Október első hétvégéjén nem csak a nagy sikerrel lezajlott VII. Vitéz Vastagh György Emléktúrára került sor, hanem ekkor tartotta a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom déli régiója is az összetartását Szentesen.
A déli régió néhány évig stagnált vármegyés szempontból, de szerencsére az utóbbi két évben dübörög a mozgalmi élet a nacionalista fiatalok által. Külön öröm, hogy immáron létszámban is elindult felfelé a déli régió, ráadásul mindezt úgy, hogy a minőséget is folyamatosan sikerül fenntartani, a vármegyés tagság elnyerése, vagy akár csak a próbaidős tagság megtartása is szigorú követelmények teljesítése mellett lehetséges.
Ezen a hétvégén a szentesi fiatalok mellett, a szegediek és a békéscsabaiak is képviseltették magukat, valamint Incze Béla vármegyés vezető is tiszteletét tette, összesen majdnem húsz fő gyűlt össze. Szombat délután kezdődtek a programok, amelyek sorát egy kiadós paintball csata nyitotta, hogy megadja az alaphangot a hétvégének. Az egykori Esze Tamás laktanya területén, egy mára elhagyatott épületben többféle módon is „összecsaptak” a két csapatra osztott vármegyések. A harcászat egyik legnehezebb fajtája az épületharcászat, ezt, még ha efféle játékos módon, de mi is megtapasztalhattuk. Bár hamar kirajzolódott, hogy kik azok, akik gyakoroltak már ilyesmit, de egyébként is a vármegyések egyik alapvető jellemzője a harcias hozzáállás, amit ezúttal is megtapasztalhattunk. Fegyelmezett, de kiélezett „háború” zajlott le, a végső döntést egy következő csata fogja meghozni Csongrád és Békés megye között.
A paintball után egy szentesi házba vonultunk vissza, ahol éjszakába nyúlóan beszéltünk át sok témát. Ezek között voltak gyakorlati jellegűek is, mint például a közösségi média tudatos és megfelelő használata, különösen annak fényében, hogy gyakorlatilag hadjáratot indítottak a legnagyobb ilyen jellegű oldalak a nacionalisták ellen.
Majd bemutatkoztak az új próbaidősök is. Eközben a kertben egyik bajtársunk értő kezei alatt már készült egy kiváló bográcsos babgulyás, amelyet jóízűen fogyasztottunk el, hogy aztán ismét belevessük magunkat a további megbeszélések sorába. Késő éjszakáig tartott az eszmecsere, de mindenképpen megérte, hiszen rengeteget tudunk épülni egy-egy ilyen alkalom során, és a régió vármegyései is egyre jobban összekovácsolódnak. Másnap, viszonylag korán keltünk, hogy a Vitéz Vastagh György túrán együtt vegyünk részt, legtöbben a túra sikeres lebonyolításában is valamilyen apró részfeladatot vállalva. Erről a beszámolót már korábban olvashatták ITT.
Megyünk tovább a megkezdett úton! Fel a Győzelemre!
Pataki János, HVIM Déli Régió
(Mi Magunk – SZKR)
