Az egyre agresszívebben terjeszkedő genderlobbi élharcosai újabb győzelmet könyvelhettek el maguknak, ugyanis sikerült elérniük, hogy mostantól börtönbüntetéssel legyenek sújthatóak azok a szakemberek és szülők Németországban, akik nemi identitászavarral küzdő fiatalokon próbálnak terápiás eszközökkel segíteni.
Természetesen a hazai liberálisok, élükön a momentumos Donáth Annával, kitörő örömmel fogadták, hogy azokat a német fiatalokat, akiknek szükségük lenne efféle segítségre, megfosztották a gyógyulás esélyétől, és ezáltal a normális élet lehetőségétől is. A hírrel kapcsolatban a 444.hu-n megjelent írás szerzője pedig nem győzte hangsúlyozni, mennyire „tudománytalan” eljárás, amikor például egy fiatalembert azért igyekeznek kezelni, hogy képes legyen normális, önazonos módon megélni saját, férfiúi nemiségét. Az sajnos már nem derül ki a haladó szellemű publicista írásából, hogy az is tudománytalan – és etikátlan – eljárásnak számít-e, ha a szóban forgó fiatalembert adott esetben hormonokkal és műtétekkel próbálják „nővé” változtatni, emberi ronccsá nyomorítva egy életre.
Jelen írásnak, ami egy nemrég nyilvánosságra került videó kapcsán született, szintén a fentiek adnak különös aktualitást. A felvételen egy magyarországi „transzgender fiú” látható, akinek mondandóját hallva gyanítható, hogy nem csak a nemi identitásával kapcsolatban, de úgy általában a világ dolgait illetően is komoly zűrzavar uralkodhat a fejében… A fiatalembert saját édesanyja, valamint a „szakemberek” is támogatják és megerősítik abban, hogy mentális problémáira ne megoldást keressen, hanem azokból (téves) identitást gyártson magának. A valamivel több, mint félórás monológban természetesen elhangzik nagyjából minden kötelező balliberális közhely; az előadott gondolatmenet a szokásos „diszkrimináció”, „emberi jogok”, „szabadság” stb. lózungok folyamatos hangoztatása mentén bontakozik ki, és főként arra – az egyébként teljességgel téves – narratívára épül, mely szerint mindazok, akik nem kívánják elfogadni, hogy a hozzá hasonlók mentális problémáihoz kelljen a társadalom egészének igazodnia, azok ezt „csak úgy”, passzióból, puszta gonoszságból művelik, és tulajdonképpen maguk sem tudják megmagyarázni, miért is gáncsoskodnak.
A videó végén egy különösen gyenge lábakon álló, de köreikben annál gyakoribb érveléssel is előhozakodik a fiatalember, nevezetesen, hogy azért kellene a normális többségnek az ő igényeikhez alkalmazkodnia, mivel a természetben, az állatvilágban is megfigyelhető a homoszexualitás és transzneműség… Igen, ott is valóban előfordul ilyesmi – mint rendellenesség, abnormalitás, ritka és rendhagyó anomália. Valamint előfordul az is, hogy a nőstények alkalmanként felfalják saját kölykeiket (kannibalizmus), az azonos fajba tartozó egyedek főként egymás között párosodnak (rasszizmus), a domináns hímek pedig gyakorta háremet is tartanak (többnejűség). Az emberi társadalom számára azonban – egyelőre és szerencsénkre – elsősorban nem az állatok viselkedése szolgáltatja a követendő mintákat. Hiszen az embert az állatvilágtól többek közt éppen az különbözteti meg a legmarkánsabban, hogy sokkal kevésbé van alávetve ösztönkésztetéseinek, az öntudatlan, zsigeri félelemből fakadó agressziónak, a kollektív fajszellem megkötő erejének. És a valódi szabadsága is épp abban áll, hogy – az állatti létformákkal szemben – tudatos önreflexiója, gondolkozása és akarata révén nemcsak szenvedő alanya parancsoló ösztönvilágának, de birtokában van annak a képességnek is, mi által felülemelkedhet és uralkodhat azon.
Habár közhely, hogy nincs két egyforma gyerek, többségüknél mégis viszonylag egyszerű, kitaposott út vezet a felnőtt korig; de napjainkban sajnos egyre többen vannak azok is, akik súlyos téveszmék csapdájába esnek felnőtté válásuk során. A gyermeki személyiség érésében, viselkedési sémáinak alakulásában számos tényező játszik közre, melyek közül a legfontosabb a szülőhöz való kapcsolódás minősége. Alapvető szülői feladat és felelősség tehát a gyermek számára megfelelő példát mutatni, használható mintákat átadni, melyek alapjára – jobb esetben – egy életen át sikerrel lesz képes támaszkodni és építkezni.
Minden korábbinál nagyobb felelősség hárul a szülőre e tekintetben egy olyan világban, melyben egyre több gyermek egészséges testi-lelki fejlődését súlyosan veszélyezteti, hogy azok a mentálisan sérült emberek, akik esetében a bensőleg átélt nemi identitás és a tényleges nemiség közt valamilyen zavar áll fenn, etalonként, követendő példaként jelenhetnek meg a mai, egyenlőséget hirdető, minden normát relativizáló társadalomban. A megfelelő szülői minta, útmutatás hiánya, rosszabb esetben akár a gyermek személyiségében torzulást, sérülést előidéző szülői magatartás, a nem megfelelően értelmezett szeretet és gondoskodás, mely megerősítésként szolgál a téves, hibás viselkedések vonatkozásában, mind-mind súlyos kockázati tényezők a gyermek szempontjából. (Érdemes visszanyúlni Buji Ferenc, e témával kapcsolatban gyakran idézett, kiváló tanulmányához, melyben részletesen ír az úgynevezett szerzett homoszexualitásról, mely „a gyermek és az ellenkező nemű szülő közötti koragyermekkori kapcsolat bizonyos zavaraira vezethető vissza”.) Aki így a megfelelő immunitás hiányában, a mindenhol megjelenő külső befolyások hatására nem lesz képes megélni eredendő, természetes és normális nemiségét, és akár maradandó lelki károsodást is elszenvedhet, ami negatív kihatással lesz az egész életére, társas kapcsolataira, társadalmi szerepeire is.
Ezért egy felelős, épelméjű és egészséges lelkületű szülőnek kötelessége mindent megtenni gyermeke védelmében, és soha nem támogathatja annak esetlegesen felmerülő, zavaros törekvéseit, mert a gyermek és a társadalom elemi érdeke egyaránt ezt követeli meg. Ahogy köteles gyermekéből legjobb tudása, lehetőségei szerint jóravaló, értékes és hasznos, erényes embert nevelni, aki kiegyensúlyozott személyisége révén képes tartalmas és boldog, példamutató életet élni, inspirálni, segíteni, felemelni másokat is.