Az ujgurok a rendszerváltást követő másfél évtizedben főként a magyarság lehetséges rokon népeként kerültek be nemzetünk köztudatába, amit lehet vitatni, de ez a vélt, vagy valós magyar rokonság az ujguroknál eleven hagyománynak számít. Ujgurokkal magyarként legegyszerűbben a Kurultáj rendezvénysorozata keretében találkozhatnak és barátkozhatnak a gyakorló muszlimellenes megtévedt jobboldaliak. Otthonában kisebbségi létéből kifolyólag korábban is számos atrocitás érte ezt a hagyományaira büszke muszlim népet, de az utóbbi években a világsajtót elárasztó hírek rendkívül elkeserítő képet festenek elénk. A szemünk előtt, néhány szinte kötelezően elvárt, éppen ezért felszínes, és erély nélküli tiltakozás mellett egy közel 10 milliós népet eliminálnak a vörös vírus hangyaszorgalmú fertőzöttjei. A terrorizmus elleni küzdelem homályos fátyla alatt etnocídium zajlik Kínában. Írásunk második részének témáját a szeptember 11-ei merénylettől a kínai terror totális eluralkodásáig (2001-2014) tartó események képezik.
„Míg a genocídium megnevezés a »faj« fogalmához kapcsolódik, és egy faji kisebbség kiirtásának szándékára utal, az etnocídium nem az emberek fizikai megsemmisítését jelöli (máskülönben szintén népirtásról beszélnénk), hanem a kultúrájuk elpusztítását. Az etnocídium tehát a pusztítást végzőktől eltérő emberek élet- és gondolkodásmódjának szisztematikus lerombolása. Összefoglalva: a genocídium a népek testét gyilkolja le, míg az etnocídium a lelküket.” (Pierre Clastres: Az erőszak archeológiája)
Írásunk >első részében< elérkeztünk a huszonegyedik század küszöbéhez. Ezen a ponton jött el az ideje, hogy megszakítsuk a kronologikus elbeszélésünk fonalát, és kitérjünk arra, hol fekszik, és miért olyan fontos Kínának Ujgurisztán, kínai nevén Hszincsiang? A Kínai Népköztársaság legnyugatibb, és egyben legnagyobb tartománya a maga 1,66 millió négyzetkilométernyi területével az ország hatodát teszi ki. Nagyjából akkora, mint Irán, a gúnyhatárok közé szorított Magyarország területénél pedig közel tizennyolcszor nagyobb. A tartomány két medencére oszlik, melyeket a Tien-san ötezer méteres csúcsai választanak el egymástól. A zömmel sivatagos tartomány földje Peking szerint a Tien-san gleccsereinek vize felhasználásával termékennyé tehető, így mezőgazdasági szempontból is értékessé válhat a jövőben. A főváros Ürümcsi, mely a három és fél milliós lakosságával egyben a legnépesebb város is.
A 25 millió fő körül mozgó lakosságának, ami Kína másfél milliárdos népességének elenyésző töredéke csupán, 1955-ben 73%-a volt türk nyelven beszélő és muszlim vallású ujgur, de a szisztematikus betelepítéseknek köszönhetően ez az arány ma már csak 46% körül mozog. A han kínaiak aránya a tartomány népességét tekintve 1949-ben csak 6% volt, ma viszont 41%-ot tesz ki, de él itt 5%-nyi hui is, akik egy kínai nemzetiségű muszlim vallású népesség. A létszámadatok ellentmondásosak, az ujgur emigránsok 20 millió ujgurról beszélnek, a tényleges adatok kiderítésére a jelen helyzetben azonban vajmi kevés esélyünk van. Az ujgurok mellett a terület többi „őshonos népe” is nagyrészt muszlim vallású (kazahok, tadzsikok, kirgizek), de a képet színesítendő, a 13 nemzetiség részeként élnek itt mongolok is.
A Kelet-Turkesztán iránti kínai igény fontos geopolitikai és gazdasági érvekkel magyarázható. A han kínaiak által lakott központi területeket majd minden irányból áthatolhatatlan természeti akadályok veszik körbe: délen az indokínai dzsungel, délnyugaton a Himalája, északnyugaton a Takla-Makán és a Góbi-sivatag. Kína hagyományos célja ezek ellenőrzés alá vonása, és egyfajta pufferzóna létrehozása a központi területeket védendő. Ujgurisztánban ezen kívül jelentős földgáz- és olajmezők, szénlelőhelyek találhatóak. Az ujgurok földje alatt rejtezik a kínai szénhidrogén készletek nagyjából 20%-a, melyek a becslések alapján 30 évre elegendőek. A terület az előbb említetteken kívül is különösen gazdag ásványi kincsekben, az itt található 122 féle ásvány közül a legjelentősebbek közé tartozik még az ólom, a cink és az arany is.
Az olajkitermelés felfutása szintén a feszültségek növekedését segítette elő, mivel fokozta a han kínaiak beáramlását, akik főként a városokban telepedtek le. A vezető, jól fizető állások, a tartomány politikai és gazdasági vezető posztjainak kínaiak kezére juttatása révén a vagyoni egyenlőtlenség is fokozódott, ami együtt járt az ujgur nép pária sorba taszításával. Ujgurisztán beolvasztásának fő eleme a han kínai lakosság ide vonzása különféle kedvezmények biztosításával. Az egyik nagy kedvezmény volt a máshol szigorúan betartatott egykézés helyett a két gyerek vállalásának lehetősége. A hagyományos közösségek felbomlását elősegítendő, Peking máig alkalmazza a szürkeállomány elvonásának eszközét is. Ennek keretében a kiemelkedő tehetségű ujgurokat a keleti partvidék elit egyetemeire iskolázzák be, ahol markáns, ideológikus agymosást kapnak. Ezek az emberek később már nem térnek vissza szülőföldjükre, jó kínaiakká, jó kommunistákká válnak.
A nyolc országgal határos Ujgurisztán Kína kapuja Közép-Ázsia felé. Ennek is köszönhetőek a komoly infrastrukturális beruházások, útépítések. Az utóbbi években indult „Egy Övezet Egy Út” – Új Selyemút projekt, mely a világtörténelmi jelentőségű Selyemút nyomvonalát követi, szintén érinti a régiót. Az ujgur probléma nemcsak veszélyezteti Kína hozzájutását a közép-ázsiai szénhidrogénkészletekhez, de külpolitikai problémákat is okoz az országnak, így az a 21. század elején Kína egyik legfontosabb bel- és biztonságpolitikai problémájává vált.
2001 szeptemberében a számtalan ujgur mozgalom közül csak kettő volt bizonyítottan a tálibok és az al-Kaida szövetségese, Kína viszont azonnal kihasználta a lehetőséget, és az összes ujgur mozgalmat terrorista szervezetnek minősítette. Pontosan egy hónappal az amerikai események után Peking bejelentette, hogy a „hszincsiangi szeparatisták” elleni harc része a terrorizmus elleni háborúnak. Az oroszok ezt kapásból el is fogadták, mivel a csecsenföldi események és a kaukázusi, problémás muszlim kisebbségek elleni fellépésben számukra is jól jött a terror ellenes harc ürügye. Washington viszont figyelmeztette Kínát, hogy ne használja fel a terror elleni háborút a kisebbségek elnyomására. Az USA jelenleg is csak egy ujgur szervezetet, a Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalmat (ETIM) tartja terrorista szervezetnek, míg Kína mind a huszonkettőt. Peking az eseményeket követően jelentős terrorizmus-ellenes intézkedéseket vezetett be, fegyveres utaskísérőket alkalmaztak a belföldi járatokon, és támogatták egy antiterrorista központ létrehozását Taskentben, Üzbegisztán fővárosában, melynek elsődleges célja az ujgur mozgalmak belső-ázsiai támogatásának felszámolása lett.
A korábban meghatározó Ujgurisztán Felszabadítási Frontja 2001 után gyors hanyatlásnak indult, tevékenysége 2003-ra gyakorlatilag meg is szűnt, így a Kelet-Turkesztáni Iszlám Mozgalom, más néven a Turkesztáni Iszlám Párt vált a legerősebb ujgur szervezetté. A legtöbb támadásért felelős mozgalom a ’90-es évek elején alakult, de tényleges tevékenységét csak 1997-ben kezdte meg, viszont 2001 előtt még az ujgurok között is csak kevesen hallottak róla. Akciórádiuszuk nem csak Ujgurisztán területére korlátozódik, hajtottak végre támadást Pekingben is, és 2002 júniusában Biskekben, a kirgiz fővárosban lőttek le egy magasrangú kínai diplomatát.
A kisebb fegyveres akciókon kívül időnként nagyobb megmozdulásokra is sor került. 2003 februárjában utcai harcok törtek ki Yiningben, Ujgurisztán harmadik legnagyobb városában, miután a kínai hatóságok kivégeztek 30 ujgur aktivistát. A harcokban 70 ujgur meghalt, 140-en megsebesültek. 2004 augusztusában a kínai hadsereg kezdett erődemonstrációba, és megtartották a „Kelet-Turkesztán Ellenőrzése” elnevezésű hadgyakorlatot, melynek keretében a szakadárok elleni fellépést gyakorolták. 2007 januárjában újabb összecsapás tört ki, mely 19 halálos áldozatot követelt. Ekkor a kínai karhatlom erői ütöttek rajta az ETIM kiképzőtáborán. A fogságba esettek közül többeket kivégeztek. A 2008-as pekingi olimpia kapcsán a kínai kormányzat kijelentette, hogy a rendezvény biztonságára az ujgurok és elsősorban az ETIM jelenti a legnagyobb biztonsági kockázatot, akik meg is fenyegették az olimpiai játékokat, de akcióra nem került sor. Az olimpia előtt egyébként 82 ujgurt vettek őrizetbe terrorizmus vádjával.
A helyzet 2009-ben eszkalálódott, amikor egy békés tüntetés feloszlatása közben a hatóságok a tömegbe lőttek. Ezután az események egy több mint 190, zömmel han kínai életét követelő lázongásba torkolltak, egyes források szerint viszont akár 600-an is életüket veszthették, és 800 körülire tehető a sebesültek száma. Az Ujgurisztán két legnagyobb városában, Ürümcsiben és Kasgarban zajló felkelés több száz résztvevőjét tartóztatták le. A hatóságok ellen a felkelők késekkel és botokkal szerelkeztek fel, és rátámadtak han kínai civilekre is. Az emberáldozatok mellett 260 autóban és 200 üzletben esett kár. A tüntetés, melyen az emigráció képviselői szerint tízezren vettek részt, azzal a céllal kezdődött, hogy vizsgáljanak ki egy kuangtungi gyárban kínaiak és ujgurok között lezajlott összecsapást, melyben két ujgur munkás is életét vesztette.
Az ujgur csoportok által végrehajtott támadások 2014-ben kulmináltak. Márciusban a Kína déli részén található Kunming vasútállomásán késes támadók 31 emberrel végeztek és további 143 embert megsebesítettek, de 4 támadó is életét vesztette. Május végén Ürümcsiben 39 civil és 4 támadó meghalt, valamint több mint 90 ember megsebesült, amikor ujgur támadók két autóval egy piacra hajtottak, és robbanószereket dobáltak az emberek közé. Az igazi vízválasztó azonban a kunmingi merénylet volt. Ekkor követtek el először ujgurok nagyobb merényletet Ujgurisztán határain kívül.
A nyugati szakértők legalább is erős fenntartásokkal kezelik a kínai narratívát, miszerint az ujgurok harca iszlamista jellegű terrorizmus lenne, de az ezzel kacérkodó csoportokat is csak a nemzetközi érdektelenség taszította az iszlamizmus táborának közelébe. A valósághoz feltehetőleg sokkal közelebb áll az az álláspont, miszerint az ujgur akciók többsége a kínai asszimilációs nyomás következtében elszórtan fellángoló elkeseredett ellenreakciónak tekintendő. Peking a 2014-es merénylethullám hatására meghirdette a „terrorellenes népi háború”-t, melynek keretben Orwell disztópiáit elhomályosító, soha nem látott, totális hi-tech diktatúrát vezettek be Kelet-Turkesztán területén. Következő írásunk ennek részleteit igyekszik megvilágítani.
* A címben szereplő idézettöredék forrása: Albert Caraco: A káosz breviáriuma. Budapest 2012. Qadmon
/Folytatjuk/
Az írás első része: A Középső Birdalom perifériáján; egy ellen-birodalom célkeresztjében. Az ujgur etnocídium I.
Az írás harmadik része: “A terrorellenes népi háború”, avagy a terror totális eluralkodása. Az ujgur etnocídium III.
(λ – Szent Korona Rádió)