Idén 195 éve, 1829. június 16-án született és 115 éve, 1909. február 17-én halt meg Geronimo, az utolsó észak-amerikai indiánlázadás vezetője, a leghíresebb és legkegyetlenebb apacs vezető, aki azonban végül „elnöki közelségbe” jutott.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel
és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Két évtizedig tartotta rettegésben az amerikai délnyugatot, filmre kívánkozó (és persze többször meg is filmesített) utolsó hadjáratában 38 emberét majdnem tízezer katona üldözte.
Geronimo Turkey Creeknél, a Gila folyó mellékágánál, a mai Arizona államban – akkor még Mexikóban – született 1829. június 16-án, törzsi neve csirikava apacs nyelven Goyaałé (angolul Goyathlay, azaz Ásító) volt. Maga Geronimo bedonkohe apacs volt. Tizenhat évesen avatták harcossá, ettől kezdve részt vett az apacsok fosztogató rajtaütéseiben. Geronimo soha nem volt igazi törzsfőnök, csak kiváló harcos, akit önként követtek társai, mert hittek abban, hogy különleges képességekkel rendelkezik: képes nyom nélkül járni, gondolatot olvasni és nem fogja a golyó.
1858-ban mexikói katonák lemészárolták anyját, első feleségét és három gyermekét, ettől kezdve olthatatlan gyűlölet lobogott benne.
Ellenségeitől kapta a Geronimo nevet
Vérbosszúját a mexikóiakon kezdte, majd az amerikaiakra is kiterjesztette, állítólag áldozatai adták neki a Geronimo nevet – ez annak a Szent Jeromosnak a spanyol alakja, akit ellene hívtak segítségül. Két évtizeden át tartotta rettegésben a délnyugatot, tetteit felkapta és kiszínezte a szenzációhajhász sajtó.
1874-ben törzsét erőszakkal Kelet-Arizona egy kopár részére telepítették, a nyomorgó és becsapott apacsok Geronimo vezetésével portyázni kezdtek. A kivezényelt katonaság üggyel-bajjal helyreállította a rendet, de a nyolcvanas évek elején Geronimo újrakezdte harcát.
1883-ban megadta magát – de csak azért, hogy néhány hónap múlva ismét megszökjön a rezervátumból. Ez alkalommal 35 harcos, 8 fiú és 101 asszony követte, a csapatot öt hónapon és kétezer kilométeren át hajszolta háromezer mexikói, ötezer amerikai katona és 500 nyomkereső, de ők újra és újra kicsúsztak üldözőik kezéből.
Geronimo 1886. szeptember 4-én megadta magát, s ezzel véget ért az indiánháborúk korszaka.
Az amerikai kormány nem tartotta be ígéretét, hogy egy idő után visszatérhet szülőföldjére: Geronimót Floridában, hadifogolyként tartották fogva, majd Oklahomába került. Itt megpróbálkozott a „fehér ember útjával”, felvette a keresztény hitet és földművelésbe fogott. Sok sikerrel nem járt, egyháza is kizárta, mert szenvedélyes szerencsejátékos volt.
Öregkorára ünnepelt híresség lett:
fényképeket árusíthatott magáról, indián cirkuszokban és kiállításokon „lépett fel”, lediktálta emlékiratait és ott lovagolt 1905-ben Theodore Roosevelt elnök beiktatási ünnepségén. 1909. február 17-én, nyolcvanévesen tüdőgyulladásban halt meg.
Holtában sem nyugodhatott: 1918-ban ellopták maradványait (a tolvajok egyike állítólag a nemrég leköszönt Bush elnök nagyapja lett volna), s koponyája a Yale egyetemen működő Koponya és Csontok titkos társasághoz került. Idealizált (vagy éppen démonizált) alakja számtalan képregényben, könyvben, filmben bukkant fel, s három város is viseli a nevét.
(Cultura Magazin nyomán Szent Korona Rádió)