy, a nemzeti érzelmeket figyelemmel kísérő román kormány nehezen barátkozhatna. A szervezett magyarellenes propagandára a sokáig hősiesen rettegő RMDSZ-vezetés – a kézdivásárhelyi tiltakozó felvonulásokon sem mertek megjelenni – nagy késéssel reagált, de csak azután, hogy Beke István előzetes letartóztatását a Legfelső Ítélőtábla és Semmitőszék fenntartotta. Abból kiindulva, hogy Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke december 10-én, az emberi jogok világnapján egy szót sem szólt a Beke-ügyről, arra lehet következtetni: hozzáállásuk továbbra is ambivalens. A román igazságszolgáltatást jellemzi, hogy ugyanaznap, amikor Beke fellebbezését elutasították, az Ítélőtábla a saját vallomása szerint öngyilkos dzsihádistának készülő krajovai fiatalt házi őrizetbe helyezte, ő szabadon távozhatott.
Befejezésül a félremagyarázások elkerülése végett rögzíteni kívánom: állásfoglalásom nem a hatvannégy vármegyés ideológia, hanem a jogállamiság védelmében született meg!
