Hoztam nektek ajándékot! –kiáltotta, és dobálni kezdte az öngyújtókat. Az idős japán művészek elképedve kapkodtak a levegőben. Doma-Mikó István visszaemlékező írása.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Nyolcvannyolc éves korában elhunyt Alain Delon, a filmtörténet egyik legnagyobb világ-ikonja. Az 1935-ben született színész az 1960-as és 1970-es években szerzett világhírnevet. Karrierje során számos emlékezetes szerepet játszott, többek között ezekben a filmekben:
– Ragyogó napfény (1960) – Patricia Highsmith regényének adaptációja, amelyben Delon egy ambiciózus és veszélyes fiatalembert alakít.
– Rocco és fivérei (1960) – Luchino Visconti rendezésében, amely Delon egyik legelismertebb alakítása.
– A párduc (1963) – Ismét Visconti rendezésében, amelyben egy arisztokratát játszik.
– A Szamuráj (1967) – Jean-Pierre Melville rendezésében, amelyben egy hidegvérű bérgyilkost alakít.
Alain Delon különleges kapcsolatot ápolt Japánnal, ahol szinte istenként tisztelték. Többször is ellátogatott a Felkelő Nap Országába, ahol számos televíziós műsorban és társasági eseményen vett részt, és mindig hatalmas rajongótábor fogadta.
Delon és Mifune Toshiró együtt szerepeltek a Vörös nap (1971) című filmben, amely egy francia-olasz-spanyol koprodukcióban készült western. A filmben Delon egy banditát alakít, míg Mifune – Japán legnagyobb színésze – egy szamurájt, aki egy ellopott kardot próbál visszaszerezni.
A két színész a közös forgatáson összebarátkozott, és ez a barátság Mifune haláláig kitartott. Amikor Mifune a Mifune Production fenállásának 15. évi gálájára meghívta Tokióba, Deolon természetesen megjelent a fényes ünnepségen.
A találkozó egyik jelenetéről a japán színész fia, Mifune Shiró így beszélt nekem:
A díszteremben apám mellett állt Delon. Jelenség volt, vidám és átkozottul jóképű. A termet megtöltötték apám barátai, a japán filmgyártás prominensei, többségükben idős férfiak. Delon ragyogott, nevetve fogadta a tapsot, aztán így szólt az ünneplőkhöz:
– Hoztam nektek ajándékot! Ezzel előkapott néhány tucat, a nevével fémjelzett öngyújtót.
Nálunk az ajándékot két kézzel fogva nyújtják át, szertartásos meghajlás és ajánló szavak kíséretében, de nem így Delon! A messzebb állóknak egyszerűen „csak úgy” elkezdte dobálni az öngyújtókat. A megajándékozottak elképedve kapkodtak a levegőben, a terem megtelt kiáltozással és harsogó nevetéssel. Egyéniség volt!
A japánok megrendülve fogadták a nagy színész halálhírét.
Emlékét felejthetetlen filmjei őrzik.
Pihenjen békében!
Doma-Mikó István, Tokió
Inter Japán Magazin
(Szent Korona Rádió)
Szamurájok és kamikazek között tekinthető meg elsőként Doma-Mikó István könyve
