Isten egyszülött fiát adta nekünk, ami a legnagyobb ajándék, amit az emberiség kaphatott. Eckhart mester karácsonyi prédikációjának második részletében az Istenfiúság ránk is értendő vonatkozásairól beszél.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
In principio. Egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, kicsinység gyermeke természete szerint, fiú az örök istensége szerint. A mesterek azt mondják, minden teremtmény azon munkálkodik, hogy szülni akar, és hasonló akar lenni az Atyához. Egy másik mester azt mondja, mindenható oka végső cél érdekében működik, azért, hogy a végső céljában pihenést és nyugalmat találjon. Egy mester azt mondja, minden teremtmény első tisztaságának és legmagasabb rendű tökéletességének megfelelően működik. A tűz, mint tűz, nem lobban lángra. Oly finom és oly tiszta, hogy nem ég. Sokkal inkább a tűz természete lobban lángra, és önti a száraz fába természetét és tisztaságát, legmagasabb rendű tökéletességének megfelelően. Éppen így tette ezt Isten is. Ő a lelket önnön legmagasabb rendű tökéletességének megfelelően teremtette, beléje öntötte az első világosságban meglévő minden tisztaságát, és mindemellett mégsem vegyült el vele.
Nemrég valahol ezt mondtam:
Amikor Isten a teremtményeket alkotta, szült még előtte valamit, ami teremtetlen volt, és ami minden teremtmény ősképét magában hordta.
Ez a szikra, ahogy ezt ezelőtt a Szent Makkabeusban kifejtettem, ha még emlékeztek rá, ez a szikrácska Istennel oly rokon, hogy azzal egységes, egy, különbség nélkül, és minden teremtmény ősképét magában hordja. Kép nélküli és kép feletti képét. Tegnap az iskolában nagy teológusok között egy kérdés körül folyt a szó. Csodálkozásra késztet, mondtam, hogy az írás oly tartalmas, és mégsem tud senki még a legcsekélyebb szónak sem a mélyére hatolni. És ha megkérdeznétek, hogyha én egyetlen fiú vagyok, akit a mennyei atya öröktől fogva szült, akkor tehát én örökkön, örökké fiú voltam-e Istenben, akkor így felelnék, igen is és nem is. Igen fiú, mint akit az atya öröktől fogva szült, de nem fiú úgy, mint, ahogy a nem született az.
In principio. Ez által adatik értésünkre az, hogy az egyetlen fiú vagyunk, akiket az atya öröktől fogva szült, az örök rejtettség titokzatos homályából, és mégis olyanként, aki benne marad az első világosság kezdetének kezdetében, amely ekkor minden világosság teljessége. Itt nyugodtam és szunnyadtam örökre, az örök Atya rejtélyes megismerésében, belül maradva, kimondatlanul. Ebből a világosságból szült ő örökké engem, mint egyszülött fiát örök Atyaságának képére és hasonlatosságára azért, hogy atya legyek és megszüljem azt, akitől születtem. Egészen úgy, mintha valaki egy nagy hegy előtt állna és kiáltana, itt vagy? És a visszavert hang vissza kiáltaná, itt vagy? Ha pedig azt kiáltaná, gyere ki! A visszhang is kiáltaná, gyere ki! Igen, ha valaki ebben a fényben egy fadarabra rápillantana, az angyallá változna, és értelemmel megáldottá válna. És nem is csak értelemmel megáldott, hanem az első világosságban lévő tiszta értelemmé, abban a világosságban, amely minden világosság teljessége. Így teszi ezt Isten. Egyszülött Fiát szüli a lélek legmagasabb rétegében.
https://szentkoronaradio.com/blog/2024/12/06/eckhart-mester-karacsonyi-predikacio-i-resz/
https://szentkoronaradio.com/blog/2024/12/04/magnificat-uj-hianypotlo-katolikus-imakonyv-jelent-meg/
(Szent Korona Rádió – Eckhart mester karácsonyi prédikációja II. rész)
