A székesfehérvári német-magyar katonai temetőben emlékezett meg a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom a város bolsevikoktól való, 1945-ös valódi felszabadítására, amikor is magyar és német csapatok kemény harcok árán űzték ki a vörös rémet a koronázó városból.
A tiszteletadást egy történelmi visszaemlékezés felolvasása nyitotta majd, majd Kónyi-Kiss Botond, a HVIM alelnöke szólt a megemlékezőkhöz, kiemelve, hogy „a HVIM hármas jelszava, a hit-hűség-bátorság által a hős elődeinket az életük feláldozására sarkalló Istenhitet, a hazához való örök hűséget és a rendíthetetlen bátorságot valljuk magunkénak ezen megemlékezés során. És dicső eleink áldozata akkor nyer igazán értelmet, ha mi a jelen korban is vállaljuk és folytatjuk a sötétség elleni küzdelmet. Így vérükből valóban új hajtás sarjad!”
Barcsa-Turner Gábor, a HVIM társvezetője beszédében kifejtette, hogy miért méltóságteljes egy ilyen helyszín, illetve, hogy miért bátorság ez a helyszínválasztás: „Nekünk nem a botrányokozás a célunk, és a világi hatalmasságokra nézve szégyen, hogy politikai botrányokat generálnak az elesett katonák emlékezetéből.” Bátorság pedig azért ez a megemlékezés – mint fogalmazott -, mert akinek van lelkiismerete, felteszi a kérdést,hogy vajon ő képes lenne-e a Hazáért, eszméért, hitért feláldozni az életét? Barcsa-Turner feltette a kérdést, hogy vajon az életvitelünkkel, az általunk képviselt eszmeiséggel méltóak vagyunk-e az elesettek emlékezetére. Mi vagyunk azok, akiknek tovább kell vinniük a lángot, és a zászlót magasra kell emelnünk! – zárta gondolatait.
A megemlékezés a „A volt egy hű bajtársam” kezdetű katonai búcsúztató magyar és német eléneklésével, Szent Mihály arkangyalhoz történő imádkozással, majd koszorúzással zárult.
A megemlékező fiatalok több mint 500 mécses gyújtottak meg a sírokon az elesett hősök előtt tisztelegve.
(Mi Magunk – Szent Korona Rádió)
