A Csemadok, azaz a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetségről mindig is köztudott volt, hogy csak látszólag képviselik a magyarság érdekeit. A tevékenységük sokszor kimerül a felszínes rendezvények szervezésében, avalódi érdekképviselet helyett. Most azonban kiderült, hogy a szlovák szabadkőművesekkel is együttműködnek.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Érdekes módon egyáltalán nem kapott nagy publicitást – sőt, mivel a magyar kormánynak is erősen „kellemetlen” lehet az ügy, a hazai kormánypárti sajtó egyáltalán nem cikkezett róla – de a felvidéki magyarság egyik legnagyobb kulturális tömegszervezete, vagyis a Csemadok és annak vezetője, Bárdos Gyula, valamint az elnökség is minden jel szerint teljesen nyugodtan és következmények nélkül működik együtt szlovák szabadkőművesekkel.
Bárdos, aki a Magyar Szövetség országos elnökségének is tagja, 2012. október végi Csemadok-elnökké választása után szinte rögtön, 2013 januárjában 15 évre szóló bérleti szerződést kötött a Csemadok Pozsonyban található székházára (a teljes épületre) a felvidéki szabadkőműveseket tömörítő o.z. Filantropia Bratislava egyesülettel.
A jelenlegi székház Pozsony belvárosában található, 1912-től szintén szabadkőműves központ, egészen 1938-ig, amikor ismét normális szelek fújtak Európa felett, és feloszlatták a szervezetet, vagyonukat pedig elkobozták (mint ismeretes, Pozsony a fent említett Beregszásztól eltérően nem tért haza az első bécsi döntést követően, ellenben a szabadkőműveseket a formálódó Új Európa összes szabad nemzete, országa megregulázta).
1976-tól talált otthonra itt a Csemadok, miután előző székházukat lebontották. Az 1990-es években a felvidéki szervezet nem kapott támogatást az új, önálló szlovák államban, így a Csemadok anyaországi támogatásokból tartotta fenn magát, s szintén anyaországi pénzekből vették meg az ominózus épületet Pozsony városától – szintén a ’90-es években, hovatovább a székházat az első Orbán-kormány alatt fel is újították. Mindez azt jelenti, hogy ma a „szlovákiai” szabadkőművesek magyarországi állami pénzen vett és felújított kultikus épületben tartják szeánszaikat.
Noha saját elmondásuk szerint sem Görföl Jenő, a Csemadok országos titkára, sem pedig a már említett Bárdos Gyula „nem tudott arról” milyen szervezet bérli a pozsonyi székházat, ez egy több mint arcpirító hazugság. Görföl többször azt nyilatkozta a korábbi években, hogy „nem tudta”, hogy a Filantropia občianske zdruµenie szabadkőműves szervezet. Nyilván ez abszurd, főleg, hogy a Csemadok jelenlegi elnöksége teljes egészében tud a sötét erőkkel való egyezségről, éppen Görföl küldte el nekik az ingatlan aktuális tulajdonlapját a bumm.sk információi szerint.
Bérbeadás, gazdasági tranzakció tehát az elnök és a titkár nélkül nem történhet, főleg, hogy a szabadkőművesek aktív átépítésekbe kezdtek az ingatlanon belül, ami már messze többet jelent egy általános bérbeadásnál – ami természetesen szintén elfogadhatatlan lenne. Jelképesen a magyar könyvesboltból a szabadkőművesek temploma lett, az egykori Csemadok-nagyterem berendezéseit ma szabadkőműves szertartásokhoz használják, lehetetlen, hogy mindezekről ne tudott volna a vezetőség.
De lássuk, hogy ír minderről a szabadkőművesség:
2014 márciusa óta végre újra egy saját templom. A rendszerváltás után nem lehetett visszaadni a házat a szabadkőműveseknek, de a Magyar Kulturális Egyesület megadta a vendéglátás jogát a feltámadt szlovák szabadkőművességnek. A pozsonyi páholyok ideiglenesen használhatták és használhatják a termet munkájukhoz. Hosszas tárgyalások és finanszírozási megfontolások után a Nagypáholy végül áttörést ért el: 2014 márciusa óta állandóan berendezett temploma van ebben a történelmi házban. Ezt a kulturális egyesülettel kötött ötvenéves bérleti szerződés tette lehetővé. A baráti páholyok és nagypáholyok, különösen Ausztria és Németország adományai segítettek. Az új templomot 2014. március 21-én avatták fel: pontosan öt évvel a független Szlovákiai Nagypáholy megalapítása után.
Feltűnő, hogy ők nem is tizenöt, hanem egyenesen ötvenéves bérleti szerződésről beszélnek, amely egyébiránt elővásárlási jogot is tartalmaz a Csemadok Országos Tanácsának 2024. januári ülésének beszámolója nyomán. Ez lényegében azt jelenti – beszéljünk akármilyen időtávlatról – hogy a Csemadok átjátszotta a magyar pénzen vett, felújított ingatlant az internacionalista szabadkőművesség részére.
Végül nem maradt más hátra, mint feltegyük a logikus kérdést: miért? A Csemadok immáron szlovák állami támogatásból is részesül (a rendszerváltoztatás utáni hosszú évek esztelen sovinizmusát szlovák részről is felváltotta a párbeszéd igénye, elvégre közösek a problémáink itt, a Kárpát-medencében), ráadásul az anyaországból is érkeznek kormányzati támogatások, így a bumm.sk szerint a Csemadok nagyjából 1 millió euróból gazdálkodhat évente. A szervezet országos vezetői persze az anyagiak miatt panaszkodnak, ami érthetetlen, hiszen 1 millió euró bőven elég arra, ami a Csemadok feladata lenne: a magyarok képviselete, kultúránk ápolása Felvidéken.
Összességében elmondhatjuk, hogy az anyagi vonzaton túl a magát „kereszténynek” tituláló Csemadok az internacionalista, jelen esetben a szlovákiai szabadkőművességgel működik együtt az európai, magyar értékek képviselete helyett, miközben még egy történelmi jelentőségű ingatlant is átjátszik nekik, mely ráadásul anyaországi pénzeken jutott a Csemadok markába. Teszik ezt az ámokfutást úgy, hogy magyar és szlovák pénzeken hizlalják őket – többek között a mai adóforintjainkból.
A bónusz kérdés pedig: vajon miért hallgat minderről a NER?
S ezekből a napokból még egy harmadik kép merül fel. Vitéz Lépés Győző, a beregszászi városparancsnok jelenlétemben nyitotta fel egyik beregszászi villa lepecsételt ajtaját. Előkelő urak, papok, ügyvédek jártak ide a cseh világban. Egy magasrendű humanizmus, egy kegyes világpolgárság szervezetének voltak a hitvallói. S most, amikor felnyitjuk az aktáikat, a jegyzőkönyveiket, egyszerre megborzong a hátunk.
A szikár, öreg ezredes azt mondja:
Olvasd! De minderről egy szót se!
Tizenhét pártot szerveztek a csehek itt Beregszászon. Volt cseh nemzeti párt, magyar párt, zsidó párt, autonómista ruthén párt, cseh agrárpárt, szlovák párt és csak a jó Isten tudja, még hány és miféle párt. De ezeket a marakodó pártokat, ezeket az egymással szemben álló, harcoló, olykor bicskázó pártokat egytől-egyig innen dirigálták. Ebből a villából, amelyben a háromszög és a körző jelvényeit festették Salamon király trónszéke fölé. Igen, innen irányították a harcot, a békét, a marakodást. Egy ember irányította, és ez a titokzatos férfi, mint a jegyzőkönyvek mutatják – egy félelmetes hatalom ügynöke volt itt, a Kárpátokon belül. Moszkva megbízottja. A kommunista Internacionálé legfőbb komisszárja.”
(Marschalkó Lajos: Vörös vihar, részlet)
“Szabadkőművesnek nevelem a diákjaimat” – Megszólalt a Magyar Nagyoriens nagymestere
(Kuruc.Info nyomán Szent Korona Rádió)