Ez az írás kicsit hosszabb lesz a szokásosnál, mert csupán a bevezető foglalkozik majd a megemlékezéssel, a cikk nagyobbik része a harcokról fog szólni.
2015. november 18-án tízezrek gyűltek össze a Duna partján fekvő horvátországi városban Vukováron. Emlékeztek. Emlékeztek a harcra éppúgy, mint a harcosokra, az áldozatokra és azok gyilkosaira a város lerombolóira. Idős emberek, azóta megöregedett veteránok a világ minden részéről, középkorúak és egészen fiatalok is részt vettek a megemlékezésen és az azt követő meneten, mely a tömegsírok helyén épült temetőben ért véget. Bár Horvátországban egy nemzetáruló kormány van hatalmon, mely kitörölné a háborút emlékét, melynek az ország a létét köszönheti, de a veterán szövetségek és az iskolák minden évben gondoskodnak arról, hogy az emlékezet lángja örökké éghessen. A kis házak mellett vonulván a helyiek kipakolnak pálinkát, forralt bort és süteményt, azt adják ajándékba a menetben résztvevőknek. Idén a Jóisten is ránk mosolygott, mert a szokásos sál, sapka, kesztyű helyett most pólóban vonultunk. A megemlékezést egyébként nem láthattam, mert a temetőbe érve, sorra érkeztek utánunk a horvát politikai elit tagjai, akiket a veteránok megvető pillantással és a „majmune” (majmok) jelzővel köszöntöttek. Annyira rosszkedvűek lettek a külföldi HOS veteránok, akikkel voltam, hogy felkerekedtek és otthagyták a rendezvényt. Én velük mentem, de amikor megérkeztünk a laktanya múzeumba, láttuk, hogy az ebédlő tömve, tehát sokan gondolták úgy, hogy a hasuk előrébb való, mint az erodálódott politikusok üres szavai.
Huszonnégy éve, 1991. november 18-án, 87 napi ostrom után elesik Horvátország Sztálingrádja. Több mint tizenötezer ház vált lakhatatlanná. Naponta átlagban tízezer lövedék csapódott be. Az áldozatok számát tekintve eltérőek az adatok. Horvát adatok szerint védők közül 1700 ember halt meg (ebből 1100 civil), 4.000 sebesültek meg, 3.000-5.000 személyt a szerbek letartóztattak, és eltűnt 1.000 katona, civil, és tízezrek menekültek el. Ezen kívül a szerbek közel 7000 személyt, civileket és katonákat hurcoltak el koncentrációs fogolytáborokba, Szerbiába.
Itt esett fogságba L. A. délvidéki magyar önkéntes is, aki miután átszökött a horvátokhoz, beállt a Vukovárt védő önkéntesek közé. Miután szerb fogságba esett, ahol több mint egy évet töltött el a fogolycsere idejéig, a következő kínzásoknak vetették alá. Horthy kormányzó születés napján szerb őrök nyitottak a cellájába és onnantól fogva egy hónapon keresztül, mindennap elverték a tenyerét és az újait gumibottal. Egyetlen érző ideg sincs benne, simán leveszi a tűzforró kávéfőzőt a rezsóról. A fogság alatt eltörték, orrcsontját, kirugdosták a fogait, eltörték a kézfejcsontjait, gerincferdülése lett, bordatörése, kétszer megszúrták késsel, majd kilenc hónapra magánzárkába tették, ahol télre lekapcsolták a fűtést, mert a magyar usztasának az nem jár.
Szerb részről a JNA a Vukovár környéki harcokban közel 8000 főt vesztett el, 15.000 –en megsebesültek. Harci eszközeiből jelentős veszteséget szenvedtek, 400-600db. tank és páncélozott szállító jármű, 20db. harci repülőgép és helikopter.
A városban maradt civil lakosság jóformán a pincékben élte mindennapjait.
A vukovári származású Siniša Glavašević rádiós riporter így foglalja össze az utolsó napon szerzett élményeit: “Vukovár képe a nyolcvanhetedik nap huszonkettedik órájában mindörökre az emlékezetébe vésődik azoknak, akik jelen vannak. Amerre csak néz, nem evilági látvány fogadja az embert. Égett szag, tetőcserepek maradékai a lábunk alatt, építőanyagok, üveg, romok és iszonyatos csend mindenütt. Reméljük, Vukovár gyötrelmei véget értek.” Mások az utcákon szanaszét heverő holttestekről számolnak be és rengeteg kóbor kutyáról, melyek a hullákat lakmározzák.
November 19-én a JNA egységei elfoglalják a vukovári kórházat is. Az alagsorban rejtőző közel 400 embert (sebesülteket, orvosokat, ápolókat) evakuálták, a horvát katonák egy részét lemészárolták, más részüket vajdasági fogolytáborokba (Szávaszentdemeter, Nagybecskerek) vitték. Kétszázan azonban még Vukovár területét sem hagyhatták el élve, ugyanis a közeli Ovčara táborban megkínozták, majd lemészárolták őket. Köztük van Siniša Glavašević rádiós riporter is (holtteste később egy tömegsírból kerül elő).
Innentől a wolfiline.eoldal írását teszem közzé, mert ezt az ostromot senki nem dolgozta fel nála részletesebben és pontosabban.
Harcok Vukovar-ért
1991.augusztus 25-én megkezdődött a JNA és a hozzá csapódott szerb paramilitariáns lázadó szerb szabadcsapatok ostroma a város ellen.
A ZNG horvát erők védőinek főparancsnokai Blago Zadro, potpukovnik Mile Dedaković, kapetan Branko Borković voltak.Kb 2000 harcost irányítottak a védelmi vonalakon a 40000-60000 fős ,600 páncélosból álló ,professzionális tüzérségi és légi támogatást élvező , támadó szerb erőkkel szemben, akiket general Mladen Bratić, general Života Panić vezetett.
A szerb JNA haderejének több mint a felét irányította a Vukovar elleni (kelet-szlavóniai offenzíva) megszállás végett. Vukovar-t a kisebbségben élő szerbek elhagyták. Jórészük elmenekült a háború elől Vajdaságba, Szerbiába. Volt, akik a Vukovar körüli szerb falvakban csatlakoztak a félkatonai milíciákhoz, melynek logisztikai támogatást nyújtott a JNA.
(clicks: 6)
Vukovar-nál 700 – 800 fős Horvát Nemzeti Gárda (ZNG) és rendőri (MUP), valamint 1.000 fős önkéntesekből álló és Horvát Felszabadító Erő (HOS) katonákból szerveződött erők rendeződtek be a védelmi harcokra. Haditechnikai felszereltségük jóval gyengébb volt a szerbekénél, automata és félautomata fegyverek vadászpuskák és néhány kiskaliberű ágyú és vállról indítható páncéltörő rakéta, és aknavetők Problémát jelentet az egészségügyi ellátása a sebesülteknek és a hadtáp, valamint a hátországi összekötetés fokozatos hiánya. A horvátok taktikája az első támadás során a frontális megállítása a szerb erőknek, mely nagy veszteséggel járt a túlerőben és technikai főlényben lévő JNA-val szemben.
Később változtattak és hagyták a szerb erőket áthaladni a horvát falvakon, de lesben álltak és kevés létszámú, de tankelhárító fegyverekkel felszerelt osztagokkal támadták a szerb harckocsikat és gépesített páncélozott járműveket. A taktika sikeres volt és jelentős veszteséget okoztak a JNA-nak. A JNA vezérkara is rá eszmélt, hogy a nagyszámú haditechnika felvonultatása nem elegendő a horvát ellenállással szemben.
A harcok augusztus 25-én kezdődtek el. A szerbek tüzérségi, légi és tanktámadását, gyalogos támadások követtek, egyre súlyosbodott a helyzet.
A JNA és szerb lázadó erők szeptember 14-20 között próbáltak betörni a városba, mely során Vukovar horvát védői állták a harcot, sőt a Trpinja-i főúton Blago Zadro vezetésével megsemmisítettek 60 JNA tankot és páncélozott szállító járművet.
A szerbek a nagy technikai és emberi veszteséget látva taktikát változtattak. A harckocsis és gyalogos támadást mellőzve erős hangsúlyt fektettek Vukovar tüzérségi és légi támadásra, mely a város teljes rombolásával járt együtt.
A támadási offenzívát két főbb irányból kezdték meg a szerbek, Vukovar teljes körbezárása végett. Egyik irány észak felől, másik délről. A harapófogó fokozatosan bezárult a Vukovar-i horvát erők körül.
A várost sorozó gránát és rakéta, bombaesők közepette a horvát védelmi erők állták a megpróbáltatásokat, együtt Vukovar civil lakosival, akik óvóhelyeiken vészelték át a támadásokat. Súlyos emberi veszteségek és anyagi károkat szenvedett el a város. A humanitárius segítség hiába való volt a város kórházából kimenekítet sebesültek helyét újak és újak foglalták el.
Október elejétől egyre intenzívebben támadták a várost a szerbek. Egyre több volt a horvát védők közt a sebesült és egyre többen estek el.
A szerb gyűrű lassan körbezárult Vukovar körül így technikai segítségre, lőszerutánpótlásra sem számíthattak a védők. Az Európai Közösség megpróbált közbenjárni a helyzet súlyossága miatt, de a szerbek rendíthetetlenül támadtak és a várost körbezárták.
Október közepe tájától a harcok végéig 8000 gránát légibomba rakéta hullott a városra.
Október 16-án Borovo Naselja (Vukovar északi részén) kerületben hősi halált halt Blago Zadro horvát parancsnok.
November elejére a szerb katonai stáb felgyorsította a támadást Vukovar elfoglalására. Megszállták Lužac települést, mely stratégiailag kulcsfontosságú volt a városba történő behatolás miatt. Szerb támadásban meghalt Mladen Bratić parancsnok, aki a szerb harckocsizó erőt irányította a támadásban.
Lušca horvát védői számára agóniává vált a harc. A város közepén tartózkodó egységeik nem kaphattak már segítséget, teljesen körbe voltak zárva.
November 11-én a szerbek lőtték Bogdanovci-t, még horvát kézen lévő állásait.
A falu elfoglalásával kapcsolatot létesítetek volna az északról támadó JNA erőkkel és tulajdonképpen se ki –se be, teljesen bezárták volna Vukovar-t.
A horvátok Vinkovci irányából próbálták biztosítani a folyosót, mely még összeköttetést jelentett Vukovar és a hátország Nustar-Vinkovci védelmi vonalai közt.
Lušca–ból a még városban maradt horvát védők két irányba tudtak kimenekülni, vagy a Duna felé, vagy a még biztosított horvát folyosó felé, mely utóbbi a Vuka folyócska mentén volt. A horvátok kisebb csoportokba a Vuka mentén hagyták el a harci területüket, de a Mitnici és Borovo Naselje –ben maradt harcosokat teljesen körbezárták a Vukovar-ba bevonuló szerbek. Őket a civil lakossággal együtt letartóztattak és elhurcoltak.
1991.november 20-21. a szerbek bevették Vukovar-t.
A Vukovar-i védelmében a horvátok közül 1.700 –an haltak meg (ebből közel 1100 civil), 4.000 sebesültek meg, 3.000 – 5.000 személyt a szerbek letartóztattak, és eltűnt 1.000 katona és civil, és tízezrek menekültek el. Vukovar-t védte 1.800 harcos, akik a 204. brigád ZNG egységénél voltak, 40% önkéntes volt horvátországi, boszniai diaszpórából
(clicks: 4)
“Bitka za Vukovar” csata Vukovar-ért hadművelet
1991.08.24.-1991.11.20.
A horvát erők, mint “Bitka za Vukovar” (csata Vukovár-ért) hadműveletként próbálták megvédeni a várost a szerb hadsereg JNA és szerb paramilitariáns erők támadásától.
A horvátok célja volt megtámadni a JNA erőit a városnál, és gyors akció keretén belül felszabadítani az eddig szerb ellenőrzés alá került területeket.
Szeptember közepén (a horvátországi laktanyablokád után) a JNA megindította a „nagy akcióját” a horvát védelmi erők megsemmisítésére és az ország megszállására. Vukovár stratégiai célpontot képezett a Nyugat –Szerémség, Kelet-Szlavóniatámadási vonalon. A várost a helyi horvátok igyekeztek megvédeni, mely során saját házukat, utcáikat védelmezték. A városban közel 15000 civil tartózkodott a városban a fegyveres konfliktus kezdetekor. Ebből 3500 gyermek volt.
A három hónapos harcokat követően a JNA –nak sikerült elfoglalnia Vukovár-t, de jelentős emberi veszteséget könyvelhetek el, illetve jelentős haditechnikai veszteséget is, páncélos és gépesített állományukban, mely a harci morálra is rásütötte bélyegét.
Bár a horvát katonák elvesztették a várost, de gyengét felfegyverzett, jelentős számbeli kisebbségben is tudták tartani a várost, egy modern, jól felfegyverzett nagy létszámú hadsereggel szemben. A város és környékének három hónapos védelme során a horvátok jól szervezett, és koncentrált támadásaikkal jelentős veszteséget okoztak a szerbeknek.
A város védelme szinte lehetetlen feladat volt, mivel a környező JNA-át segítő, szerb lakosú települések gyűrűje, a JNA túlereje, a város Duna túl partján elterülő szerb oldal közelsége megnehezítette ezt. A horvátok a harcok kezdetekor húsz gyalogos brigáddal rendelkeztek, mely a harcok végére már hatvanra nőt. Ennek ellenére szinte csak gyalogsági fegyverzettel rendelkeztek, tüzérségi, páncélozott erőkről még nem lehet beszélni.
A rendelkezésre álló páncélosok elleni illetve légvédelmi, tüzérségi felszerelést a JNA laktanyák blokádja során szerezte meg a horvát katonaság. Ezen eszközök használatára megfelelő képzést kellett fordítani, illetve önkéntesnek sorozni, aki rendelkezett ilyen tapasztalattal.
A logisztika nem volt megfelelő, a katonai előképzettség hiányzott és jórészt a horvát „hadsereg” vegyesen a Nemzeti Ellenállás önkéntesei és a rendőrökből állt.
A résztvevő horvát erők
A harcok augusztusi kezdetekor több mint 800 MUP (rendőr) rendfenntartó volt Vukovar –ban. Ezek közt részben helyi egységek, de részben a Varaždin-i rendfenntartók. A várost védte a Nemzeti Ellenálló erők (NZ Vukovár), a 3. “A” brigád ZNG, 4. egysége, a 1 “A” brigád ZNG egy csoportja, és további HOS csoport.
A Vukovár környéki „keletszlavón „harcmezőn több mint horvát 6700 katona védte a vonalakat, maga közel 2000-en voltak. Az egész harcmezőn a horvátok 26db. tankkal és páncélozott szállító járművel, 52db. ágyúval (100mm-ig) , 32db. ágyúval (100mm. felett) 1db. VBR rakétavetővel és 68db. aknavetővel rendelkeztek.
1991. szeptember 25-én a Vukovár-i fegyveres csoportokból megalakították a 204. HV. Brigádot a horvátok.
A támadó szerb erők
A szerb JNA erők több mint 30 000 fős állománnyal támadták a horvátokat Vukovár városban. Az egész harcmezőre pedig 80 000 katonát vontak össze az önkéntesekkel együttesen, 1600db. tankkal és páncélozott szállító járművel, 980 rend tüzérségi ágyúval, 350db. légvédelmi ágyúval támogatva.
Vukovár elfoglalására a szerbek 11. operatív brigádot, tíz gépesített –páncélos brigádot, a helyi önkéntes szerbeket, területvédelmi szerb erőket és paramilitariáns egységeket (Arkan félkatonai szervezete és a Vojislav Šešelj félkatonai szervezete).
A Vukovár-i ostromban az alábbi JNA szerb erők vettek részt
SFRJ hadvezetése 1. Katonai Körzet törzs.
A vezetési törzs alá három főbb operatív főcsoport tartozott:
– „Sjever „(északi) Operatív Csoport (OG)
-”Jug”(déli) Operatív Csoport (OG)
– „PMTGD”- gyalogos gépesített gárdista divízió. Az egységeket támogatta két külön álló egység a 152.sz.- vegyes tüzér brigád (mabr) és a 310.sz. rakétás légvédelmi (ra-pzo-p) ezred.
A „Sjever„ OG. Főcsoport alá tartoztak:
-12. gyalogos gépesített brigád (pmbr)
-36. gépesítet brigád (mbr)
-211. páncéos brigád (mtbr)
-18. gyalogos gépesített brigád (pmbr)
-505. gépesített brigád
-16. vegyes tüzérségi ezred (map)
-12. könnyű tüzérségi légvédelmi ezred –PZO-(lap-pzo)
-12. katonai rendész zászlóalj (bvp)
-51. gépesített brigád
-T.O. területvédelmi erők Szerbia
-paramilitariáns csoportok
-Dunai folyami flottilla
A „Jug” OG főcsoport alá tartoztak:
-gárdista gépesített brigád (gmbr)
-20. partizán brigád (partbr)
-„divizija haubica”-1. gyalogos gépesített vegyes tüzér ezred (pmt-map)
-453. gépesített brigád
-T.O. védelmi erők Szerbia
-paramilitariáns egységek
Az első proletár gépesített gárdista divízió alá tartoztak:
-1.,2.,3., számú proletár gépesített gárdista brigádok
-252.páncélos brigád
-1. gyalogos gárdista brigád vegyes tüzér (pgbr-mpoa-lap/PZO) páncélelhárító és könnyű PZO ezredei
-46.sz. partizán divízió (partd)
-130. gépesítet brigád
-453.gépesített brigád
-T.O. védelmi erők Szerbia
-paramilitariáns egységek
Veszteségek
Horvát részen: 2500 fő körüli emberveszteséget állapítottak meg, melyből 900-an a harcok során estek el, 600-an miután a várost elfoglalták a szerbek, és több mint 1000-en eltűntek.
Ezen kívül a szerbek közel 7000 személyt, civileket és katonákat hurcoltak el koncentrációs fogolytáborokba, Szerbiába.
Szerb részről: A JNA a Vukovár környéki harcokban közel 8000 főt vesztett el, 15 000 –en megsebesültek. Harci eszközeiből jelentős veszteséget szenvedtek, 400-600db. tank és páncélozott szállító jármű, 20db. harci repülőgép és helikopter.
A hadművelet
A Vukovár-i harcok előzménye volt az 1991. májusi fegyveres incidens Borovi Selo részen. Borovo selo a későbbiekben egyébként a horvátok stratégiai területe volt a város védelme során.
1991.05.02. éjszaka két kétfős horvát MUP rendőr járőr Borovo selo „bejáratánál” tartózkodott. Információjuk volt arról, hogy a fenti helyen a szerbek kitűzték a saját nemzeti lobogójukat. Ezt kívánták a rendőrök eltávolítani.
Mikor megérkeztek az első kivilágítatlan házból tűzet nyitottak a rendőrökre. Két fő könnyebben megsebesült, és elmenekült, viszont másik két rendőrt elfogták a szerbek.
Másnap reggel Veselin Šoškočanin, a szerb SDS-a párt helyi vezetőjének, elsőnek nem reagált a történtekre, majd továbbiakban azt nyilatkozta a történtekkel kapcsolatban, hogy azért lett elfogva a két horvát rendőr, mert szerb civilekre nyitottak tűzet. A horvát MUP Vinkovci rendőrség a két fogva tartott rendőr kiszabadítására, egységet küldött Borovo Selo-ba. Mikor a rendőr egység megérkezett, a szerbek házakból és lőárkokból tűzet nyitottak a horvát rendőrökre. A horvát egységben többen meghaltak és megsebesültek, azonnal segítséget kértek
Az Osijek –i rendőrök megrohamozták a szerb barikádot, így sikerült a Vinkovci rendőri egységnek elhagyni Borovo Selo részt.
A JNA megindult Borovo felé Dalj felől a 7. páncélozott, 12. gépesített brigádokkal, hogy „béke erőként” kettéválassza a horvát és szerb ellenállókat. A Borovo-i eseményben 12. horvát rendőr veszette életét.
A Borovo Selo-i eseményeket követte a rövid ideig tartó „hatvan napos szlovén-JNA háború” és a JNA Baranya háromszög elleni offenzívája.
A horvát hadművelet első fázisa (1991.08.24-1991.10.01)
1991. 08.24. Luka Andrijanić horvát katona lelő egy JNA harci repülőgépet Borovo Selo felett, mely támadást intézett a Đergaj –nál húzódó horvát védvonal ellen.
1991.08.25. A JNA egyik páncélozott harci járműve ráhajtott a horvátok aknamezőjére, mely a Borovo Naselja és Borovo Selo közt húzódott. A JNA a Vukovar-i laktanyából erői Borovo selo –ba irányította, ahol a JNA erőhöz csatlakozhattak a helyi szerb falvak lakosaiból álló önkéntes fegyveres csoportok.
A további feladat Borovo Naselje és Vukovar megszállása volt.
A Vukovári JNA laktanya parancsnoka Čurčin kapitány, azzal a kitalált indokkal, hogy két a Bogdanovci felé vezető úton megrongálódott JNA tankot kívánnak a laktanyába vontatni, tűzszünetet a harci cselekmények beszüntetését kérte. Így biztonságban kivonta hat tankját a laktanyából, mellyel blokkolták a Bogdanovci felé vezető utat.
Elkezdődött a JNA Vukovári ostroma
1991. 08. 26. A JNA újabb támadást intézett 02.00 óra körül a Borovo Naselja –i horvát védelem ellen. A szerbek a „Slon” kávézó felé támadtak. A harcok hajnaltól este 20.00 óráig tartottak. A horvátoknak sikerül egy JNA páncélozott harci járművel és egy JNA tankot megsemmisíteni.
1991.08.27. a Trpinja –i úton lévő JNA 1. gépesítet gárdista brigádja 01.30 óra körüli időben két irányból támadást intézett Borovo Naselja horvát ellenőrzés alatt álló területe ellen. Egyik JNA támadási irány volt a „Slon” kávézó felé, másik a „Dom Tehnika” épülete felé. A JNA erőknek többórás harcot követően, sikerült áttörni a „Dom Tehnika” épülete felé a horvát védvonalat. Horvát oldalon életét vesztette egy fő.
1991. 08.28. A JNA tankokat vontak össze, keleti irányból Ovčar felől Vučedol felé.
1991.08.30. Vukovar –ban, Mile Dedaković „Jastreb” horvát parancsnok irányította a védelmi erők koordinációját, és harci tevékenységüket. A Vukovar-i horvátok az időközi tűzszünet alatt is folytatták a fegyverkezést, mely során, magánúton Slavonski Brod, Vinkovci, Zagreb városokból jutottak fegyverhez.
Augusztus 30-ig a JNA tíz tankot, két harci repülőgépet vesztet el. A szerbek tűzszünetet kértek.
1991.09.02. -1991.09.10. A JNA ismét műveletet hajt végre Vukovar ellen, mely során Berak, falu horvát lakosságát elűzik.
1991.09.05. A JNA támadja Vukovar-t.
1991.09.13-án közben Horvátország területén elkezdődik a „laktanyaháború”, mely során a horvátok több JNA laktanyát, katonai objektumot vettek blokád alá. A JNA pedig elindítja teljes hadműveletét a Horvátország ellen, melynek célja az ország megszállása és a horvát fegyveres erők szétzúzása.
1991.09.14. JNA támadta Vukovar-t. Elsőnek a JNA légiereje támadott, mely során a harci gépek kazettás bombákat dobtak a városra, majd harckocsizó és gyalogos erőket vont össze Negoslavci és Petrovci között Sajmišta irányába.
A második támadási hulláma a JNA –nak Borovo Naselje település ellen irányult. Az első támadási irány a Trpinja felé vezető „Trpinjska cesta” úton aztán a „Hercegovačka” utcán keresztül a „Slavonska” utca felé irányult. A későbbiekben egy második támadási irányon is támadtak a szerbek a „Trpinjska” úton. Több mint harminc tankból és páncélos járműből álló konvojt indított el a JNA a támadás során.
A „Trpinjska” úton a horvát védők Marko Babić vezette csoportja kilőtt öt tankot a JNA oszlopból. Tizenegy tank és három páncélozott szállító „transzporter” (páncélozott harci szállító jármű-PSZH) maradt az úton. Egy részüket megpróbálták kivonni az éjszaka során. Ezen a napon a JNA több mint 17 tankját és egy harci repülőgépét semmisítették meg a horvátok.
1991.09.15. Reggeli időpontban elkezdődtek az utca harcok. A kaszárnyából kivonuló szerb szabadcsapatok, és JNA erői elleni a horvátok hat és fél órás csatározásban sikereket értek el, mely során Vukovar Sajmišta részét házról házra, utcáról utcára szabadították fel. A szerb szabadcsapatok és tartalékos erők kivonták egységeik egy részét vissza a kaszárnyákba. Másik részét erőiknek a Kugina temetőtől kivonták Petrova Gora területére.
A Trpinja felé vezető úton a „Zadrina” horvát katonai csoport három tankot és két páncélozott harci szállító járművet megsemmisített. A HTV (Horvát Televízió) munkatársai Nedžad Haznadar újságíró és Dean Lukić operatőr felvételt forgattak a „Trpinjska” úti „tanktemetőről.
1991.09.16. a szerbek folytatták a „Trpinjska” úti menti támadásaikat. A horvátok nyolc tankot semmisítettek meg és jelentős veszteséget okoztak a szerb szabadcsapatok állományában. Ezen a napon a szerbek ismét megkísérelték a laktanyájuk elhagyását, mellyel felhagytak miután a horvátok két tankot és egy páncélozott transzportert megsemmisítettek.
A horvátok több mint 30 tankot és páncélozott harci járművet, 1 harci repülőgépet, 500 szerb katonát semmisítettek meg a harcokban. Sikerült a horvátoknak Vukovar , Petrova Gora körzetében néhány utcát ellenőrzés alá vonni , illetve erőik másik részét a szerb laktanyák blokádjánál tartani. Ugyanekkor szeptember közepén a JNA Šid-Vinkovci irányon bevette az 1. „ proleterska gardijska mehanizirana divizija JNA” gépesített gárdista főerőt , és a 252. páncélos brigádot Kraljeva városból.
1991.09. 14-15. a szerbeknek tovább folytatták a támadást, melynél céljuk volt elszigetelni Vukovar-t Vinkovci várostól. Nagy erőt fordítottak a még kitartó horvát Bogdanovaci elfoglalására. Ezen település jelentette az utolsó összekötő kapcsolatot Vukovar és Vinkovci között. A szerbek 1991.09.17-én, a kukoricáson átvezető mezőgazdasági úton intéztek gyalogos támadást Bogdanovci ellen. Két horvát ZNG katona életét vesztette támadás visszaverésében.
1991.09.18-án, mikor életbe kellett volna lépni a fegyverszünetnek, két nagyobb JNA páncélos oszlop indult meg. Egy részük Trpinja felől, másik részük Bršadina felől támadta Borovo Selo-t. . A horvátok erőiket Bobotski csatornánál vonták össze.
A JNA horvátországi megszállásra irányuló műveleteit lassította Vukor heves ellenállása, mely jelentős szerb erőket kötött le.
A horvát erők feladata volt biztosítani a Vinkovci-Vukovar kapcsolatot, mely során stratégiai védelmi pontot jelentett Bogdanovci megtartása. A ZNG horvát erők 3.”A” brigádjának 2. egysége, és a 109. Vinkovci brigád együtt védték a „folyosót”.
1991.09.25-én az a 3.”A” gárdista brigád 2. egységének 1. százada Bogdanovci-ba érkezett Tomislav Pucelj parancsnoksága alatt. A településen már ott voltak a MUP rendőri erők Vinkovci-i és Županja-i egységei.
A 3.”A” brigád 2 egysége a 109.brigáddal, szeptember 26-án, miután a JNA kivonta erőit a Vinkovci laktanyából új feladatot kaptak. További feladatuk volt Vinkovci és Vukovar keleti területén a Nijemci-Ilača-Lovas vonal biztosítása. Két nappal később a 122. Đakovo-i brigádot ezen erőkhöz kapcsolták.
1991.09.28. Bogdanovci település védelmére érkezett 14 HOS katona Zdravka Špalja –„Papundeka” vezetésével.
A JNA terve, mely Horvátország megszállására irányult nem sikerült. Új stratégia részeként átcsoportosítottak erőket és toborzásba kezdtek. A JNA jelentős erőket vont össze Kelet-Szlavónia elfoglalására.
A JNA az összevont erőket Života Panić vezérezredes parancsnok irányításával két nagyobb műveleti operatív csoportba osztotta, az egyik a „Sjever (Észak) „a másik a „Jug (Dél) „körzet. Elkezdődött a JNA Vukovar elfoglalására irányuló manővereinek megindítása. A JNA erőkhöz bevonták a szerb önkéntes félkatonai szervezetetek. A JNA páncélos és gyalogos támadásra alapozta műveletét, melyet lassan elindított Vukovar ellen. A Bosut és Duna közti horvát településeket ellenőrzés alá vonták, ahol „tisztogató” akciókba kezdtek.
1991.09.29. A Varaždin-i laktanyából a horvátok Vukovar-ra szállítottak négy „haubic” löveget és négy kamion lőszert.
1991.10.01. Miután a JNA támadta Marinci-Bogdanovci-Vukovar útvonalat és Marinci települést, a JNA páncélos brigádja elfoglalta Petrovci települést. Ezen a településen nem tartózkodtak horvát katonák, így nem is védték.
A JNA erői elfoglalták a Mirkovci-Marinci-Bršadin vonalat illetve blokkolták a Bogdanovci –Borovo Selo közti kukoricáson átvezető mezőgazdasági utat „kukuruzni put“. Ezen a napon a JNA erői 30 tankkal és páncélozott transzporterrel harci járművel támadást intéztek Cerić településen lévő horvát védők ellen. A horvátok három páncélost megsemmisítettek, a szerbek visszavonultak.
1991.10.02. a szerbek megtámadták Sajmište települést. A Vukovar-i JNA laktanyát elhagyó 30 tank és páncélozott járművel , 600 katonával.
Egész reggel folyt a heves összecsapás a horvát és szerb erők közt, mely során a szerbek három tankja és egy páncélozott járműve megsemmisült, illetve 100 szerb katona életét vesztette. A JNA a harcokba bevonta a Niš városban székelő speciális erőit. .
A horvát oldalon életét vesztette egy katona, megsebesült három fő. Miután a horvát védők megsemmisítették a páncélosokat, a hátra maradt szerb gyalogos egységtől „megtisztították” a környező házakat. Ezen a napon Vukovar –nál a JNA összesen 30 tankot, és páncélozott szállító harci járművet, közel 200 katonát vesztett. A szerbek a városra több mint 11 000 aknagránátot lőttek ki. .
A szerbek Bogdanovci településen lévő horvát erőket támadták.. Az esti órákban szakadt az eső, reggel a JNA 10 tankkal és ugyanennyi transzporter páncélozott szállító harci járművel támadást intéz a horvátok ellen. Az eredmény a horvátok kilőtték az első M-84 JNA harci járművet, majd újabb kéttőt. Egy szerb M-84 harci jármű aknára futott és megrongálódott. , ,. Egy szerb tank megrongálódott és nem tudott tovább közlekedni. Az egyik tankban életét vesztette a JNA főhadnagya.
A késődélutáni órákban a JNA megtámadta Cerić települést Mala Bosna (elővárosa Vinkovci-nak) irányából. A horvát védőknek sikerült négy páncélost megsemmisíteni, miután visszavonultak Nuštar és Vinkovci településre. A JNA elfoglalta Cerić települést.
1991. 10. 03. A harcok súlyos szakaszához érkeztek Vinkovci környékén. A JNA elfoglalta Karadžićevo falut. A HV horvát hadsereg részéről haditechnikai problémák adódtak. A horvát páncélos-gépesített egység hét T-55 tipúsu tankjai, 11 BVP M80 páncélozott harci járművei kifogytak a munícióból, gyalogság és harckocsi elleni lőszerek, a BVP harci járművekhez rakéták fogytán voltak.
Ezen a napon a szerbek megkezdték Nuštar támadást, amit három főbb irányon hajtottak végre. Keleten elfoglalták Cerić települést, északon Henrikovci és Marinci településeket, észak-nyugatról pedig Bršadin és Pačetin településen lévő félkatonai szerb bázisokról intéztek támadást. Nyugaton elfoglalták Ostrovo települést. A késődélutáni órákban a szerbek tüzérségi előkészítő támadást intéztek Nuštar ellen, majd a 252. páncélos brigádot vetették be Marinci felől. Bršadin és Herikovci felől tankokkal támadtak a szerbek. A horvát védelem kevés számú helyi katonából állt, egy részük a 2. egység 3. brigád ZNG, más részük pedig a Vinkovci és Varaždin városi rendőrség állományából, továbbá kis létszámú HOS erők.
A horvátok “Žuti mravi (Sárga hangyák)” csoportja, Andrij Marić vezetésével páncéltörő fegyverekkel felszerelve elhelyezkedtek a Trpinja –i bevezető úton.
Elkezdték a szerbek Nuštar ostromát. A támadás lassabban, nehézkesebben halad Marinci felől, Henrikovci felől jobban. A szerbek a főúton haladtak a település központja felé egy tankkal és két páncélozott szállító transzporterrel.
A horvátoknak sikerült megállítani a tankot, amit megrongáltak, így a szerbek visszavonták a két transzporterrel együtt. A horvátok két tankot és két transzportert megsemmisítettek, a JNA visszavonult.
A JNA 26 tankkal, 19 transzporterrel és 750 katonával támadta Borovo Naselje horvát erőit. A nap végére súlyos veszteséget könyveltek el a szerbek, 17 tankot, 9 transzportert és nagyszámú katonát vesztettek el.
A JNA egy páncélos egységgel és egy gyalogos egységgel Marici és Petrovci irányából megtámadta a horvát erőket Bogdanovci településen. Súlyos harc bontakozott ki. A csatában a szerbek 10 tankot, és páncélozott harci szállító járművet, és több mint 100 katonát veszített el.
Žarko Manjkas „Crvenkapa” horvát katona egymaga négy T-55 tipúsu JNA tankot semmisített meg.
A csatában horvát részről életét vesztette két katona és még néhány Županja- i, Vinkovci.-i rendőr.
1991. október 4. A JNA megkísérelte körbezárni Vukovar-t , harckocsizó és gyalogos erőkkel támadott Marinci település felé. A támadó erőket Orolik, Negoslavci, Mirkovci területén táborozó tüzérségi erőkkel támogatták.
Október 4-5. a szerbek folytatták a támadást.
Október 5. A horvát erők 109. brigádjának sikerült 6-ra ellenőrzés alá vonni egész Nuštar települést, és tovább Marinci irányába. A JNA erős tüzérségi tűzzel támadta a horvát erőket.
Október 6. Vukovar-ból a Vinkovci csoporthoz tartozó egység Franjo Petrović vezetésével megérkezett a Bogdanovci-nál rekedt horvátok segítségére.
A JNA 7-én este részlegesen kivonta M-84 tankjait a Zidine – Nuštar vonalról Petrovci településhez. Így a 252 JNA páncélos brigád a Marinci – Bogdanovci – Vukovar útvonalat nem ellenőrizte.
Október 8. a kora reggeli órákban a horvátok tovább folytatták előrenyomulásukat Marinci felé. Megkísérelve a Nuštar- Marinci – Bogdanovci – Vukovar folyosó megnyitását.
Október 9. A JNA –nak nem sikerült körbezárni teljes mértékben Vukovár-t. A délutáni órákban , a horvátok Osijek (OZ) parancsnoksága a helyi erőknek , megerősítve a 3. „A” ZNG brigád egy egységével, előkészítette az áttörést.
Október 10. A JNA Vukovar-tól délre elindította erős támadását. A horvátok „Ognjena Price” és „Otokara Keršovanija” utca kereszteződésénél lévő védelmi pontjánál szerb tankok áttörték és mélyen benyomultak a „Preradovićeva” utcán. A szerbek ”niških specijalaca ( Nis-i speciális csoport) „ egysége és önkéntesek az éjszaka alatt egészen a Vukovar-t védő horvát erők főhadiszállásáig jutottak. A harcok során mindkét fél jelentős veszteségeket szenvedett.
A JNA ismét kísérletet tett a város körbezárására október 10-11. éjszakáján. Ez nem sikerült . A horvát haderők és rendőri egységek Marinci településhez értek , melyet a szerb páncélos és gyalogos erők elhagytak. Közben a Nemzetközi Vöröskereszt segély konvoja Ivankovo település felől többször is megkísérelt bejutni Nuštar- Vukovar útvonalon Vukovar-ba, ahova 11-re kellett megérkeznie. A JNA kétszer is visszafordította a konvojt.
Október 13. Újabb sikertelen kísérletet tett a JNA Vukovar körbezárására. 13.00 óra körül a harcokat félbeszakították, mivel megérkezett a Vöröskereszt konvoja, akiknek a város kórházából kellett a sebesülteket kivonni, és a gyógyszer és élelmiszer segélyt lerakni. Miután ez megtörtént a konvoj Đakovo városba visszaindult.
Ugyanekkor a JNA megkezdte a Bosut folyócska és a Duna közti ellenőrzés alá vont területeinek „megtisztítását”. Több horvát falu átvizsgálását hajtották végre.
A horvát hadművelet második fázisa (1991.10.01-1991. 11.21.)
1991. 10.15. A szerbek Vukovar –t teljesen körbezárták. A körbezárással a várost védő horvát erők „hátországi „támogatását. Megkezdték a város Vukovar és Borovo Naselje energikus támadást, mely során a tüzérség alkalmazása kapott fő hangsúlyt.A JNA erőinek sikerült áttörni a horvát védelmi vonalat Mitnice területénél , Lužac –tól délre , Sajmište és Trpinja útnál. Borovo Naselja központjától pár száz méterre heves utcai harcok robbantak ki a betörő szerb erők és horvát védők közt. A JNA 51. gépesített brigádja, harckocsizó egységgel megerősítet gyalogos csoportokkal áttörte a Lužac –i horvát védvonalat, feladatuk volt elszigetelni Vukovar –t Borovo Naselja –tól.
Október 16-án a szerbek támadják Vukovar-t, Mitnica, Sajmište, Lužac, Budžak, Borovo Naselje részeket , Trpinja útat , tankokkal, tüzérséggel, gyalogsággal, repülőgépekkel. Lužac, Budžak részek ellen a szebek 15. tankból, 4. transzporterből, és közel 1000 gyalogosból álló erővel támadott a Đergaj siló felől Vinogradska utca felé.A horvát védelmi állásokban nem volt elég páncélelhárító ,tankvadász fegyver így a „Turbo” Blago Zadro vezette erőket vettették be a horvátok. Mikor a szakasz elérte a szerb harckocsioszlopot, a szerbek sortüzet nyitottak rájuk, mely során Blago Zadro életét vesztette. Egysége hősiesen folytatta a támadást.
A „Turbo” szakasz megkezdte a támadását a JNA harckocsi oszlopnak, mikor a harckocsik a „Vinogradske ulice” utcában haladtak. A horvát katonák támadásakor a szerb harckocsik megtorpantak és az útról a Bobotski csatorna felé fordultak. A horvát támadás kikerülése végett, megpróbálva átkelni a csatornán. Közben aktivizálta magát a négy „haubica„ löveg és aknavetőkből álló Vukovar-i horvát „tüzérség”.
A szerbek 17.00 órakor visszavonultak Đergaj felé harckocsizó és őket kísérő gyalogos erőikkel.
A harcokban a horvátok két szerb tankot és páncélozott szállító járművet (transzporter) kilőttek.
A horvátok megkezdték a „Vinogradska „utca átvizsgálását, mely során az egyik ház alagsorában rábukkantak egy „kivégzett” civil polgár holttestére. Estére a horvátok végeztek a terület ellenőrzésével, mely során két szerb T-55 tankot, bunkerekben fegyvereket és közel 120 „Zolja” vállról indítható egyszer-használatos gránátvetőt, lőszereket, és mesterlövész fegyvert találtak, amiket a szerbek hátrahagytak. A két szerb T-55 –ös tankot a horvátok, mint hadizsákmányt a továbbiakban az újonnan megalakult „önálló páncélos egység” használatába állították. Egyik tankot aktívan alkalmazták a harcokban, míg a másik tartalékban volt.
1991. október 18. Az ENSZ segély konvoja 06.30 órakor megérkezett a Vinkovci – Nuštar – Marinci – Bogdanovci – Vukovar útvonalon Sajmišta ellenőrző ponthoz miután két napos úton keresztül kimentettek 102 sebesültet a Vukovar-i kórházból
1991. október 21-én a szerbek megkíséreltek harkocsikkal és őket kísérő gyalogos erőkkel Mitnica irányából betörni Vukovar-ba. A horvátok megakadályozták a betörést és visszafordították a szerb erőket.
1991.10.22. A horvát védelmi vonal „operativne zone Osijek” (OZ Osijek) Koritna- Mrzović – Ivankovo – Jarmina – Vinkovci – Nuštar – Privlaka – Otok – Komletinci – Nijemci – Lipovac települések mentén alakították ki.
1991. október 23-án a szerbek rakétatámadást intéztek a várost védő horvátokra, mely során 40db. Rakéta csapódott be, a város kórháza megrongálódott és kigyulladt.
1991. október 24. Megszerveződött Osijek városban az önálló repülős szakasz, akik mezőgazdasági gépeken az éjszaka leple alatt a Vukovar-ba körbezárt horvát védőknek dobtak le municiót, élelmet, gyógyszert …. .
1991. október 25. A JNA megérkezett Tordinci településre, miután több mint hat harci járművet, tankot vesztett.
1991. október 29. Marinci , Petrovci irányából a JNA támadta Bogdanovci településen lévő horvátokat ,illetve Vukovar-t. A horvátok visszaverték a szerb támadást.
1991.11.01. A JNA megtámadta Bogdanovci települést . A JNA egész nap támadta 15 tankkal települést védő horvátokat . Miután két tankot elvesztettek a szerbek ,visszavonultak.
1991. november 02. A HV támadást intézett Cerić visszafoglalására, mely sikertelenül zárult. Ugyanezen a napon, miután a szerbek tüzérségi előkészítő támadást intéztek, gyalogos és harckocsizó erőkkel támadták Vukovar-t. A Lušac településnél folyó harcokban a horvátok 14. JNA páncélos járművet lőttek ki és egy tankot „elfogtak”.
A harcok során a JNA „Operativna grupa „Sjever“ műveleti körzet parancsnoka Mladen Bratić életét vesztette. Lužac körzetében a horvátok nem tudták tartani a Priljevo – Vukovar – Borovo Naselje (Siló a Dunánál) védelmi vonalukat. Az új védelmi állások a „London kávézó” két-három ház és a „Drvoprometu“ (fakereskedő telep) mentén alakították ki. Ezen horvát védelmi pontok november 13-ig kitartottak.
Bogdanovci településnél a horvátok elvesztették a területi kapcsolatot, összeköttetés a Vukovar-i horvát egységgel. Bogdanovci települést a szerbek folyamatosan támadták. A horvátok visszaverték a támadást. Néhány nappal később elesett Lušac és Bogdanovci.
1991. november 03-án a JNA Szerbia területéről a Dunán keresztül kétéltű járműveikkel támadást intlzett Vukovar ellen, hogy csatlakozzon az „Arkan egység” és a többi JNA erőhöz, akik Lužac –nál támadtak.
1991. november 06. Vukovar horvát védői nehéz helyzetben voltak, kevés volt a lőszer, és a páncélelhárító fegyverekhez a muníció, valamit az ívó víz.
1991. november 07-08. A JNA Vukovar, Boško Buha, Cvjetno Naselje és egész Lužac városrészeket elfoglalta.
1991. november 09. A JNA támadta a Vinkovci – Đakovo közti közlekedési útvonalakat. A HV tervezett támadást intézett Karadžićevo település elfoglalására, mely nem sikerült.
1991. november 1. A JNA Lušac városrész felől egész napos támadásba kezdett a város központjának elfoglalására. Elfoglalták az „Arkan „egységekkel megerősítve Bogdanovci települést.
1991.11.12. A horvátok elindították negyedik akciójukat, hogy megtörjék a szerb blokádot Vukovar-nál. Megtámadták a Cerić – Henrikovci – Marinci vonalat Bogdanovci mélységében, ami egész este tartott. A gyengén felszerelt horvát erők akciója sikertelen volt.
Folytatódtak a támadások. A horvátoknak (105.brigád) még nem volt meg a megfelelő létszámú erő az áttörésre Borovo-Naselj /Vukovar felé. A horvátok tovább védték a Borovo Naselja és Vukovar közti útszakaszt, mint összekötő kapcsot, és a Duna parti Silo betonépületét. Bár a szerbek egésznap tankokkal és gyalogos erőkkel támadtak, a horvátoknak sikerült megtartani az útszakaszt.
1991.11.13. Hat szerb tanknak sikerült áttörni Prijeva –ig és támadta a védőket a Dunánál lévő Silo hosszában . Vukovar –Borovo Naselja közti útszakaszon egyre valószínűbbnek tűnt ,hogy megszűnik a kapcsolat. A horvát védők egy része Vukovar-ba másik részük Borovo Naselj területére vonult vissza. Borovo Naselja területén a horvátok új védelmi állást hoztak létre a kombinátnál. A Vukovar felé visszavonuló erők pedig egy csoportja a vasútállomásnál, másik csoport egy polgári épületben foglalt állást.
A Borovo Naselja –i horvát parancsnokság katonáinak egy része áttörte a szerb gyűrűt Vinkovci felé. Közben szerb harckocsik és gyalogos erők (jórészt paramilitariáns csoportok) Orlovac felől támadást intéztek a Trpinja –i úton. A szerbek a művelet során kétszáz méter széles sávban 18 tankkal (T- 84) és 22 páncélozott katonai szállító járművel támadtak. A horvátok megsemmisítetek öt tankot és páncélozott katonai szállító járművet és mivel kifogytak a páncéltörő eszközből, erőiket kivonták a Lička utca felé.
1991.11.14. A JNA erőinek sikerült Borovo Naselj és Vukovar közt elvágni a kapcsolatot.
1991.11.15. A „Proletár” 3. gépesített lövész gárdista brigád és divízió erős tüzérségi és légi támogatás mellett a 131. HV brigádot „kitolták” Lipovac településről. A horvátok a Zagreb –Beograd autópálya szakaszon foglaltak védelmi pozíciót miután elhagyták a települést. A JNA erők miután elfoglalták Lipovac települést, támadást intéztek Apševce és Podgrade falui ellen. A 131.brigád HV műszaki alakulata felrobbantotta a Gunja-i Száva folyó hídját, ezzel megakadályozva annak lehetőségét, hogy JNA erők átkeljen boszniai Poszavina irányából Horvátország területére.
1991.11.16. Nijemci elesett, és elfoglalták a JNA erők.
1991.11.17. Vukovar –t Branko Borković (Mladen Jastreb) vezetésével elhagyják az emberek. A Vukovar-t védő maréknyi csoportnak sikerült az éjszaka 17-ről 18-ra virradóra, a szerb gyűrűt kijátszva elhagyni a várost. Borovo Naselja részen még 18-án a „Crni put” horvát védelmi vonalat a Borovo-i kombinátig még egy kisebb csoport védte.
1991.11.19-án. A JNA a Borovo –i hangárban foglyul ejtette az ott maradt jórészt horvát sebesülteket. Nekik már nem volt lehetőségük elhagyni a várost.
1991.11.20-án a Vukovar elesett.
Az ICTY vizsgálata alapján a szerb katonai egységek, parancsnoki utasításra, szervezetten, előre megtervezett séma alapján megkezdték a Vukovar-ban maradt nem szerb „foglyok”, jórészt horvát helyi lakosok, illetve sebesült katonák tömeges lemészárlását. A Vukovar közeli Ovčar-i tömegsírban közel kétszáz horvátot és egyéb nemzetiségű személy holtestét azonosították a háború után. A mai napig eltűntként tartanak nyilván ötszáz embert.
Video:
Források:
http://srbija.blog.hu/2011/11/07/a_delszlav_haboru_kronikaja_1991_november
http://www.wolfline.eoldal.hu/cikkek/vukovar91–horvat-hadmuvelet–.html