Jelen cikkünkben folytatjuk Veszprém Horthy-korszakbeli püspökének fiatalokhoz szóló intelmeinek közlését. Nem elég azt hangoztatni, hogy mi Isten útját járjuk, ennek jellemünkben és cselekedeteinkben is meg kell mutatkoznia. Nézzük is meg pár részlettel, hogy mit gondolt erről a püspök.
Ne maradj le a híreinkről! Cenzúramentes felületek:
A Szent Korona Rádió Telegram-csatornája >>>
A Szent Korona Rádió HunDub oldala >>>
Csatlakozz!
Mikor kiforratlan kamasztársaságban gúnnyal s epével öntenek le legszentebb vallási igazságokat s ócska zugkönyvekből előkotorászott „érvekkel” durva röhej közt cáfolgatják a hittanóra tanítását, ilyenkor sértegetés nélkül, de fölényes bátorsággal, imponáló tudással, az álokoskodások s tévedések feltárásával szót emelni a kigúnyolt vallási igazság mellett, – ehhez hősies jellem, heroizmus kell. (…) Édes fiam, hej de kevés ma köztünk az ilyen vértanújellem!
Hej pedig ha most szétnézek a fiúk közt, de más típusokat látok! De másokat! Látok parfümös diákokat, amint végiglejtenek a korzón. Látok örökösen mozizókat. Látok folyton zsúrozókat. Látok monoklis cigarettázókat. Sporthírlap bújókat. Mister Herkules-falókat. Naplopókat. És rengeteg nem tanuló „tanulókat”.
Arra a nagy igazságra már a becsületes pogány gondolkodás is rájött, hogy lehet valaki híres tudós vagy nagy művész, lehet világhírű sportsman vagy dúsgazdag ember, – ha jelleme nincs, semmit sem ér. Olvasd csak az alábbi gondolatokat egy pogány rabszolgának, Epiktetosnak műveiből!
- Ne arra legyen gondod, hogy a gyomrod szükségletét kielégítsd, hanem a lelkedet.
- Inkább halj meg, mintsem erkölcsileg rosszul élj.
- A test lekötöttsége a sorstól függ, a lélek megkötöttsége a rosszaság. Aki testileg szabad, de lelkében kötve van, az rabszolga; aki lelkében ment a rossztól, szabad, ha testileg kötve van is.
- Többet ér az államnak, ha kis házakban nagy lelkek laknak, mintha nagy házakban rabszolgalelkű emberek.
- Lelked az istenség kisugárzása, az Ő fia vagy, hát becsüld meg ezt. Nem tudod, hogy te Istent táplálsz, Istent hordozol magadban?
- A mi célunk az isteneknek engedelmeskedni, hogy így Istenhez hasonlóvá lehessünk.
- A lélek olyan, mint egy ostromlott város, amelynek erős falai mögött a védők virrasztanak. Ha erősek az alapok, bevehetetlen lesz a város.
- Ha jóvá akarsz lenni, hidd előbb, hogy rossz vagy.
- Tartóztasd magad vissza a rossztól és tagadd meg rossz hajlamaidat!
- A tiszta lélek, akinek kellő elvei vannak, cselekedeteiben is fenséges és rendíthetetlen lesz.
- Minden dolgodban, nagyban és kicsinyben, tekints Istenre.
Tanítsd meg az embereket, hogy a boldogság nem ott van, ahol Ők vakságukban s nyomorúságukban keresik. Nem az erőben van a boldogság, mert Myro és Ofellius nem voltak boldogok; nem a hatalomban, mert a konzulok nem voltak boldogok; sem ezek összességében, mert Néró, Sardanapal és Agamemnon nyögtek, sírtak, hajukat tépték, ők a körülmények rabszolgái voltak, a látszat bolondjai. Benned rejlik a boldogság, az igazi szabadságban, minden nemtelen félelem hiányában vagy elnyomásában, a tökéletes önuralomban, a megelégedettség s béke hatalmában…
Fel kell tennie magában minden ifjúnak, hogy valami nagy célt akar elérni életében és nem marad tucatember. Tűzz ki te is magad elé egy magasztos célt, aztán soha ne feledkezzél meg erről s ennek elérésére fordítsad minden erődet. Nem állítom, hogy néhány hónap alatt, vagy akár néhány év alatt is tényleg eléred a célodat. Sőt az is lehet, hogy sohasem éred el. De nem baj! Gondolatunknak és tervezgetésünknek összpontosítása által feltétlenül közelebb jutunk ahhoz a célhoz is, amely eleinte szinte megközelíthetetlen magasságban tornyosult előttünk. Aki egész energiájával ráadja magát egy magasztos cél elérésére, napról-napra új erőket fedez fel önmagában, amelyekről azelőtt soha nem is tudott.
Ezeknél a közelebbi céloknál még egy távolabbi célt is szeretnék kitűzetni veled. Az angol iskoláskönyvek telve vannak ilyen mondatokkal: „Ahol a milliók abbahagyták, te ott kezd el a munkát.” „A csúcson még sok hely van a derék munkások részére”. „A világon a legjobb helyek még nincsenek betöltve.” „Észből és jellemből még mindig nagy a kereslet: az élet börzéjén nagy hossz van ezekből.” stb. Én is szeretném, ha minden fiú bebeszélné magának, hogy belőle nagy embernek kell lennie. Tudósnak, műveltnek, jellemesnek, millióknál jobbnak. Nem mondom, hogy tényleg azzá is lesz. De ha törekvései, gondolatai mint a sas, mindig e magas cél felé röpködnek, bizonyára könnyebben megközelítheti e célt, mintha fecske módjára mindig csak a földet súrolná.
Persze van, aki nem tanul s nem tör előre, mert ő „alázatos”, „megelégedett”, „szerény”. Hohó, barátom! A gyávaság nem erény s a lustaság nem alázatosság! Az igazi alázatosság azt mondja az emberrel: „Semmi sem vagyok, magamtól semmit sem érek” mindjárt utána azonban hozzáteszi: „De nincs a világon semmi, amit meg nem tehetnék Isten segítségével.”
(Szent Korona Rádió)
Veszprém püspöke a Horthy-korszakból: Milyen egy jellemes ifjú? (1. rész)
