Hosszú hetek után végre lehetőségem volt, hogy megnézzem A lovasíjász című filmet, mely szerencsére még mindig sok magyart érdekel kortól, nemtől függetlenül. Lássuk, hogy láttam! Vigyázat, spoiler-veszély!
Az már az első képkockákon látszik, hogy az operatőr igazán nagyszerű munkát végzett. Ha nem lenne semmilyen narrációs szöveg, csak képek és zene, talán akkor is megérné végignézni az egész filmet, mert lélegzetelállító felvételekkel dolgozhatott Kaszás Géza rendező.
A film a dolgos mindennapok bemutatásával indul, avagy a lovasíjász is csak ember, aki a tanyán dolgozik reggelente. Nem is akármilyen gazdaságot vezet, a Makovecz féle stílusjegyeket magánviselő épületek között valóban nem lehet rossz ébredni. Ebben a blokkban Kassai állatokhoz és természethez fűződő viszonyáról tudhatunk meg részleteket.
Egy kis reggeli edzés, némi sztorizgatás a kezdetekről, és máris Mongóliában találjuk magunkat, ahol negyed órán keresztül, borzasztóan felületesen elemzik a valós történelem és a Magyar Tudományos Akadémia igencsak távoli viszonyát. Elképesztően nagyszerű felvételek Tongwacheng városáról, Ucsiraltu professzor a helyi Hun múzeumban kalauzolja végig a vendégeket, Obrusánszky Borbála történész, pedig tolmácsol. A téma egy külön dokumentumfilmet is megérne, de őszintén szólva nem nagyon érthető, mit keres ebben a filmben. Azért kár volt kimenni Mongólia pusztáira, hogy a magyar-hun kapcsolatokról ennyire semmitmondóan és felületesen beszélgessenek, az útnak azonban a film szerint más célja nem nagyon volt.
A filmkritika teljes egészében a Pest megyei HVIM oldalán érhető el, a hivatkozásra kattintva.
(Lipták Tamás, tagszervezet vezető – Fővárosi HVIM – Ősök szelleme – SZKR)
