Játék vagy valóság?

2013-05-01_00009

Napjainkban minden ország alkalmaz virtuális szimulációkat hadi cselekmények modellezésére, tervkészítésre. Ezek persze nem érnek fel azzal a pszichikai igénybevétellel, amely katonáinkat éri a hadszíntereken, mégis képes a virtuális valóság tapasztalatépítésre a gyakorlati praktikák elsajátításában. Mára a polgári felhasználásban is vannak olyan „játék” szoftverek, melyek alaposabb tanulmányozása után még a „háborús szimulátor” kifejezés sem bizonyul túlzásnak.

A stratégia műfajának kedvelői körében bizonyára nem ismeretlen a „Total War” széria, mi most pedig igyekszünk kicsit a komolyabb stratégiai oldaláról körbejárni a témát!

A napóleoni háborúkat felidéző részben a sorkatonaság aranykorát élhetjük át, amikor még a lovasság nem vesztette el teljesen középkori kulcsszerepét, de még a tüzérség sem olyan fejlett, hogy az első világháborúhoz hasonló anyagháborút vívhassunk. A gyalogságnak jut minden kulcsfontosságú szerep; az erődítmények, állások védésétől, taktikai manővereken át, egészen a döntő rohamig. Carl von Clausewitz híres könyvében1 úgy határozta meg, hogy egy tipikus újkori hadsereg, arányos felszereltséggel 1:6, 2:6, valamint 3:6 arányban épül fel tüzér, lovassági, illetve gyalogsági egységekből. Ezt a szimuláció alkotói is igyekeztek szem előtt tartani, hisz nem sok értelme lenne, ha mondjuk, egy tucat tüzérségi üteggel várnánk be az ellenséges két ezer katonát, mivel a korszak robbanógránátjai, vagy oltott mész lövedékei még messze nem érik el azt a hatásfokot, mint első világháborús unokáik, illetve a dragonyos rohamnak sem lenne túlzott foganatja a bajonettekkel felvértezett, négyszög alakzatban védekező gyalogsági századokkal szemben.
Frontális támadás
A programban emellett azt is nagyon fontosnak tartjuk, hogy ügyel a domborzati viszonyok helyes értelmezésére. Katonáink morális adatain is meglátszik, ha egyértelmű taktikai fölénybe kerülünk, s hiába vagyunk akár háromszoros létszámbeli hátrányban, a domborzat adta lehetőségek lehetővé teszik, hogy egy bozótosban megbúvó lövész osztaggal „leszedjük” az ellenség bekerítő manővert végrehajtani készülő lovas egységeit. A hágókból biztonságban tüzelő tüzérségünk képes darabokra tépni az ellenséges támadás gerincét, illetve az sem egy utolsó, amikor a folyóhoz érkezvén, a túlparton várjuk be, amíg ellenfeleink élet-halált vívva a sodrással küzdik át magukat a vízen, miközben saját csapataink részesítik őket a túlpartról méltó fogadtatásban. A tervezők tehát minden belevettek, amit a Háború Művészete2 is taníthat.
A háborús hűséget az élethű csaták, a bekerítő, megtörő, felőrlő, üldöző taktikai manőverek mellett a stratégiai térképen kidolgozott oldalhatási tényezők is segítik. Oldalhatás alatt értjük azon tényezők összességét, melyek egy háborúban az előrenyomuló sereg segítségére vannak, így például a hírszerzés, logisztika/infrastruktúra, hátország gazdasági potenciálja, a megszállt övezetek békés természete, utánpótlás, diplomáciai és politikai viszonyok, az idő haladtával pedig a műszaki csapatok.

 

Annak érdekében, hogy a program realitásérzékét, és összetettségét szemléltessük, egy konkrét „harci” példával szeretnénk élni: Egyik csatánk úgy zajlott, hogy a városunkat ostromló sereg blokád alá vette az egyik erősségünket, melyet mi a kisebb sereggel védtünk.
2013-05-01_00047 (5)
A zárt tér, létszámbeli hátrány, a kinti, zárt terep a várban kényszerített minket védelmi berendezkedésre, azonban a meghatározó ellenséges gyalogsági fölénynek hála a falakon történő védekezés sajátos kudarccal végződött volna. Gyalogsági alkalmazhatatlanguk híján a falakat az ellenséges tüzérség elleni védelemnek használtuk, míg saját tarack ágyúink ugyancsak saját falainkra irányoztuk, belülről. Hat, illetve tizenkét fontos ágyukkal a kapubejáratokat céloztuk, gyalogságunk pedig körkörös védelmi zárat font a várerősség belső gyülekező tere mögé.
2013-05-04_00028 (3) 2013-05-04_00046 (1) A csata biztos volt, hiszen a vár hátrahagyásával ellenségünk túlságosan nagy kockázatnak tette volna ki hátvédjeit, utánpótlásával együtt. Mikor az ellenség megközelítette falainkat, tarackjaink kartácstüzet nyitottak, a falak mentén a kapukig jutó csapataikat pedig a 6, illetve 12 fontos felszíni tüzelésre alkalmas ágyúk fogadták kartácstűzzel, amikor a bejáratokhoz értek. Hiába foglalták el az erődítményt, már a falak bevételével jelentős áldozatra kényszerültek, mialatt saját zárt védelmünk biztosította a vár megtartását. Ezt követően a várból kirontó csapataink oldalirányból már könnyedén elfogták a biztosítás nélkül maradt tüzérségi ütegeket.
2013-05-04_00054 (2)
Mivel azonban a védekező taktikára való alapozás a naiv emberek sajátja, rögtön itt egy ellen példa: Egyik másik csatánkban nem vettük figyelembe a terep adottságait, elbizakodottan a tüzérségünk erejében, így a gerincen állomásozó csapatainkat a felénk sík terepen közelítő ellenséges csapatok oldalról könnyen bekerítették, s hiába voltak védettek a szárnyak, a hosszan elnyúló tüzérségi középhad nem volt elegendő biztosíték arra, hogy hátulról bekerítve ne kísérelhessék meg hadosztályunk összeroppantását.

Végezetül elmondható, hogy a program kezelhető és felfogható egyszerű játékként is, azonban bátran merjük ajánlani azoknak, akik komolyan érdeklődnek a stratégia és a háború művészete iránt, s esetleg megkísérelnék hadseregparancsnokként, a taktikai manőverek széles repertoárját alkalmazva végigküzdeni akár a Waterlooi csatát, melyre a külön történelmi csaták módban lehetőségünk nyílik. Lehet, hogy mindenkiben ott rejtőzik egy hadvezér!

2015-02-21_00038 (3)

(1) Carl von Gottfried Clausewitz, A Háborúról

(2) Szun Ce, A Háború Művészete

Clausewitz – SZKR – Militarizált Övezet

3226 Total Views 1 Views Today