Az indiai harcművészetekben – a kínaihoz hasonlóan – szintén elkülönítették egymástól az északi- és déli irányzatokat. Még a jellemzően dél-indiai eredetű Kalarippayattu stílusnak is megkülönböztetik ottani déli-, északi-, és még ún. középső, vagy központi ágait, mint Thekkan Kalari, Vadakkan Kalari és Madhya Kalari. Mindezeken belül további stílusok találhatóak.
Az első rész ide, a második rész ide kattintva olvasható.
A déli Kalari a pusztakezes módszerekre helyezi a hangsúlyt, amelyeket a későbbiekben egészítenek ki a különféle fegyveres technikák. Mestereik neve asaan. A déli stílusok általában a szabadban, vagy pálmaágakkal fedett építményben gyakorolnak. Különleges gyakorlatnak számít a Marma Adi, vagy Varma Ati módszer, amely a test különféle nyomáspontjait tanítja, s amely a harcművészeti alkalmazása mellett a gyógyászatban is fontos szereppel bír. A déli stílus részeként az Adithada harcművészet gyakorlatait is oktatják a tanulóknak, amelyet kiegészítenek a Silambam módszerek gyakorlásával is. Mára sajnos az eredeti ősi Dronanbilli déli stílus kihalt és a déli Kalari egyik Tamil változata, az Adi Murai képezi a jelenlegi déli stílus alapjait.
Az északi, a Vadakkan Kalari jellemzően a fegyverek használatára helyezi a hangsúlyt, háttérbe szorítva ezzel a pusztakezes módszereket. Mestereik megnevezése gurukkal. Az északi stílus gyakorlásai egy erre a célra, 2-3 méter mélyen a földbe süllyesztett, fedett építményben történnek, s ez a kuzhikalari, aminek a bejáratát keleti irányba építik. Az északi stílushoz tartozó jellegzetesség a Meipayattu, a fizikai gyakorlatokhoz párosított ún. „teljes-test olajos masszázs”, amelynek egyik szakaszát lábbal végzik.
A központi stílus, a Madhya Kalari a déli- és északi stílus összetett formája, de tartalmaz sajátos, egyedi gyakorlatozásokat, valamint része még a földharc-technika is.
A malayálam nyelvű Kalari megnevezés egyébként a szanszkrit khaluurikaa (a küzdelmi gyakorlatok helye) kifejezésből ered. A Kalari jelenti azt a helyet is, ahol a tanulók egyéb tanulmányaikat is folytatják. (továbbá: kalari az a hely is, ahol az oktatás történik, míg a payattu a csata, vagy küzdelem).
A Kalarippayattu megjelölést időnként használják az egyes indiai harcművészeti irányzatok egyfajta összefoglaló elnevezéseként is, ahogyan Kínában a kung-fu kifejezést. Emiatt gyakran az Adithada, vagy a Vajramushti stílusokat is a Kalari, vagy Kalarippayattu kategóriába sorolják. Viszont, mint ahogyan a kung-fu egyes irányzatainak is saját megnevezésük van, így az indiai stílusok is rendelkeznek önálló elnevezéssel. Az általánosan Kalarippayattu megnevezéssel jelölt harcművészetben az egyes szakterületeknek is saját nevük van.
A Kalarippayattu (modern megnevezéssel: Kalari Payat) képzés négy nagyobb szakaszra osztható: Meithari (erő, egyensúly, állóképesség, testtartások, ugrások, fordulások), Kolthari (faeszközök, botok használata), Ankathari (fémfegyverek használata) és Verunkai (pusztakezes módszerek, fogások, dobások).
A Kalarippayattu ágat (noha elsősorban hindu, vagy buddhista ideológia ölelte körül), a dél-indiai muszlimok is gyakorolták saját iskoláikban. A dél-indiai „Szent Tamás Keresztények” szintén önálló Kalarippayattu iskolákat tartottak fenn, ahol magas szinten végezték a gyakorlatozásokat. A legtöbb keresztény településen volt Kalari gyakorlatozás és a közösségek a helyi uralkodóknak is biztosítottak harcoló csoportokat. Egyes feljegyzések szerint egy időben 6.000-8.000 fős gyakorlóközösségük is volt.
A kisebb-nagyobb helyi vezetők, uralkodók gyakran döntötték el vitás kérdéseiket háború nélkül úgy, hogy egy-egy saját Kalarippayattu harcosuk küzdött meg egymással, s amelyikük életben maradt, azt a rádzsájával (kisebb birodalom uralkodója) együtt győztesnek nyilvánították. A küzdelem céljára egy 5-6 méter magas ideiglenes küzdőteret építettek, ez volt az ankathattu, s a nézőközönség által elfoglalt területtel együtt az ankakalari.
Az indiai harcművészeteket- és azok fegyvereit átfogóan bemutató könyv kedvezményes áron (1.800 Ft helyett 1.350 Ft) beszerezhető: [email protected]
(Leányfalvi Attila Ajanayana – Shirayan Vajramutthí Yuddha Shástra – www.vajramutthi.org – A harc művészete – Szent Korona Rádió)
