Az öltözék fontos tartozéka, a teljes jogú szabad férfiembert jelképező méltóságjelvény a fegyveröv volt, melyre az eszközöket és a fegyvereket felfüggesztették, bal oldalra a szablyát és az íjtegezt, a jobbra a nyíltegezt, a tokban tartott kést és a tarsolyt.
Általában öntött díszekkel látták el az öveket, aranyozott ezüst, ritkábban bronz, kivételesen magas rangú személy számára arany vereteket is készítettek, de találtak sírmellékletként veret nélküli bőr, sőt textíliából készült öveket is. Az öv hossza, a veretek száma és milyensége rangot határozott meg. A legelterjedtebb típus mintegy másfél méter hosszú, és átlagosan két centiméter széles.
Ráfűzték, mint említettük, a férfiöltözet egy különleges darabját, a tűzszerszámokat, a csiholóvasat, a kovát, a taplót és a fenőkövet tartó tarsolyt is. Ez lefelé ívelten szélesedő, kerek aljú bőr táska, melynek fedőlapja veretes, bőrintarziás volt vagy díszes fémlemez borította. Ez utóbbi típust magyar sajátosságnak tekintik régészeink: magyarázatul az a tény szolgál, hogy őseink szállásterületéről 25 db került elő, a Kárpátoktól keletre ezzel szemben mindössze egy-két példány ismeretes.
(Jelenleg a következő tarsolylemez leleteket ismerjük: banai, bárándi, besenyőtelki, bodrogszerdahelyi, bodrogvécsi, budapest-farkasréti, csernyigovi, dunavecse-fehéregyházi, eperjeskei 2, eperjeskei 3, etelközi Veszelovói cseremisz, galgóczi, izsáki, karosi 11, karosi 29, karosi 41, karosi 52, karosi 61, kenézlői 3, kenézlői 14, kenézlői 28, kiskunfélegyházi, kiszombori, krjukovó-kuzsnovói mordvin, panovói mordvin, przemysli, rakamazi, rétközberencsi, szolnok-strázsahalmi, szolyvai, tarcali, tiszabezdédi, tiszaeszlár-bashalmi, tiszaeszlár-bashalmi II., tiszanánai, tiszavasvári, túrkevei Ecsegpuszta Bokroshalom, túrkevei II., tuzséri, újfehértói Micskepuszta.
Ezek közül néhány:
Két típusa van: az egyiknél kisebb, bronzból vagy ezüstből öntött, stilizált, növényi mintás vagy állatfejet formázó veretek kerültek legtöbbször a zárószíjra, a díszesebbeknél a fedél sarkaira, néhány esetben körben, a szélére. Szaknyelven ezt hívjuk veretes tarsolynak.
A másik változatnál a fedelet egybefüggő, általában ezüstből készült lemezzel, az ún. tarsolylemezzel díszítették. Ezeknél formára vágták a lemezt, s egy hegyes szerszámmal felrajzolták a mintát, ami szinte kivétel nélkül növényi ábrázolás (palmetták végtelen hálóba rendezett, vagy egy, ágas-bogas növényt idéző rajza volt.
Ezután vésővel, poncolóval részletesen, finoman kidolgozták, majd a hátteret visszakalapálták, és bearanyozták.
Motívumaikban a művészet és őseink hitvilága tükröződik: palmetták, életfák, de a keresztény hithez kötődő motívumok, a keresztek is erről tanúskodnak. Az aranyozott ezüstlemezből készült változat tulajdonosa egykor valószínűleg a törzsi-nemzetségi arisztokrácia tagja volt, vagy a fejedelem katonai kíséretéhez tartozott egykor.
A leletek kis száma alapján (és helyenként a velük egy sírban előkerülő egyéb különleges, ritka, drága, tulajdonosa fontosságát mutató holmi alapján) ezek a tarsolyok – hasonlóan a veretekkel díszített övhöz, szablyához és készenléti íjtartó tegezhez – méltóságjelvénynek számítottak. Ilyeneket csak a törzsi-nemzetségi arisztokrácia fontosabb tagjai, a fejedelem katonai kíséretének vezetői hordhattak.
Hogy ki mivel szerezte meg a jogot viselésére, csak ritkán lehet megmondani: az egyébként szerény felszerelésű felnőtt férfi valószínűleg saját érdemei alapján, míg az éppen serdülő fiú születése jogán kaphatta, és vitte magával a túlvilágra. A tarsoly mérete és a díszítése semmilyen összefüggést nem mutat a halottak életkorával és gazdagságságával.
Ha végzünk egy kis kultúr-antropológiai terepmunkát, és megkérdezzük, mai használóit, mit tartanak benne, az eredmény: személyi, bérlet, kulcs, pénztárca, cigi, öngyújtó, bicska, pendrive.
Hasonlítsuk ezt össze a 10. századi szokásokkal! Az igazolvány, bérlet, meg persze az adathordozó értelemszerűen kiesik. Kulcsra sem igen volt szükségük, s cigaretta sem létezett.
A kést közvetlenül az övre erősítve hordták, férfiak és nők egyaránt (mivel nem összecsukható volt, méretéből adódóan, de a gyakori használat miatt sem tartották elzárva), de a fenőkő már a tarsolyba került. A férfiaknál – hasonlóan a mai képhez – a tűzgyújtó készség, az úgynevezett lant alakú csiholóvas és a kovakő a tarsoly tartozéka volt. (Ezek valamiért mindig kizárólag férfisírokból kerülnek elő, ami alapján a tűz őrzését olyan tökélyre fejleszthették, hogy nem fordulhatott elő olyan eset, amikor egy asszonynak kellett volna tűzgyújtással foglalkoznia.)
Forrás:
http://sirasok.blog.hu/2009/07/10/pendrive_a_tarsolyban
http://www.livinghistory.hu/hu/tudastar/divattoertenet/101-a-honfoglalas-kori-viseletekrl
(Szécsényi Ádám – SZKR – Őseink viselete: Az öv és a tarsoly)
