Azok az orvosok és kutatók, akik foglalkoznak magzatokkal, akár egy korai műtét során, elismerték, hogy bizony éreznek fájdalmat ők is. Ezért van, hogy a műtő orvosok esetenként fájdalomcsillapítót adnak be a magzatnak, amennyiben az nem veszélyezteti őt a műtét alatt vagy után.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A magzati fájdalom régóta vitatott kérdés, nagyrészt azért, mert a magzati fájdalmat gyakran idézik fel a terhességmegszakítás vagy abortusz korlátozásának indokaként. A magzati fájdalom lehetőségéről szóló legtöbb jelentés a fejlődési idegtudományra összpontosít. A jelentések gyakran azt sugallják, hogy a fájdalomérzéshez a kéreg és az ép thalamocorticalis traktusok szükségesek. Mivel az agykéreg csak 24 hét után válik működőképessé, és a pályák csak ezután fejlődnek ki, sok jelentés kizárja a magzati fájdalom lehetőségét a terhesség utolsó harmadáig.
Jelen tanulmány a fájdalom érzékeléséhez szükséges agykéreg fontosságát, valamint újabb bizonyítékokat mutat be, hogy az idegtudomány nem zárhatja ki véglegesen a magzati fájdalom lehetőségét a 24. hét előtt. A tanulmány kitér arra is, hogy a fájdalom puszta érzékelése, önreflexió nélkül, erkölcsileg jelentős. Úgy vélik, a magzati fájdalomnak nem kell egy felnőtt ember fájdalomélményével egyenértékűnek lennie ahhoz, hogy erkölcsileg jelentős legyen, ezért a magzati fájdalom az abortusz humánus megközelítésének részeként is figyelembe vehető.
Visszatekintés
1983-ban Ronald Reagan elnök írt egy cikket a Human Life Review-ban, amely elsőként vetette fel közvetlenül annak lehetőségét, hogy a magzat „reagálhat a fájdalomra”. Ezt követően a magzat fájdalomérzékenységének lehetőségét felvetették a New England Journal of Medicine című folyóiratban megjelent áttekintésben, egy kísérő szerkesztői cikkben, valamint egy újszülött műtéteknél alkalmazott fájdalomcsillapítás és érzéstelenítés vizsgálatáról szóló klinikai tanulmányban is.
A cikk szerzője kiemeli, hogy az utóbbi időben a magzati fájdalom a megnövekedett abortuszok kapcsán kerül szóba a legtöbb esetben. Tüzetesen körbejárja a témát, miszerint a magzatok képesek-e fájdalmat érezni, és hogy a magzatfejlődés tudományának ismerete kizárhatja-e a magzatok fájdalomérzékelésének lehetőségét. Azt is elismeri, hogy ha a magzati fájdalom valószínű, akkor annak etikai és klinikai jelentősége van. Egyértelműnek tartja, hogy a magzati fájdalom kérdése az abortuszgyakorlat miatt bír etikai jelentőséggel, és nem más sebészeti vagy terápiás magzati beavatkozások miatt.
Kiugró számú abortuszok világszerte
Világszerte becslések szerint évente 56 millió abortusz történik, ami az összes terhesség 25%-ának felel meg. Az abortusz legalizálását engedélyező, magas jövedelmű országokban az összes abortusz több mint 90%-a a terhesség 13. hete előtt történik. A cikk írója elismerte, hogy eddig úgy vélték: a terhesség 13. hete előtti abortuszok nem járnak a magzat számára jelentős fájdalommal.
A 13. hét után végzett abortuszok általában gyógyszeres vagy sebészi beavatkozással történnek. A gyógyszeres abortuszok során a páciensnek abortuszt előidéző gyógyszert vagy gyógyszerkombinációt adnak be. Ma a gyógyszerkombináció általában mifepriszton és misoprosztol, amelyek nem ölik meg a magzatot. A magzat halála vagy közvetlen magzatelhajtás (kálium-klorid injekció közvetlenül a magzat szívébe vagy digoxin injekció közvetlenül a magzatba vagy az amniószférába) vagy a szülés traumája következtében következik be.
A leggyakoribb sebészi technika a dilatáció és evakuáció (D&E). A D&E során a méhnyakot tágítják, a magzatvizet lecsapolják, és a magzatot több sebészeti beavatkozással, fogócsipeszekkel darabokban eltávolítják.
A magzat halála ismét vagy a D&E előtt végzett közvetlen magzatgyilkosság, vagy a D&E traumája következtében következik be.
A tudósok tehát megvizsgálták a magzat fájdalmának lehetőségét e két, a 13. terhességi hét után végzett beavatkozás során.
Terápiás magzati beavatkozás
A téma megértéséhez fontos tudni az alábbi részleteket is, miszerint a terápiás magzati beavatkozások pontosan mit is jelentenek. A mai napig a magzati műtéteket sikeresen alkalmazzák különböző rendellenességek (veleszületett szívhibák, veleszületett pulmonalis légúti malformáció) javítására, különféle daganatok eltávolítására, valamint speciális beavatkozásokra, például iker-ikertranszfúziós szindróma. A magzat kezelésére szolgáló invazív sebészeti beavatkozások során a magzati és anyai fájdalomcsillapítás és érzéstelenítés kiemelt szakértői figyelmet kapott.
A magzati érzéstelenítés klinikai szakértelem és megfigyelések alapján került kidolgozásra. A legtöbb beavatkozás során általános érzéstelenítést alkalmaznak, amelyet a placentán keresztül juttatnak a magzatba. Felmerült néhány aggály, hogy ezek a szerek káros hatással lehetnek a sejtekre, negatívan befolyásolhatják az agy fejlődését, vagy kritikus mértékben zavarhatják a magzati szív- és érrendszer működését. Azonban minden magzati betegekkel foglalkozó klinikus vagy sebész támogatja a magzati érzéstelenítés és fájdalomcsillapítás alkalmazását standard gyakorlatként.
Összefoglalva tehát ezen beavatkozások közben a magzatok is kaptak érzéstelenítőt vagy fájdalomcsillapítót.
Jelenleg az abortusz az egyetlen olyan magzati beavatkozás, amely során nem használnak fájdalomcsillapítást vagy érzéstelenítést.
A nem-ártás elve
A nem ártás elve azt jelenti, hogy elsősorban nem szabad kárt okozni, de a fájdalom elfogadható lehet, ha az okozott fájdalom jóhiszemű erőfeszítés része a beteg életének megmentése vagy javítása érdekében. Ez a helyzet a terápiás magzati műtéteknél és más invazív eljárásoknál, például a vérátömlesztésnél és a szülést segítő eszközök használatánál, amelyek célja a magzat vagy csecsemő életének támogatása. Tehát a sebészek és az orvosi csapatok figyelembe veszik a magzati fájdalmat.
Akkor mi van az abortusszal?
Minden jel arra mutat, hogy a nem-ártás elvét az abortusz során csak és kizárólag az anyán gyakorolják, sebészek a terhes nőre, mint páciensre koncentrálnak.
Idegtudományi érvek a magzati fájdalom mellett
A magzati fájdalom lehetőségével kapcsolatban a leggyakoribb megközelítés az, hogy a magzat fejlődő idegrendszerét összehangolják azzal, amit a fájdalomélményhez szükségesnek tartanak. Gyakran állítják, hogy a kéreg kialakulása előtt, fájdalom nem lehetséges. Ezek a fejlemények általában nem láthatók a terhesség 24. hete előtt, ezért sok orvosi testület és sajtóbeszámoló állítja, hogy a fájdalom nem lehetséges a terhesség 24. hete előtt. Ez az a pont, amikor a legtöbb abortusz a világ legtöbb részén már nem legális.
Számos tanulmány megjelent olyan estekről, amelyek elválasztják a fájdalomérzetet az agykéregtől. (Például egy tanulmány kimutatta, hogy egy olyan betegnél, akinek a fájdalomérzéshez szükségesnek tartott agykéregterületek kiterjedt károsodást szenvedtek, a fájdalomérzés továbbra is fennállt.)
Ezenkívül a bizonyítékok arra utalnak, hogy már a 12. héttől kezdve az idegrendszer fejlődő funkciója közvetíti az azonnali és öntudatlan fájdalomélményt. Ez a pillanat nem kategorikus, a magzat fejlődése folyamatos és nem egy esemény. Tehát az idegtudomány alapján már nem tartjuk lehetetlennek a magzati fájdalmat már a terhesség 12–24. hetében.
Záró gondolatok
„A magzat fájdalomélményének pontos természete továbbra is ismeretlen, és talán örökre ismeretlen is marad. Egyikünk sem tud visszatérni a tudatos „ártatlanság” állapotába, hogy beszámoljon az önreflexív életünk előtti létezésről. Mindazonáltal reménykedünk abban, hogy más filozófusok, pszichológusok, klinikusok és idegtudósok talán némi fényt derítenek erre a sötétségre.” – zárja gondolataid a cikk írója.
Ennek a tanulmánynak a legfontosabb gyakorlati eredménye az, hogy mindkét szerző egyetért abban, hogy ésszerű megfontolni valamilyen formájú magzati fájdalomcsillapítást a későbbi abortuszok során.
Az abortusz erkölcsi megítélését pedig nem kell bemutatnunk: elítéljük a gyermekgyilkosságot!
(jme.bmj.com nyomán Szent Korona Rádió)
