A koronavírus már mindenkinek a könyökén jön ki, a mozik pedig még mindig zárva tartanak, aggodalomra azonban semmi ok: a világszínház függöny mögötti rendezői továbbra is gondoskodnak arról, hogy ne maradjunk műsor nélkül. Terítéken ezúttal a rasszizmus, ami hirtelen mindenkinél központi kérdéssé vált.
Történt egy haláleset valahol, messze-messze innen, és a korábban önmagukat klímaszakértőknek és járványügyi szakembereknek képzelő, eredetinek tűnő véleményük teljes jelentéktelenségéről mit sem sejtő átlagemberek máris átvedlettek a minden elnyomást legyőző jogvédő Oscar-várományos szerepébe. A mai ember valami elképesztő késztetést érez arra, hogy a nagyvilág ki tudja mennyire igaz és mennyire manipulatívan tálalt híreivel kapcsolatosan önálló véleménynek álcázott közhelyeket durrogtasson és számon kérjen mindenkit, aki az abnormalitás végpontja felé gőzerővel tartó haladásnak picit is ellent mer mondani. De miért is ne tehetné meg, ha erre olyan időről-időre önzetlen erkölcsi továbbképzést szolgáltató óriásvállalatok nyújtanak felhatalmazást, mint a termékeivel a felhőtlen boldogságot a világ legeldugottabb üzleteibe is eljuttató Coca Cola. Habár meg kell jegyeznünk, hogy a szinte önzetlenül osztogatott égi nektárjuk színe miatt bizonyára még rájuk is vár egy kis magyarázkodás.
https://www.youtube.com/watch?v=oTqNmHTcj5E
Eljött a kor, amelyben az emberek a napi polkorrektség-vetélkedőn egymásra licitálva azon buzgólkodnak, ki tud minél elképesztőbb marhaságot világgá kürtölve tanúbizonyságot tenni az értelmes emberi életet minden pontban megtagadó hitvallásáról a soha nem látott, de bizonyára rendkívül jó szándékú Nagytestvér előtt. Eljött a kor, amelyben semmit nem nevezhetsz a nevén, a kor, amelyben az emberi jogokra és bizonyos embercsoportok valamiféle évezredes elnyomására hivatkozva az ember két A négerek bakancsát csókolgató, a reggeli kávéra és a zongora fekete billentyűire rápillantani csak szorongva képes fehér agymosottaknak pedig nem esik le, hogy a mások előtti szégyenteljes és indokolatlan megalázkodás leejtőjén, ha egyszer elindulsz, az soha nem ér véget.
És tudjátok mit? Valahol igaza van a sok károgónak, mert ez már nem a mi kultúránk, ez már rég nem a hagyományaihoz hű európai ember kultúrája, hanem az ő kultúrájuk. És mivel az övéké, itt már az ő szabályaik érvényesülnek. Félreértés ne essék, nem a négerek kultúrájáról beszélek, hanem az időtlen idők óta a világ megrontásán munkálkodó erők sátáni kultúrájáról, aminek kialakításához momentán a négerek elégedetlenségét használják ki. Nem kell aggódni, ha ez lecsengett, jöhet a homoszexuálisok, transzvesztiták és földigilisztákhoz vonzódó, magukat kenyérpirítóval azonosítók felvonulása – mindegy mi, csak rúgjunk bele még egyet és még egyet és még egyet a földön évtizedek óta teljes magatehetetlenségben vergődő hagyomány igazságaiba. Aztán pedig térhetünk vissza a jó előre megtervezett… akarom mondani bonyolult számítások alapján kikövetkeztetett „második hullámhoz” és a vele járó digitális diktatúra kiteljesítéséhez.
Ha kell, épületeket gyújtanak fel, filmeket tiltanak be, szobrokat döntenek le – mindent lerombolnak, ami kicsit is a posztmodern narratíva ellensége, ami kicsit is emlékeztet a múlt halványan derengő emberi értékeire és az Európa valódi szellemét hordozó tradíciókra. És aktuális érdekeik kiharcolása érdekében még attól sem rettennek vissza, hogy bűnözőket emeljenek a hősök csarnokába. A létrontás ezen fázisában még az olyan megkérdőjelezhetetlen tekintélyként kezelt, valójában szintén létrontó gazember, mint Winston Churchill sem érezheti többé magát biztonságban. A degeneráció célegyenesben. Soha nem adagolták még ilyen nagy dózisban az agymosást. És aki túl akar élni, annak kötelessége segget nyalni. De ha ezt a fényesre nyalt valagúak megunják, talán azt is elvárják majd, hogy együttérzésed valódiságának demonstrálásaképp, amiatti mérhetetlen szégyenedben, hogy az vagy, aki, felkösd magad az első fára – bár félő, hogy nekik még ez sem lenne elég.
Ti Amerikát majmolva a végső igazság diadalittas felismerőiként azt mondjátok: számít a fekete élet. Én viszont azt kérdezem: mikor fogtok végre aggódni az ember sorsa miatt? Az ember miatt, aki nem is tudja többé, miként legyen ember. Aki azt se tudja, hogyan váljon valódi férfivá és nővé. Akinek a család, a hagyomány vagy Isten nem több üres szavaknál. Akinek a helyét holnaptól végérvényesen átveheti a robotok, transzhumán torzszülöttek, felismerhetetlenül összekeveredett fajúak és identitászavaros véglények szedett-vetett társasága. Ti már megint azon hüledeztek, milyen szörnyű dolog volt a rabszolgaság, és közben van képetek úgy tenni, mintha ma nem ugyanez menne, csak még nagyobb léptékben. Nem tartjátok csöppet álszent dolognak a csúnya fehér ember múltbeli vélt vagy valós hibáin csámcsogni a kisgömböcként mindent felzabáló, a rabszolgatartást tökélyre fejlesztő és a végletekig vitt önfeladást maradéktalanul megkövetelő multicégek korában?
A L’Oreal ott áll a négerek, a transzneműek és a magukat humanoid űrlényekké átoperálók mellett, a Nike az összetartást hangsúlyozza, az Apple, az Amazon, a Microsoft, a T-Mobile az elnyomás ellen szónokol – és nem szakad le az ég, és nem csap le rájuk a mennykő.
Hagyományt rombolnak, és újat építenek a helyére. Ahogy a szabadkőműves mondás tartja: ordo ab chao – teremts rendet a káoszból. Túl régóta zajlik ez, hogy meglepődjünk rajta. Túl régóta zajlik, hogy bármi újat lássunk az amerikai lázongásokban és az olyan kretének megnyilvánulásaiban, akik már a fehérként ábrázolt, következésképp a velejéig rasszista propaganda jegyében elkészült Jézus szobrokat is a földdel tennék egyenlővé. Ahhoz, hogy az új rend létrejöjjön, ahhoz, hogy az eljövendő generációk elkötelezett híveivé és korlátlan magasztalóivá válhassanak a lelkekből az életet végérvényesen kiszippantó deviáns ellenhagyománynak, mindennek mennie kell, ami korábban volt. Lényegében erről szól ez az egész. A múltat végképp eltörölni kommunista elve nem veszett el, csak átalakult.
Egy szó mint száz, annyit akartam csak mondani, csatlakozzatok a forradalomhoz, áldozzátok fel szíveteket és értelmeteket a hülyeség oltárán, talán akkor elnyerhetitek a padlóról a maradékot csipegető, az önostorozásban bajnokká vált hitvány csatlós csak kivételezetteknek járó, megtisztelő titulusát ebben az igen csak végéhez közeledő, őrült gyors tempót diktáló démoni karneválban.
(Médiavadász)