Kétféle sors vár a divatjamúlt ruhákra, és egyik sem környezetbarát, így puszta önámítás az, ha azt hisszük, újrahasznosítják. Évente 92 millió tonna divatárut dobunk ki! A National Geographic egy tanulmányt osztott meg a témában.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A túlfogyasztás abszolút jellemző korunkra és ez különösen igaz a ruházkodásra. Bár valószínűleg azóta státuszszimbólum a ruha, amióta az első állatbőrt magukra öltötték elődeink, jelenkorunkra azonban elképesztő túlzássá vált. A ruházkodás révén nagyon sokan szeretnék magukról azt az illúziót kelteni, hogy gazdagok és ezért a pillanatnyi trendeknek megfelelően öltözhetnek.
A gyors divatban az igen hamar használaton kívül kerülő ruhaneműk sorsáról egyesek úgy igyekeznek gondoskodni, hogy eladományozzák azokat.
De vajon mi lesz a levetett ruhák sorsa?
A Nature Cities folyóiratban tette közzé tanulmányát egy svájci vezetésű kutatócsoport, amely azt vizsgálta meg, mi történik azokkal a divatcikkekkel, amelyektől eredeti viselőjük megszabadul. A vizsgálatokban a világ számos nagyvárosa ( Amszterdam, Austin, Berlin, Genf, Luxembourg, Manchester, Melbourne, Oslo és Toronto) vett részt. A kutatásról az egyik résztvevő, az RMIT Egyetem számolt be.
Évente 92 millió tonna divatárut dobunk ki, 2030-ra ez a mennyiség várhatóan megduplázódik.
Az ember nem szereti, ha a hibáival szembesítik, ilyenkor heves tagadás, másokra mutogatás jellemzi, és emellett igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy ő megtett minden lehetséges dolgot egy probléma megoldására. Mindent megtenni a gyors divat esetében azonban pusztán azt jelentené, hogy egyszerűen nem veszi meg az új, „eldobható” divatterméket, hanem hosszú ideig hordható, minőségi ruhát vásárolna.
Adomány vagy szemét?
Ehelyett igyekszik jótékonysági célokra eladományozni, ami a kutatás szerint puszta zöldre festés.
Az eladományozott divatáru, ruhanemű legnagyobb része szó szerint szemét.
Úgy tűnik az efféle ruhákkal foglalkozó jótékonysági üzletek tapasztalataiból, hogy sajnos olyan silány minőségűek e ruhák, hogy nem lehet velük mit kezdeni. Az igényesebb darabokat eladják, e holmik zöme exportra kerül. Például Melbourne jótékonysági szervezetei a jobb minőségű használt divatárut Európába exportálják, és ezzel arra kényszerítik a helyi használtruha-üzleteket, hogy azok az áruikat Európából vagy az USA-ból vásárolják meg.
Azonban a használtruha-kereskedők arról számoltak be, hogy az elmúlt 15-20 évben vészesen lecsökkent a még eladható minőségű ruhák aránya. A városok textilhulladékának fő okai a túlfogyasztás és a túlkínálat voltak, az adományba adott ruhák esetében, Ausztráliában 33 százalékban, Norvégiában 97 százalékban.
Jobb szervezéssel viszont javítani lehetne a helyzeten. Egyrészt a sokfelé egyenesen a szeméttelepre kerülő ruhákat szét lehetne válogatni, kiemelni belőle a valahogy még újrahasznosíthatót.
Másrészt össze lehetne kötni az adományokat fogadókat a használtruha-üzletekkel, hogy ne utazzák be a világot a még hordható ruhák.
Az EU-ban 2025-től elkülönítve kell gyűjteni majd a használt ruhaneműt is, azonban a legnagyobb divatáru-hulladékot előállító Ausztrália és USA esetében semmi hasonló szabály nem létezik. A szakemberek úgy vélik, a divatáruk reklámozását, a cigarettához vagy az alkoholhoz hasonlóan be kellene tiltani.
Ezzel azok a fenntartható alternatívák is lehetőséget kapnának, amelyeknek most esélyük sincs a nagy divatcégek reklámhadjáratai közepette. Franciaországban nem túl régóta van efféle tiltás a leggyorsabban forgó divatcikkek reklámjára, és darabonkénti 10 eurós extra adó is terheli e termékeket.
Nem megoldja, hanem inkább súlyosbítja gondokat a napelem és a szélkerék
(National Geographic nyomán Szent Korona Rádió)
