Akciósorozat a velünk élő kommunizmus ellen

s

Február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom idén is rendhagyó módon állt hozzá a kérdéshez, és a passzív megemlékezés helyett inkább az aktív figyelemfelhívást választották, ugyanis az áldozatok emléke elleni aljas támadásnak tartják, hogy a kommunizmus szelleme a mai napig kísérthet.

 

Egy évvel ezelőtt Pest megyében hajtottak végre egy figyelemfelkeltő akciósorozatot a vármegyések, idén viszont Kárpát-medence szerte tiltakoznak az ellen, hogy köztéri szobrok és emléktáblák formájában még 2017-ben is jelen lehet egy olyan gyilkos eszmeiség, aminek végrehajtói a legnagyobb bűnt követték el az emberiség ellen.

Tagszervezeteik önálló döntése volt a helyszín és a forma, egyetlen kritériumot szabtak meg, mégpedig, hogy “a néma főhajtás helyett kiáltsuk világgá, hogy amíg a gyilkosok árnyéka rávetül a jelenre, addig nem tekinthetjük lezártnak a kommunizmus elleni harcot.”

“Egyes esetekben katonai temetőben került sor az akciókra, de hangsúlyozzuk, hogy harci cselekmény során elhunyt katonák emlékét semmilyen körülmények közt nem sértenénk meg, azonban elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a Kárpát-medencében bárhol hirdethesse egy emlékmű, vagy emléktábla, hogy “Dicsőség a felszabadító szovjet hadseregnek” Minden harcban életét vesztett katona megérdemli, hogy sírhelyét senki ne háborgassa, azonban minden a szovjetek által kivégzett személy, megerőszakolt asszony, árvává tett gyermek megérdemli, hogy a fentebb idézett kegyeletsértő hazugság ne éktelenkedjen sehol.” – írták a vármegyések.

1487756545692
A budapesti tagság a maga provokatív módján, de arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy annak a Horn Gyulának ne lehessen szobra a Fővárosban, aki így nyilatkozott 1956-os szabadságharcunkról: “Én a pufajkás osztagban a törvényes rendet védtem…” Megkésett az a kötél, ugye… ugye…

1487875379569
A szegedi vármegyések az Identitesz helyi tagjaival közösen hirdetik, hogy a marxizmus ideje lejárt, így üdvös lenne, ha az emléktábla is eltűnne.

1487888548130
Pécsi és bátaszéki tagok Bonyhádon fejezték ki nemtetszésüket azzal kapcsolatban, hogy egy obeliszk mind a mai napig a “szovjet felszabadító hadsereg nagyságát” hirdeti. Egy szemeteszsák segítségével sikerült sokkal kifejezőbbé tenni az emlékművet.

1487888621479
Szomolyán emléktábla hirdeti a Tanácsköztársaság “tiszteletét”. A vármegyések ezzel szemben üzenik: “Soha többé kommunizmust!”

1487954366388
Mezőkövesden is fellelhető még az a beteg történelemszemlélet, ami “felszabadulásnak” hazudja hazánk megszállását. Az ottani vármegyések kiegészítették az emléktáblát, de üzentek azoknak is, akik örökösei a vörös gyilkosoknak:
1487954403685
Sajnos Veszprémben is találtak a vármegyések olyan emlékművet, amit kénytelenek voltak cenzúrázni…1487959594456

A felvidéki Somorján úgy gondolják a tót atyafiak, hogy a szovjetek felszabadították a magyarságot annak idején. Hát, a helyi vármegyések ezt nem így látják…
Somorja
Észak-Komáromban egy rendkívül látványos kémiai reakciót szemléltettek a vármegyések, melynek “a láng martaléka” címet adták. A két emlékmű, amik a montázs alján láthatóak egyrészt a “felszabadító szovjet hadsereg”, másrészt a “kommunista és antifasiszta harc” áldozatainak állítanak emléket. A helyreigazító táblák felirata: “Vesszen minden maradéka!”
Komárom
Úgy tűnik, hogy Nyugat-Magyarország is levetette a régi vörös gönceit, de sajnos vett magára újakat, így a kapuvári MSZP iroda előtt tiltakoztak a vármegyések.
1487977932724

A maglódi vármegyések Ecserre látogattak el, ahol a mai napig utcanévtábla őrzi Steinmetz parlamenter nevét, aki annak idején a vörös hadsereg megadásra vonatkozó üzenetét vitte Budapest hős védőinek. A szovjet történetírás, illetve ’89 után a “magyar” is azt állítja, hogy Steinmetzet és Osztyapenkót meggyilkolták a város védői annak ellenére, hogy tárgyalni érkeztek, de ez aljas hazugság. Az egyik parlamenter aknára futott, másikukat pedig baráti tűz ölte meg. Ahogy annak idején a Fővárost védő csapatok nem kértek az ajánlatukból, úgy ma mi sem kérünk belőlük.
1487979113527
Balassagyarmaton a palóc vármegyések szintén azon szerencsések táborába tartoznak, ahonnan már eltakarították a vörös mocskot, ezért ők egy kommunista lobogó elégetésével csatlakoztak az akciósorozathoz.
Balassagyarmat

Fejér megyében összesen öt településen tartottak valamilyen megmozdulást a vármegyések. Székesfehérvárott a mai napig éktelenkedik egy szovjet obeliszk, amely most megkapta a kellő helyreigazítás.
Székesfehérvár
Csalán szintén található egy vörös emlékmű. Ezzel kapcsolatban azonban azt is megjegyezték a vármegyések, hogy az elesett katonák előtti tisztelgés jeleként valakik korábban Szent György-szalagokat helyeztek ki, mely a cári Oroszország szimbóluma. Ilyenformán egyáltalán nem sértő az áldozatokra nézve, ha valaki meg kíván emlékezni az elesett orosz katonákról. A korrekciós feliratot természetesen ez az emlékmű is megkapta.
Csala
A lovasberényi katonai temetőben található obeliszken több tiltott önkényuralmi jelkép is látható. A katonai temetők nem lehetnek ideológiai propaganda színhelyei, hiszen ez sértő az itt nyugalomra helyezett katonákra nézve is. Érdemes lenne példát venni a német temetőkről, ahol feszületet állítanak az elesettek emlékére. Egy pravoszláv kereszt sokkal kegyeletteljesebb lenne, és nem utolsó sorban nem sértené a magyarságot.
Lovasberény
Mohán is szükség volt a korrekcióra.
Moha
Gúttamásiban kommunista propaganda művek és egy vörös zászló lett a lángok martaléka.
Guttamási


A HVIM tevékenységét a Facebookon is figyelemmel tudod kísérni.


Végezetül, de nem utolsó sorban következzék néhány olyan település, ahol a kommunizmus szelleme már emléktáblák formájában sem kísért, így ottani tagjaink az áldozatok előtt tisztelegtek.

Egerben a Dobó téren és az ’56-os emlékműnél tisztelegtek vármegyések az áldozatok előtt.
Eger

A békéscsabai vármegyések a helyi ’56-os emlékmű elől üzenik:
Békéscsaba

Az erdővidéki tagszervezet megemlékezett azon helyi személyekről, akik túl nagy árat fizettek az igazságért a kommunista elnyomó hatalom ellen. “Első állomásunk a Baróti Szabó Dávid Technológiai Líceum udvarán található emlékmű volt, amely Moyses Mártonnak és két másik társának állít méltó emléket.
Erdővidék1
Moyses Márton két társával diákfejjel vágott neki gyalog, hogy Románia határán átszökve segítsék a magyar forradalmat. Moyses Márton verseiért (is) 7 év börtönt kapott, aki inkább levágta a nyelvét – amit érzéstelenítés nélkül a securitate emberei visszavarrtak -, hogy ne csikarhassanak ki belőle vallomást. Megbélyegzett emberként kiszabadult és nem kapott munkát, mert ellehetetlenítették a helyzetét a titkosrendőrség patkányai, így végső megoldásként önmagának a nyilvános felgyújtása mellett döntött, hogy felhívja ezzel a világ figyelmét a kommunista hatalom által elnyomott emberekre, akiknek az életüket tönkretették. Az erőfeszítései nem hoztak gyümölcsöt, a baróti kórházban kezelték, de a titkos rendőrség emberei elérték, hogy megvonják tőle a normális kezelést, ezért belehalt sérüléseibe. Az iskola udvarán elhelyezett koszorú után szülőfalujába, Nagyajtára vettük az irányt, ahol szülőházánál is szintén koszorút helyeztünk el. A ház falán lévő emlékplakettet a pesti srácok nevében állították emlékére.
Erdővidék2
Ezt követően a helyi vártemplom udvarán felállított emlékművet kerestük fel, amely az Unitárius Egyház kommunizmusban bebörtönzött politikai áldozatainak állít méltó emléket. Itt gyertyagyújtással emlékeztünk a 18 áldozatra, akik összesen 185,5 évnyi börtönbüntetést kaptak.
Erdővidék3
Végül Moyses Márton síremlékénél próbáltunk azonosulni azzal a lelki erővel, amely ily’ nagy áldozat meghozatalára késztette mártírunkat.”
Erdővidék4

Kolozsvár sem maradt ki a megemlékező települések sorából. A vármegyések koszorúval és néma főhajtással tisztelegtek az áldozatok emléke előtt az ’56-os emlékműnél.
Kolozsvár
Székelyudvarhelyen: Talán nincs még egy olyan rejtélyes történet, mint Pálfi Géza székelyudvarhelyi plébánosé, akit az erdélyi katolikusok a “karácsony vértanújaként” tisztelnek. A hívek úgy tudják: Egykori plébánosukat a szekuritáté kínozta halálra, amiatt, hogy 1983 karácsonyán szentbeszédében nyíltan tiltakozott az ellen, hogy az akkor vasárnapra eső szent ünnep munkanap volt. Ügyéről akkor jelentést adott ki a francia Agence France Presse hírügynökség, cikk jelent meg a La Matin, a Le Monde, a La Croix és a Reforme című lapokban. 1988-ban pedig az Európa Tanács is felrótta Romániának Pálfi Géza meghurcolását.
Székelyudvarhely
Marosvásárhelyen a kommunizmus áldozatainak emlékhelyénél koszorúztak és hajtottak fejet a vármegyések.
Marosvásárhely
Kézdivásárhelyen szintén a kommunizmus áldozatainak emlékhelyénél hajtottak fejet a vármegyések.
Kézdivásárhely

A Te városodban is van kommunista emlékmű? Úgy érzed, hogy nincs olyan szervezet a településeden, akik méltó módon emléket állítanak az áldozatoknak? Csatlakozz a vármegyések küzdelméhez, és tegyétek együtt jobbá a világot: toborzoiroda@hvim.hu

(Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom – Mi magunk – SZKR)

7970 Total Views 1 Views Today