A napok óta tartó Irán elleni támadások nem hozták el a korábban beígért gyors győzelmet az Egyesült Államok számára, ezért az amerikai politikusok felvetették annak lehetőségét, hogy felfegyverzik az iráni kurdok egy részét, vagy pedig iraki kurd milíciákat vetnének be az iráni rendszer ellen.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Iráni források szerint kisebb kurd egységek már meg is próbáltak betörni Irán területére, azonban az Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) kiszorította őket az országból. Erre válaszul az iraki területeken lévő kurd milíciák támaszpontjai ellen is mértek rakétacsapásokat.
A forgatókönyv hasonló lenne, mint Szíriában?
Az Egyesült Államok a kurdokat már korábban is kihasználta saját céljaira, hiszen a szíriai polgárháború idején felfegyvereztek egy kurd csoportot, hogy ezzel is gyengítsék a szíriai kormányerőket, és egy pénzen megvásárolt, hűséges szövetségest tudjanak maguk mellett a térségben.
2015-ben a szíriai Al-Hasakah tartományban jött létre a „Szíriai Demokratikus Erők” (Syrian Democratic Forces – SDF) elnevezésű kurd fegyveres csoport, amely megalakulásától komoly támogatást kapott az amerikai kormánytól.
A fegyveres csoportot a kurdok a térségben tevékenykedő iszlamista csoportok (ISIS, Al-Nuszra Front) elleni harc céljából hozták létre. Így kívánták megvédeni a kurd lakosságot a káoszba csúszott szíriai területeken. Az Egyesült Államok számára pedig hasznos volt, hogy az SDF töltötte ki a hatalmi űrt a szíriai hadsereg által kiürített területeken.
Arról nem is beszélve, hogy az Amerika-barát kurd milícia kezére kerültek a Kelet-Szíriában lévő kőolaj- és földgázmezők, ahonnan a kurdok abban az időben meg is kezdték a kitermelést. A kitermelt olajat pedig az amerikai hadsereg kurd támogatással a szomszédos Irakban lévő támaszpontjaira szállíthatta át.
A kurdok felfegyverzését azonban ellenezte a szomszédos – és egyébként szintén NATO-tag – Törökország, amely évtizedek óta tartó háborút vív a török területeken és a szomszédos országokban működő kurd szeparatista csoportokkal. Az amerikai támogatással létrehozott SDF pedig szorosan együttműködött a Törökország ősi ellenségének számító kommunista Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK).
Az Aszad-rendszer 2024 decemberében bekövetkezett bukása után azonban az Egyesült Államok magára hagyta az SDF milíciát, amely az új szíriai kormányzattal kötött megállapodások ellenére sem kapott helyet Szíria irányításában, és folyamatos fegyveres összetűzések bontakoztak ki a kurdok és az új szíriai hadsereg között.
Az amerikai erők ráadásul ki is vonultak a kelet-szíriai – elsősorban a Deir ez-Zor kormányzóságban lévő – bázisaikról, amelyeket még 2014-ben hoztak létre.
Az iraki Kurdisztán nem áll az amerikaiak mellé
A részben autonóm iraki Kurdisztán tartományban az első naptól kezdve ellenezték az Egyesült Államok Irán elleni háborúját. Elsősorban talán azért, mert az Erbilben található amerikai Al-Harir bázis az iráni válaszcsapások első számú célpontjává vált.
Az iraki kurd vezetők azt sem fogadták örömmel, hogy az Egyesült Államok belevonná a térség kurd lakosságát a saját Irán elleni háborújába. A Kurdisztán régiót irányító, kormányzói jogkörökkel felruházott Nechirvan Barzani kifejezetten elutasította az erre irányuló amerikai terveket, ahogyan Mohamed Shia Al-Sudani iraki miniszterelnök is.
A kurd kormányzó telefonon közölte Abbas Araghchi iráni külügyminiszterrel, hogy semmiképpen sem szeretnének részt venni az Egyesült Államok, valamint Izrael és Irán háborújában.
Barzani döntésének egyik oka az, hogy nem szeretnének a szomszédos Irán célkeresztjébe kerülni, másodsorban pedig Törökország részéről mindig tiltakozásokat vált ki, ha az iraki kurdok fegyverkeznek. Recep Tayyip Erdogan török elnök ráadásul korábban már az iraki kurdokat is megvádolta a kommunista PKK támogatásával.
A 2014-es iráni–kurd szövetség
A kurd vezetés döntése mögött azonban áll még valami, amit talán sohasem fognak elfelejteni Iránnak.
2014-ben az Iszlám Állam (ISIS) Szíriából kiindulva megtámadta Irakot, és a Dohuk, Erbil és Al-Sulaymaniyah kormányzóságokból álló Kurdisztán régió szinte védelem nélkül maradt.
Bagdadban az Ali al-Sistani ajatollah által létrehozott „Népi Mozgósítási Erők” (Hashd al-Shaabi) akadályozta meg azt, hogy a főváros a terroristák kezére kerüljön. Kurdisztán régió azonban a gyors iráni segítségnek köszönheti, hogy Erbil nem esett el.
Az iráni kormányzat ugyanis fegyvereket és egy különleges ejtőernyős egységet küldött a kurdok megsegítésére.
De mi a helyzet az iráni kurdokkal?
A tavaly decemberben, amerikai támogatással kirobbantott iráni zavargások sikertelensége miatt az Egyesült Államok most az etnikai ellentéteket használná ki céljai elérésére. Jelenleg ugyanis az Iránban élő több millió kurdot kihasználva szeretnék megvalósítani az 1979 óta áhított „rendszerváltást”.
Donald Trump elnök ugyanis bejelentette, hogy a kurdokat is bevonnák az iráni rendszer elleni harcokba. A CIA már el is készítette a terveket a kurd milíciák felfegyverzésére, amelyek Iránon belül vennék fel a harcot az iráni hadsereggel és az Iráni Forradalmi Gárdával.
A terv hasonlóképpen működne, mint a Pakisztán határához közeli iráni Beludzsisztán tartomány esetében, ahol az amerikai hírszerzés évtizedek óta támogatja a többségében szunniták által lakott területen élő szeparatista csoportokat. Az iszlamista milíciák felfegyverzésével azonban nem értek el sikereket az iráni hadsereggel szemben.
A török határ menti iráni Kelet-Kurdisztán kurd lakosainak felfegyverzését szintén nem nézi majd jó szemmel Törökország, hiszen évtizedek óta harcolnak a kurdokkal. A török kormánynak csak az utóbbi években sikerült bizonyos mértékű közeledést elérni a Törökországban élő kurdok irányába, valamint megegyezni a PKK-val. Valószínűleg nem örülnének újabb felfegyverzett kurd csoportok jelenlétének a szomszédos országokban.
A Szír Hadsereg bevonult Aleppó tartományba, összecsaptak a kurdokkal
Törökország kész segítséget küldeni Szíria számára a kurdok elleni harcban
(Új Világ(t)rend nyomán Szent Korona Rádió)