–Laci, hallottál már ilyet? Mondd! Van-e természetesebb dolog a barátságnál egyenlő fiúk között?
–Mit akarsz ezzel mondani, Miska?
–Hát csak azt, hogy a bátyám azt vitatta, hogy a barátság, ha igazi, természetfeletti legyen.
–Laci, tudod, mi nyolcasok már okosabbak vagyunk és nem játszunk a szavakkal, mi a szavak fogalmi jelentését tekintjük. Igaza van Jenő bátyádnak. Igenis, természetfölötti az igazi barátság, mert a kegyelmi élet természetfölötti s az igazi barátságnak ezt kell növelnie. Nem olvastad éppen az utolsó Szív Ifjúsági Rovatát? – mit ír a barátságról.
–Hát bizony, nem tudtam, hogy ilyen is van „A Szív” ujságban…
Laci előveszi „A Szív”-et és felolvassa:
(XXVI. évf. 26. szám.)
Egy nagyon tartalmas és széplelkű fiú fordult hozzánk tanácsért az erdélyi levelezéssel kapcsolatban és ezeket mondotta:
–Amikor megkaptam a székely fiú címét, a közlés végén azt tetszett írni, hogy igazi és nemes barátságra tegyünk szert a levelezéssel és Isten áldását tetszett rá kívánni. Valóban azt szeretném elérni ezzel a levelezéssel, hogy az sikerüljön, szíveskedjék további útbaigazítást adni e barátsági kötelék megfonásához.
Minthogy a kérés közérdekű, itt közöljük a tanácsot, hogy ifjú olvasóink mindnyája hasznát vehesse.
–Már Jézus, Sirák fia is mondja: Boldog, ki igaz barátot talál! Szent Jakab apostol pedig arra tanít, hogy a világgal való barátság ellentéte az Istennek. Következőleg a barátság nagyban elősegítheti életünk megszentelését, de a barátság megszentelődésünknek nagy akadálya is lehet aszerint, hogy természetfeletti vagy csak természetes és érzéki. Van egy harmadik is, mely mindkettőből tartalmaz elemeket. Az elsőről, tehát az igazi barátságról Szalézi Szent Ferenc így ír:
„Minél magasabb erényeket közöltök egymással, annál nagyobb lesz a barátságotok.
Ha tudományt közöltök egymással, bizonyos, hogy a barátságtok igen dícséretes. Ennél dícséretesebb, ha erényeket közöltök egymással: okosságot, önmérséklést, erőt és igazságosságot. Hátha még kölcsönös közléstek tárgya szeretet, jámborság, keresztény tökéletesség, Istenem, milyen értékes lesz a ti barátságotok! Kitűnő lesz, mert Istentől jön! Kitűnő lesz, mert Istenhez vezet! Kitűnő lesz, mert Isten az összekötő kapocs! Kitűnő lesz, mert örökké fog tartani Istenben! Ó, mily jó, úgy szeretni a földön, ahogy szeretnek a mennyben, és úgy örülni egymásnak ezen a világon, ahogy örülni fogunk a másik világon, mindörökké.” (Vie dévote, III. e. P. ch. 19.)
–Most már értem, hogy miért természetfeletti az igazi barátság – tette hozzá Miska.
(P. Polónyi Ferenc: Hős vér, hős fiúk 129-130.o.)
Orbán Antal: Bajtársak
