Már több cikkünkben foglalkoztunk a megbotránkoztatóan naiv belpesti újságírók által indított cigánysajnáltató és adománygyűjtő kampánnyal, mely során az Index munkatársa sorozatosan bedőlt annak, hogy egy kis pénz segíthet helyrehozni egy suttyó cigány és családjának életét. A hírportál jószándékú olvasói hatalmas pénzösszegeket utaltak át egyenként, Majkával az élen – a cigányok minden egyes forintot eldorbézoltak, dolgozni nem akart a családfő, az általuk bérelt házat pedig elég durván szétverték. Most odáig fajult a helyzet, hogy már az Index újságírója is kénytelen volt – részben – belátni hibáját.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Bari Krisztiánék a sokszorosát megkapták annak a segítségnek, ami elég lehetett volna ahhoz, hogy kitörjenek a nyomorból, és mint azt az Index újságírója nagy naivan várta, „rácáfoljanak a sztereotípiákra”. Aki kicsit is körültekintő, rögtön láthatta, hogy teljesen felesleges minden erőfeszítés, ha az illető, jelen esetben Bari Krisztián nem akar megváltozni. Így aztán borítékolható volt, hogy minden egyes nekik adott forint kárba vész.
Legutóbb karácsony alkalmából már jogosítvány ürügyén kalapoltak. Az Index két olvasója is jelentős összeget, 200 ezer forintot utalt át. Most azonban kivételesen nem a Magyar Jelennek kellett feltárnia, hogy a cigányok elitták, elherdálták a pénzt, mint legutóbb, amikor szétverték a kedvezményesen bérbe vett töltéstavai házat, és a folyamatos balhézásuktól zengett a környék. Az Index újságírója ugyanis maga volt kénytelen szembesülni a valósággal.
Hiába szóltak az újságírónak, ő továbbra is homokba dugta a fejét
Mint kiderült, már olvasói levelek garmada zúdult az Index postaládájába, hogy nehogy pénzt adjanak Bari Krisztiánéknak. De az újságíró hiába látta a Magyar Jelen adását a töltéstavai állapotokról, csak a cigányasszony beszámolójának hatására volt hajlandó belátni, hogy egy alkoholista cigány dorbézolását támogatta egy egész éven keresztül.
„Nagy a baj, Krisztián megbolondult.”
– kezdte a cigányasszony, mintha ez valami újdonság lenne. – „Elitta a pénz nagy részét, amit a jogosítványra kapott, nekem százezer forintot sikerült megmentenem belőle, abból ruhát vettem a gyerekeknek. Meg is vert engem, úgyhogy elmenekültem a testvéremhez a gyerekekkel Győrbe, most itt vagyunk. Az a legnagyobb baj, hogy Krisztián erőszakkal elhurcolta Karinát, az egyik kislányunkat, és azzal fenyegetőzik, hogy a gyerekkel együtt a vonat elé veti magát. Úgyhogy feljelentettem a rendőrségen, de nem tudom, mi lesz velünk.”
A Ch. Gáll András nevű újságíró erre így fogalmaz:
„Kis híján kiesett a mobiltelefon a kezemből. Őszintén szólva hazudnék, ha azt mondanám, teljesen váratlanul ért a fordulat. Hiszen sorra kaptuk az olvasói leveleket, hogy semmiképpen se adjunk pénzt Bariék kezébe, mert úgyis eltapsolják azt. Én azonban makacsul hittem abban, hogy sikerül megmenteni a családot a nyomorból.”
Két nappal később kiderült, hogy a cigányasszony visszakapta a gyerekét, és elintézte, hogy védett házba költöztessék őket. Ennek lényege, hogy még ők maguk sem tudhatják, hogy hol vannak, és nem hagyhatják el a házat. Azonban ha telefonálni tudott, az okostelefonján bizonyára azt is meg tudja nézni, hogy hol vannak. Ekkor tovább fűzte az újságírót, hogy a beteg gyereknek kell a gyógyszer, küldjön pénzt – küldött is, de állítólag nem sokkal később kapott a blokkról fényképet. Kérdés, hogy ezt hogyan tudta kivitelezni, ha nem hagyhatta el a házat…
Immáron Bari Krisztiánról egészen megváltozott Ch. Gáll András véleménye: mostmár trógernek, félőrültnek, dúvadnak nevezte a cikkében. Úgy látszik, egyedül csak a cigányasszony panaszkodása tudta ezt elérni:
„Részegen kétszer is megvert, szétverte a házat, úgyhogy szilveszterkor én már elmentem Miskolcra a gyerekekkel. De Krisztián Karinát erőnek erejével elvitte magával Újpestre, a húgához. Sajnos az ő nevén vannak a gyerekek, de remélem, a bíróság nekem ad igazat, és én leszek hivatalosan is a gondviselőjük – reménykedik az asszony. – Közben, ahogy már mondtam, Krisztián azzal zsarolt, hogy Karinával együtt vonat elé veti magát. Talán meg is tette volna, ha a rendőrök el nem hozzák tőle a kislányt. Azóta meg azzal fenyeget, hogy úgyis megtalál, és akkor megöl engem.”
A rasszizmus nem előítélet, hanem keserű tapasztalat.
Így értelmezik totálisan félre a cigányság helyzetét a naiv „belpesti” újságírók
Hiába halmozta el támogatással boldog-boldogtalan a Bari családot, cigányok maradtak (VIDEÓ)
(Index nyomán Szent Korona Rádió)
