Rendkívüli régészeti leletek kerültek elő Debrecenben, a Déli Ipari Parkban – írja a Cívishír.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A Déri Múzeum 2022 augusztusától 2024 áprilisáig végzett régészeti feltárást Debrecenben a Déli Ipari Park területén. A kutatott 13,5 hektáron egy nagy kiterjedésű középkori települést, az egykori Szepes falu maradványait sikerült megtalálni.
Szepes az írott forrásokból jól ismert, a falu 1235-ös első említése a Váradi Regestrumban található. A váradi püspök bevételei és a pápai tizedjegyzékek alapján gazdag, nagy összeggel adózó település volt, amelynek János nevű papja esperesi ranggal bírt. A XIV. század közepén már 330 lelkes falut végül 1594-ben a krími tatárok pusztították el.
A rendkívül gazdag leletanyag zömét a kerámiatöredékek teszik ki.
Ép edények főként a kutakból kerültek elő. Az egykori lakóházak tüzelőberendezéseire a feltárt kályhaszemekből, díszes kályhacsempékből lehet következtetni. A különböző szerszámok és eszközök – sarlók, kapák, ollók, balták, fejszék, fúrók, vésők, ekevas, kengyelek, zablák, patkók, béklyólakat, kézimalmok, kések, szegek, szekérvasalások – a középkori ember gazdálkodásába, mindennapjaiba engednek bepillantást. Az egykori épületekből számos ajtóvasalás, lakat és kulcs maradt fenn. Gyakoriak a lelőhelyen a szépen kidolgozott láda és könyvveretek. Az egykori viseletből leginkább díszes csatok, gombok, gyűrűk és ruhaveretek maradtak ránk. A nagy mennyiségű állatcsontból jól kirajzolódnak a szepesiek állattartási és húsfogyasztási szokásai. A középkori ember kikapcsolódását, szórakozását szolgálhatták az előkerült hangszerek, sípok, furulyák és egy vas doromb. A békés hétköznapok eszközei mellett feltűnik a leletanyagban a háború, a hatalmaskodások nyoma, nagyon sok muskétagolyó, nyílhegyek, lándzsahegyek, kard méretű parasztkések, buzogányfej, fokosok, fegyverként is használható kisebb balták formájában. Talán a háború nyomai a kutakba dobott egész marhák és lovak csontvázai is. Az eddig előkerült, több mint 400 érme sok új információt hordoz a falu lakóinak vagyoni helyzetéről, kereskedelmi kapcsolatairól és a kor pénzgazdálkodásáról. A távolsági kereskedelem bizonyítékai a külföldi pénzek mellett szép számban előkerült posztóbárcák is.
A lelőhely egyik különlegessége, hogy az eddig feltárt 2051 régészeti jelenségből több mint 300 kút volt.
A feltárási eredmények megerősítik és kiegészítik korábbi ismereteinket Szepesről. A leletanyag alapján a falu az írott forrásoknál évtizedekkel korábban, már a XII. század második felében létezett. A település fénykora a XV. századra tehető. 1594-es pusztulását követően már csak tanyaszerű szórványos megtelepedés észlelhető területén, egészen a XX. század elejéig. A század nagy történelmi viharai is nyomott hagytak földjén, mivel a megtalált leletek ebből az időszakból a II. világháborús lövészárkok és katonasírok voltak. A gazdag lelőhelyen a múzeum további feltárásokat is tervez a közeljövőben.
A projekt gazdája, vezetője és koordinátora az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete volt.
