Hiába hallják a sikolyokat, az egyértelműen nemi erőszakra utaló hangokat: parancsba kapták, hogy tilos közbelépniük, mert ez egy „másik kultúra”.
Persze, kultúráról szó sincs, pusztán beteg, istentelen háborús bűnösökről.
Amerikai katonáknak tilos volt jelenteni a jó kapcsolat érdekében azokat a perverziókat, amikről tudomást szereztek, és őket is bosszantotta. Perverziók, gyermekek elleni szexuális erőszak, tehetetlenség. A szélsőséges elhajlásokkal nem vádolható New York Times cikke.
Utolsó telefonhívásában arra panaszkodott ifj. Gregory Buckley őrvezető az apjának, hogy barakkjában hallja azokat a kisfiúkat, akiket az afgán rendőrtisztek gyűjtöttek be – és szexuális erőszakot követtek el rajtuk.
-Éjjel hallottuk a sikítozásukat, de nem tehettünk semmit – mondta id. Gregory Buckleynak a fia – mielőtt agyonlőtték a bázison 2012-ben.
Mikor id. Buckley javasolta a fiának, hogy mondja el elöljáróinak tapasztalatait, azt mondták a fiatal katonának felettesei, hogy ez egy másik kultúra.
A gyermekek elleni elburjánzó szexuális erőszak régóta probléma Afganisztánban, részben a fegyveres parancsnokok között, akik a vidék egy részét fennhatóságuk alatt tartják, és elnyomják a népességet.
A „bacha bazi”, azaz a fiús játék nevű gyakorlatba nem avatkozhatnak be az amerikai katonák és tengerészgyalogosok a parancsuk szerint – még akkor sem, ha afgán szövetségeseink követik is el azokat kisfiúkon. Erről a tilalomról interjúk és bírósági iratok is tanúskodnak.
Az amerikai be nem avatkozás politikájának a célja, hogy fenntartsa a jó viszonyt az afgán rendőri egységekkel és azokkal a harcoló csapatokkal, akiket a tálibok ellen képeztek ki az amerikaiak.
Felveti azonban a kérdést, hogy mennyire hihető a kulturális értékek terjesztése, a demokratizálás, mint másodlagos casus belli az amerikaiak részéről, ha képesek ilyen durván kegyetlen népszokás felett is szemet hunyni.
Vajon hány ilyen mentalitású szegény üldözött „menekült” van most épp az országunk területén?
(Deres.tv)
