Izrael mesterséges intelligenciával végzett népirtását bemutató cikksorozatunk befejező részéhez értünk. Jelen részben bemutatásra kerül, hogyan mészárolt le családokat Izrael. A sorozat korábbi részei ide ( első, második, harmadik, negyedik) kattintva elérhetőek.
5. Lépés: Kiszámítani a járulékos károkat
„A rendszer nem kapcsolódott a valósághoz”
A hírszerzési források szerint az izraeli hadsereg automatikus és pontatlan eszközök segítségével számította ki a célpont melletti egyes házakban várhatóan megölt civilek számát – ezt az eljárást a +972 és a Local Call egy korábbi kutatásban megvizsgálta. A korábbi háborúkban a hírszerzők sok időt töltöttek annak ellenőrzésével, hogy hány ember tartózkodik egy-egy bombázásra kijelölt házban, és a megölhető civilek számát a „célpontfájl” részeként tüntették fel. Október 7-e után azonban ezt az alapos ellenőrzést nagyrészt elhagyták az automatizálás javára.
Októberben a The New York Times beszámolt egy dél-izraeli speciális bázisról működtetett rendszerről, amely a Gázai övezetben lévő mobiltelefonokról gyűjti az információkat, és a hadseregnek élő becslést adott a Gázai övezet északi részéből dél felé menekülő palesztinok számáról. Udi Ben Muha dandártábornok a Timesnak elmondta, hogy „ez nem egy 100 százalékban tökéletes rendszer – de megadja a döntéshez szükséges információkat”. A rendszer színek szerint működik: piros színnel jelöli azokat a területeket, ahol sok ember tartózkodik, zöld és sárga színnel pedig azokat a területeket, amelyeket viszonylag megtisztítottak a lakosoktól.
A +972-nek és a Local Callnak nyilatkozó források hasonló rendszert írtak le a járulékos károk kiszámítására, amelyet annak eldöntésére használtak, hogy bombáznak-e egy épületet Gázában. Elmondásuk szerint a szoftver kiszámította az egyes házakban a háború előtt lakó civilek számát – az épület méretének felmérésével és a lakók jegyzékének áttekintésével -, majd ezeket a számokat csökkentette a környékről feltételezhetően evakuált lakók arányával.
Egy példa: ha a hadsereg becslése szerint egy környék lakóinak fele elment, a program egy általában 10 lakosú házat ötfős háznak számítana. A források szerint a hadsereg időtakarékossági okokból nem vizsgálta meg a házakat, hogy ellenőrizze, hány ember lakik ott valójában, ahogyan azt a korábbi műveletek során tette, hogy kiderítse, valóban pontos-e a program becslése.
„Ez a modell nem kapcsolódott a valósághoz” – állította egy forrás. „Nem volt kapcsolat azok között, akik most, a háború alatt az otthonukban voltak, és azok között, akiket a háború előtt ott lakóként tartottak nyilván. úgy bombáztunk le egy házat, hogy nem tudtuk, hogy több család is tartózkodik benne, akik együtt bujkálnak.”
A forrás szerint bár a hadsereg tudta, hogy ilyen hibák előfordulhatnak, mégis ezt a pontatlan modellt választották, mert gyorsabb volt. A forrás szerint „a járulékos károk kiszámítása teljesen automatikus és statisztikai jellegű volt” – még olyan számokat is produkált, amelyek nem egész számok voltak.
6. lépés: Családok lemészárlása
Minden ok nélkül kivégeztél egy családot
A +972-nek és a Local Callnak nyilatkozó források kifejtették, hogy néha jelentős különbség volt aközött a pillanat között, amikor az olyan nyomkövető rendszerek, mint a Where’s Daddy? riasztották a tisztet, hogy egy célpont belépett a házukba, és maga a bombázás között – ami egész családok megöléséhez vezetett, még anélkül is, hogy a hadsereg célpontját eltalálták volna. „Sokszor megtörtént velem, hogy megtámadtunk egy házat, de az illető nem is volt otthon” – mondta egy forrás. „Az eredmény az lett, hogy ok nélkül lemészároltunk egy családot”.
Három hírszerzési forrás a +972-nek és a Local Callnak elmondta, hogy szemtanúi voltak egy olyan incidensnek, amikor az izraeli hadsereg egy család magánházát bombázta, és később kiderült, hogy a merénylet tervezett célpontja nem is tartózkodott a házban, mivel a további ellenőrzésre nem került sor valós időben.
„Néha korábban otthon volt, aztán éjszaka elment aludni valahová máshová, mondjuk a föld alá, és te nem tudtál róla” – mondta az egyik forrás. „Van, amikor kétszer is ellenőrzöd a helyszínt, és van, amikor csak annyit mondasz: »Oké, az elmúlt órákban a házban volt, szóval nyugodtan bombázhatsz«”.
Egy másik forrás egy hasonló esetről számolt be, amely hatással volt rá, és ami miatt interjút akart adni a +972-nek. „Úgy tudtuk, hogy a célpont este 8-kor otthon volt, végül a légierő hajnali 3-kor bombázta le a házat, majd kiderült, hogy sikerült átköltöznie egy másik házba a családjával. Két másik család is volt gyerekekkel abban az épületben, amelyet lebombáztunk”.
A korábbi gázai háborúkban az emberi célpontok meggyilkolása után az izraeli hírszerzés elvégezte a bombatámadás utáni károk felmérését (BDA), hogy kiderüljön, megölték-e a magas rangú parancsnokot, és hány civil halt meg vele együtt. Amint az a +972 és a Local Call korábbi vizsgálatából kiderült , ez magában foglalta a szeretteiket elvesztett hozzátartozók telefonbeszélgetéseinek lehallgatását. A jelenlegi háborúban azonban – legalábbis a mesterséges intelligencia segítségével megjelölt fiatalabb fegyveresek esetében – a források szerint ezt az eljárást időmegtakarítás céljából eltörölték. A források elmondták, hogy nem tudják, hány civilt öltek meg ténylegesen az egyes csapásokban, és az alacsony rangú, feltételezett Hamász- és PIJ-ügynökök esetében, akiket AI-jal jelöltek meg, még azt sem tudják, hogy maga a célpont meghalt-e.
A két sátáni összefog: Népirtás Gázában – 100 civil is lehetett járulékos veszteség (IV. rész)
(+972 nyomán Szent Korona Rádió)
