Fazekas Tamás főtörzsőrmester és Tóth Dávid törzsőrmester két éve szolgál együtt a Hajdúnánási Rendőrkapitányságon, rutinos páros, összeszokott csapat, ha kell, életüket is kockára teszik, hogy megmenthessék azt, aki bajba jutott. Augusztus 30-án a Hajdú-Bihar vármegyei Polgár utcáin járőröztek, amikor lakástűzhöz riasztották őket.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
A két rendőr egymást kiegészítve idézte fel a mindkettejük számára emlékezetes feladatot.
– A tevékenységirányítási központ küldésére indultunk a címre, annyit tudtunk, hogy valami fekete füsttel ég egy apró házban – idézte fel Fazekas Tamás főtörzsőrmester, körzeti megbízott az események kezdetét. – Mire kiértünk, a szomszéd már betörte a ház ablakát, ahonnét valóban sűrű füst gomolygott. Azonnal felkaptunk egy-egy egészségügyi maszkot és berontottunk a lángok közé. Bent alig láttunk valamit, tapogatózva haladtunk a tűz forrása felé, amikor megpillantottunk egy emberi kezet – folytatta a főtörzsőrmester, akit társa bólogatva erősített meg.
– Azonnal húzni kezdtük kifelé az ott lakó férfit, de annyira megégett, hogy nem tudtuk megfogni. Így a hóna alá nyúlva igyekeztünk kivinni a házból, ahol már alig kaptunk levegőt – vette át a szót Tóth Dávid.
A férfit ismerték a helyi rendőrök, úgy tudják, külföldről tért haza, amikor a baleset érte.
– A kanapé szivacsbélése már égett, a férfi a földön feküdt, a lába belelógott a lángokba. Amilyen gyorsan lehetett, megpróbáltuk kihúzni, de ekkor még eszméleténél volt, tiltakozott, megkapaszkodott az ajtófélfában, és azt hajtogatta, hogy ez az ő háza – elevenítette fel a drámai eseményeket a törzsőrmester, aki hangsúlyozta, a sérült ellenállása mellett az is nehezítette a mentést, hogy szűk helyen kellett dolgozniuk. – Ketten oda sem fértünk a sérülthöz, egymást segítve jutottunk csak el a közlekedőfolyosóig, ahol találkoztunk a tűzoltókkal. Akkora füst volt, hogy mentés közben egyszer nekem is ki kellett mennem levegőért, de azonnal fordultam is vissza. Nem hagyhattam egyedül a társamat.
A két rendőr között szoros a barátság, befejezik egymás mondatait. Mindketten úgy tartják, a napi szolgálat során is sokat számít, hogy ilyen jól kijönnek egymással.
– Rengeteget segít, ha olyan emberrel dolgozom együtt, akivel szavak nélkül is értjük egymást. Nem kellett a hátam mögé néznem, hogy tudjam, Dávid is jön utánam a tűzbe. Ez a baráti kötelék, amit a rendőrségnek köszönhetünk, a szolgálaton kívül is összefűz minket.
– Az egész olyan volt, mint amit a filmekben látunk. Dőlt a füst, a földön pedig ott feküdt egy összeégett ember, akin csak mi segíthettünk. Ez a kép sokáig az emberben marad – idézte fel legerősebb emlékét a nap kapcsán Tóth Dávid, és kijelentette, azonnal a lángok közé vetné magát, ha szükség lenne rá.
– Ha Tomival mehetnék be, újra megtenném, mert tudom, hogy számíthatok rá.
A sérült férfit súlyos, életveszélyes állapotban szállította a mentőhelikopter Debrecenbe, a két rendőr pedig folytatta napi szolgálatát.
– A kollégák persze gratuláltak, a családtagjaink is büszkék arra, amit megtettünk, pedig ez egyszerűen csak a kötelességünk – szögezte le a törzsőrmester, aki pályafutását Budapesten kezdte hét évvel ezelőtt. – Kőbányán volt már részem életmentésben, akkor egy mellkason szúrt férfit kellett ellátnom. Érdekes, hogy velem mindig történik valami, nemrég szolgálaton kívül kellett intézkednem, amikor egy férfi egy benzinkutat akart kirabolni. A dolgozók tartották vissza, én pedig, miután igazoltam magam, elfogtam, majd átadtam a kollégáknak – sorolja a szolgálat ideje alatt és azon túl megesett kalandokat Tóth Dávid.
Fazekas Tamás főtörzsőrmester, aki tizenegy éve szolgál, ennyit fűz hozzá mosolyogva:
– Dáviddal szolgálatba menni soha nem unalmas, vonzza a bajt. Erre a szolgálatra még húsz év múlva is emlékezni fogunk.
( Police.hu nyomán Szent Korona Rádió)