Nincs is annál jobb csapatépítés, mint viharos erejű széllel szemben evezni egy emberként. Ha nem evezel, bent maradsz a nádasban hal, vagy vaddisznó ételnek… Az elmúlt hétvégén a Sopron-környéki vármegyések kenuba szálltak és a Fertő tavon tartották meg csapatépítő összetartásukat.
Három kenuval indultunk neki az 5 km-es kenutúrának. Nem tűnik nagy távnak, de teljesen tapasztalatlan kenusokként, és a viharos erejű szélben igencsak össze kellett magát szednie a csapatnak, hogy ki is jusson a partra.
A túrát tapasztalt túravezető bonyolította le: biztonsági előírások ismertetése és minimális, elméleti felkészítés a kenuzásból, annak irányításából, amit aztán rögtön a „mélyvízben” próbálhattunk ki. Annyit elárulunk, hogy legalább nem borultunk bele, de a haladás komoly nehézségeket okozott néhol. Mint megtudtuk, hogy a legfontosabb, hogyha borulni érezzük a hajót, akkor tilos egyensúlyozni, ami eléggé furcsán hatott első hallásra, de valóban működött.
A nádas egy külön világ. Saját élővilággal és saját törvényekkel. Veszélyes annak, aki nem ismeri. A nád közötti csatornákban is könnyen eltévedtünk volna vezetőnk nélkül. Aki viszont ismeri, annak kiváló élőhely: etet és megvéd. Sőt, itat is: megkóstoltuk a tó vizét teljesen natúrban, ami egy nagyon finom, gyógyvízhez hasonlít. A tó legtöbb részében iható minőségű a víz, tekintve, hogy a nád és az egyéb növékenyen megszűrik, tisztán tartják. Persze, a helyi nevezetésséget, a balfi gyógyvizet is megkóstoltuk.
A viharos erejű szél leküzdése után, borulás nélkül kötöttünk ki, amikor már mindenkinek korgott a hasa az éhségtől és karjai igencsak elfáradtak. A tagság női része a főzésben jeleskedett, a szintén festői szépségű Gloriett kilátónál, amit (Habsburg) József nádor tiszteletére emeltetett Gróf Széchenyi 1802-ben. 1943-ban gróf Széchenyi Endre renováltatta az épületet, ám a helyi vandálok sajnos itt is „tiszteletüket” tették falfirkák képében.
A laktató ebéd után átbeszélésre kerültek az országos ügyek, amit főleg Barcsa-Turner Gábor (HVIM társvezető) fejtett ki, majd a helyi témákat Horváth Gábor (Sopron-környéki régióvezető) adta elő. Sor került újabb jelentkező bemutatkozására is, illetve egy, korábbi délvidéki tagtársunk is megtisztelt minket, akivel egy véletlen során találkoztunk a túra előtt pár nappal, így újra be tudjuk a vérkeringésbe hozni őt is. Külön öröm, hogy már olyan összetartásokat tudunk szervezni, ahol a „tagság” új generációja is képviselteti magát: az egész napot végigkísérte a vármegyés szülők gyermekeinek zsivalya.
Az elmúlt egy nap is bebizonyította, hogy nagyon fontosak a kötetlenebb, ám komoly belső rendezvények és arra biztatunk minden baráti társaságot, vagy szervezetet, hogy ők is szervezzenek ilyen tartalmas napokat!
(Mi Magunk – Szent Korona Rádió)
