Tanulságos történetet osztott meg egy Facebook-csoportban Böky Gábor túrázó, akit keresztes vipera mart meg a Magas-Tátrában. Írását a Turista Magazin közölte a férfi engedélyével, akinek annyi kérése volt, hogy „senki se essen neki lapáttal a kígyóknak, elfogadja a hegyek-erdők szabályait.”
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Még az erdős részen haladtunk a Kacsa-völgyi-tó alatt, amikor – egy dagonyát kikerülve – letértem az aljnövényzet irányába a kővel kirakott útvonalról. Az ösvény mellé lépve egy ütésszerű szúrást éreztem a jobb vádlimon, gondoltam, egy ágra léptem, az meg felcsapott, volt már ilyen. Azután égni és csípni kezdett, de nem volt jelentősége, lenéztem, kicsit vérzett talán, éppenhogy tűhegynyi sebet láttam csak
– fogalmazott.
Úgy folytatta: „aztán, ahogy haladtunk feljebb, izzadni kezdtem, mint a ló, a pólóm alján csöpögött az izzadságom. Ez is előfordul, de itt, mintha locsoltak volna, ráadásul az egyensúlyérzékem sem volt az igazi. Ez azért volt gond, mert sok helyen nagy kövekből van az ösvény kirakva a Tátrában, néhol térdmagasságig kell emelni a lábat hogy, fellépjen az ember. Ezeken a részeken bajban voltam, volt, hogy négykézlábra ereszkedtem, és úgy másztam.”
Később már úgy érezte, mintha egy kővel megrakott hátizsákkal mászná a hágót. Ezt betudta a párának, de valójában ezt már akkor se hitte el magának.
Elérve a Lengyel-nyerget azt vettem észre, hogy a karom fel van puffadva, a csukómon lévő órám szinte belevágta magát a bőrömbe, pedig amikor elindultunk, még majdnem zavaróan lötyögött a kezemen. Lefele menet Tátraszéplakig, majd hazafele a közel négyórás úton is nehéznek éreztem a mozgást, a kocsiban alig tudtam tartani a fejem. Utána itthon jobb lett. Másnap este vettem észre a jobb vádlim hátsó részén a két apró sebhelyet és duzzanatot
– folytatta.
Azonnal gyanakodni kezdett, így rákeresett a marásokra, és miután lemérte, egyezett a méret. A vádlija a két pont környékén égett, duzzadt volt, talán 3-4 órán keresztül, majd ahogy szűnni kezdett a duzzanat, és az égő érzés elkezdett zsibbadni.
„Na, ez volt az a pont, amikor felhívtam a 112-őt, és közöltem, hogy megmart egy keresztes vipera. A diszpécser azonnal megkérdezte, hogy terráriumom van-e, esetleg kiszökött, de mondtam, hogy két napja a Magas-Tátrában voltunk, és ott történt. Elmeséltem neki az esetet, erre megkérdezte, hogy kérek-e mentőt. Mondom semmiképp, tudtommal a keresztes viperák marása után az első hat órában szokás a megmart személyt megfigyelni, de én már a 48. órámban járok, de megköszönöm, ha segít abban, hogy ha rosszabb lenne, hova, melyik kórházba menjek. Itt átkapcsoltak a mentőknek, akiknek szintén elmeséltem a sztorit” – írta Gábor.
A leírtak alapján a mentők megerősítették a marást, és hogy viszonylag jól reagálta le a szervezete, de az is lehet, hogy csak figyelmeztetésként kapott oda a kígyó, kevés mérget használva. Mentőt továbbra sem kért, de a pontos címét megadtam arra az esetre, ha mégsem lenne minden rendben. Este a szomszédok adtak allergia elleni gyógyszert neki, azóta szerencsére semmi gondja nincsen.
Az eset kapcsán Péntek Attila László, az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának titkára elmondta, szinte biztosan keresztes vipera (Vipera berus) marta meg a túrázót, erre utalnak a leírt tünetek, és az a tény sem mellékes, hogy a Magas-Tátrában (és egész Szlovákiában) nem él másféle mérges kígyó. A keresztes vipera szórványosan Magyarországon is előfordul, megtalálható a Zemplénben, Szatmári- és a Beregi-síkon, valamint Belső-Somogyban és Dél-Zalában. Hazánkban fokozottan védett, ritka állat. Ha a Kárpátok teljes vonulatát nézzük, akkor Románia területén a Déli-Kárpátokban helyenként már előfordul a homoki vipera (Vipera ammodytes) is, mely nevével ellentétben jellemzően sziklás élőhelyeken előforduló mérges kígyó.
A balszerencséből fakadó viperamarások nagyon ritkák, a legtöbb marás az állat szándékos piszkálása vagy megfogása után következik be. A keresztes vipera rejtőzködő életmódot folytató, félénk állat, ha teheti menekül az ember elől. A legfontosabb tehát, hogyha viperát látunk, akkor ne essünk pánikba, kerüljük ki, és hagyjuk menni a dolgára
– magyarázta a szakember.
https://szentkoronaradio.com/blog/2024/07/08/kihaloban-a-rakosi-vipera/
https://szentkoronaradio.com/blog/2024/07/20/xviii-rongyos-garda-emlektura-hosok-nyomaban-a-hadak-utjan/
(24.hu nyomán Szent Korona Rádió)
