Egy nem mindennapi kopjafa története, mely nem „halott fa”, hanem kapocs múlt és jelen közt.
Egy 1956-os harcos, Balogh Gyula azzal kívánt tisztelegni hősi halált halt bajtársai előtt, hogy Csonka-országszerte számos helyen állított kopjafát az emlékükre, de sajnos az utolsóra már nem maradt ideje, mert neki is csatlakoznia kellett egykori harcostársaihoz a Hadak Útján. Az ’56-os hős dédunokája, Balogh Martin azonban befejezi Dédnagyapja küldetését. Először a III. kerületi önkormányzattól próbált segítséget kérni, de annak ellenére, hogy a Fidesz szívén viseli forradalmunk emlékezetének ápolását, úgy tűnik, hogy ha nincs pártkötődés, akkor mégsem olyan fontos számukra a segítségnyújtás.
Mivel Martin tulajdonképpen érdemi választ sem kapott az önkormányzattól, megkeresett minket és kérte a segítségünket a restaurálás, a helyszín kiválasztása és az avatás megszervezése kapcsán. Számunkra pedig megtiszteltetés, hogy részesei lehetünk ennek a történetnek.
Az elmúlt hónapok a restaurálással teltek, illetve a helyszín kiválasztásával, mellyel nem voltunk egyszerű helyzetben, de szerencsére az utolsó pillanatban rátaláltunk a méltó helyszínre a budatétényi Szent István templom kertjében, ahol az I. és II. világháborús emléktábla mellett így most már 1956-os emlékmű is hirdetni fogja a magyarság harcos múltját. Október 22-i avatásunk célja pedig az, hogy kapcsolatot teremtsünk múlt és jelen közt, és kaphassunk egy apró kis szellőt abból a korból, amikor a szabadságért vérrel fizettek.
(Pest megyei HVIM – Mi Magunk – SZKR)
