„Ferenc pápa arra utalt, hogy áldását adhatná a katolikus egyház az azonos nemű párokra”, „Ferenc pápa támogatja az azonos nemű párok megáldását”, „A pápa azt javasolja, hogy a katolikus egyház áldja meg az azonos nemű párokat”. Ez csupán néhány cikk cím azok közül, amelyek a napokban jelentek meg a hazai és a nemzetközi sajtóban Ferenc pápa a deviáns párok megáldásáról szóló megnyilatkozása kapcsán.
Exkluzív anyagok, mémek, rövid hírek, amiket nem feltétlenül rakunk ki a weboldalunkra…
Nos, de mit is mondott valójában? Ugyanis ismételten ott tartunk, hogy a balliberális sajtó saját szájíze szerint interpretálja a dolgokat, az olvasók meg kérdés nélkül benyelik…
A kijelentés egy, a modern, ál- és ellenházasságokkal kapcsolatban felmerülő kérdéssel kapcsolatban fogalmazódott meg. Ebben a pápa leszögezte, hogy „a házasság egy férfi és egy nő közötti kizárólagos, stabil és felbonthatatlan életszövetség (…) Csak egy ilyen egybekelés nevezhető házasságnak.” Hozzátette, azt is, hogy „az Egyház kerül mindenféle rítust vagy szentségi szertartást, amely ellentmondhatna ennek a meggyőződésnek, és azt a benyomást kelthetné, hogy házasságként ismer el olyasmit, ami nem az.”
De akkor honnan is jön a libsi sajtóban, hogy megáldaná a deviáns párokat? Nos, innen: „A lelkipásztori bölcsességnek ezért kellőképpen meg kell vizsgálnia, vannak-e olyan, egy vagy több személy által kért áldási formák, amelyek nem közvetítenek téves felfogást a házasságról. Amikor ugyanis áldást kér valaki, az Istentől való segítségkérést fejez ki, könyörgést, hogy jobban tudjon élni, bizalmat abban az Atyában, aki segíthet, hogy jobban éljünk.”
És hogyan kell ezt értelmezni? Hát nem úgy, mint ahogy a talán Biblia fedlapot sem látott Telex és társai teszik.
Fontos látnunk, hogy van különbség áldás és áldás között. Ahogy a c. pontban írja Ferenc pápa, „az Egyház kerül mindenféle rítust vagy szentségi szertartást, amely ellentmondhatna ennek a meggyőződésnek [a házasság egyedi, lényegi felépítésének], és azt a benyomást kelthetné, hogy házasságként ismer el olyasmit, ami nem az”. Ugyanakkor, „amikor áldást kér valaki, az Istentől való segítségkérést fejez ki, könyörgést, hogy jobban tudjon élni, bizalmat abban az Atyában, aki segíthet, hogy jobban éljünk”.
Áldást tehát bárki kérhet. Egy deviáns pár esetében az egyházi személy nem a kapcsolatukat áldja meg, hanem az embert, aki Isten segítségéért könyörög, hogy jobban tudjon élni.
Az áldás magában foglalja a bűnös életének javítását, az isteni útra való visszatérését (amennyiben él a kegyelmekkel); ergo pont a deviáns, bűnös életmódjától szabadíthatja meg, még ha szodomita társával egyetemben is járul az áldást osztó pap elé. Ezen fajta áldás segít a szellemének megtisztításában, és nem a mocskos, bűnös életét legitimálja.
Nem baj Telex, 444 stb. Egyszer majd belejöttök… Vagy nem…
Kocsis Fülöp érsek: “Az LMBTQ propaganda nyílt színterű ideológiai támadás”
(777.blog nyomán Szent Korona Rádió)