A korábban felfüggesztett, majd rehabilitált híresen szabadszájú pap Cseh Péter a koronavírus helyzetre hivatkozva írta meg legújabb botrányos, a katolikus egyház tanításaival szembemenő bejegyzését. Írásában a papi cölibátus eltörlését kéri Ferenc pápától.
Állítása szerint:
„A papi egyedüllét a plébánián egy defektus, ami ezer defektust szül. Például ágyasságot, szenvedélybetegséget, úrhatnám pasztorációs stílust, strukturális önzést, egyszóval egocentrizmust”
Ezen gondolatok a kijárási korlátozások és fokozott egyedülléte miatt fogalmazódtak meg benne. Véleménye szerint egy pap nagyon magányos tud lenne egy vidéki plébánián. Ugyanakkor állítása nem állja meg a helyét, ha egy pap valódi hitéletet igyekszik szervezni a rá bízott területen, akkor oly aktívak a napjai, hogy nem hivatkozhat arra, hogy unalmas az élete.
Írását tovább folytatja:
„(…)a papi szolgálatra való jelentkezést egyházmegyei keretek között egyetlen fiatalnak sem tudom őszintén és jó szívvel ajánlani. Az a meggyőződésem, hogy az a pusztulás, amit 10 év papi szolgálatom alatt láttam a plébániai pasztorációban, nem az evangélium gyümölcstermő erejét tanúsítja, hanem főleg a papi életforma egyre inkább betegessé váló valósága miatt van.”
Ezek után felszólítja paptársait, hogy mindenkinek választania kell 5 éven belül az általa felsorolt lehetőségek közül:
„1. Legalább 3 fős klerikusi közösségbe lép egyházmegyés társaival.
2. Felvételét kéri egy szerzetesközösségbe, vagy más pápai jogú közösségbe, mely fogad klerikusokat.
3. Felmentést kér és kap a cölibátusi ígérete alól, és nyilvános papi szolgálatát megtartva megházasodik.
4. Ha az első három közösségi életforma egyikét sem kívánja, vagy szándékában egyértelműen hiányzik az elköteleződés valósága, akkor rendelkezési állományba kerül. Ebben az állapotban nem kap lelkipásztori megbízást, de klerikusi státuszát megtartja. Lakhatás és papi illetmény nélkül önmagáról gondoskodik. Egy helyi plébános engedélyével alkalmanként papi szolgálatot vállalhat. Ha később változtatni szeretne helyzetén, akkor az első három közösségi életforma közül választhat.
5. Kéri a laicizálást, melyet automatikusan megkap, amennyiben szándékát azzal indokolja, hogy nem kíván közösségi életformában élni.”
A katolikus álláspont szerint azonban a papoknak egész életüket az egyháznak, és Isten szolgálatának kell szentelniük, ezen feladataikat azonban családvállalás mellett nem tudnák teljes mértékig végrehajtani. Továbbá hozzá kell tennünk, hogy a nyilvános szentmisék és egyházi összejövetelek elmúlt hónapokban történt szüneteltetésével tényleg megnőtt a papok magányosan töltött óráinak a száma, ugyanakkor ezen időszakot sem helyezhetik olyan kontextusba, mely szerint sokat szenvedtek volna. A járvány idejét a jó papnak saját maga képzésére, tanulásra, elmélyedésre illett volna felhasználni, majd a korlátozások után újult erővel, hitében megerősödve hitelesebben folytatni a feladatát.
Mondhatnók ugyanakkor, hogy Péter atya liberális hangvételű megjegyzésein nem vagyunk meglepődve, mivel már több botrányos helyzetet is előidézett. A migránsválság idején a szószékről prédikálva kívánta támogatni a betelepítési kvótát (ezért felfüggesztették), továbbá számos pártpolitikai ügybe is beleártotta magát, nem éppen egy szilárd, szellemi alapállásról téve tanúbizonyságot.
Cseh Péter az egyháznak a következőt javasolja: „Az (1), (3), (4) életformákat támogató fegyelmi életszabályok kidolgozását és az emiatt szükséges, a papnevelést megújító rendelkezések megtervezését egy rendkívüli püspöki szinódus tenné meg.” Mi hithű katolikusok viszont azt a lehetőséget vetjük fel, hogy véglegesen függesszék fel szolgálatai alól, és ne hagyják neki a létrontásban vállalt szerepének további kiteljesedését.
(Peteratyakerdez.blogspot.com nyomán Szent Korona Rádió)
Dugin: A pestis istenei II. – avagy miért van velünk még a járvány?
