Manapság a pápa sajnálatos módon nem határolódik el kellőképpen a deviáns ideológiáktól. Azonban pár rövid idézettel, és egy szentbeszédi részlettel, melyek XVI. Benedek pápától származnak, láthatjuk a katolicizmus valódi arcát.
„Száz évvel ezelőtt mindenki abszurdnak tartotta volna a homoszexuális házasságról való beszédet, ma pedig társadalmilag kiközösítik, aki ellenzi.”
•
“Időközben az események megmutatták, hogy az Egyház hitválsága mindenekelőtt a keresztény lét válságához vezetett.”
•
“A modern társadalom arra törekszik, hogy egy keresztényellenes hitvallást alkosson meg, mely a modernizmus elvetését társadalmi retorziókkal bünteti.”
Pár nappal pápává választása előtt tartott szentbeszéde:
“(..) Mennyi ideológia és mennyi divatos eszme szele fújdogált az utóbbi évtizedekben és mennyi keresztény eszmének apró bárkáit ide-oda hányták ezek a szelek. A marxizmus, a liberalizmus, sőt a szabadosság, a kollektivizmus és a radikális individualizmus, az ateizmus és a ködös vallási miszticizmus, az agnoszticizmus és a szinkretizmus… Az egyház credója szerint vallott világos hitet olykor fundamentalizmusként bélyegzik meg, míg a relativizmusra sokan, mint a mai korban egyedül lehetéses magatartás formára tekintenek. A relativizmus diktatúrája van kialakulóban, amely semmit nem ismer el, ami végleges és egyedül saját akaratát és vágyát teszi meg mértéknek.
A mi mértékünk azonban más: Isten Fia, a valóságos ember. Õ az igazi humanizmus mértéke.
A felnőtt hit nem az, amely a divatoshoz és a legutolsó újdonság szeléhez igazodik, hanem az, amely erősen a Krisztussal való barátságban gyökerezik.
A Vele való barátság tesz minket nyitottá a jóra, segít megkülönböztetni az igazat és a hamisat.
A hitben kell meglett emberré lennünk és vezetnünk Krisztus nyáját. Ez a hit és egyedül a hit teremt egységet a szeretetben. Amilyen mértékben közeledünk Krisztushoz, olyan mértékben szövődik egymásba az élet, a szeretet és az igazság. A szeretet igazság nélkül vak lenne. Az igazság szeretet nélkül csak zengő érc és pengő cimbalom lenne. (..)
Minden ember azt szeretné, ha valami maradandót hagyna maga után. De mit? Minden múlandó: a pénz, az épületek, a könyvek. Az egyetlen dolog, ami valóban örök az Isten által teremtett az emberi lélek. (…)”
(Szent Korona Rádió)