Egy felvidéki vármegyés írta le gondolatait a mozgalom védőszentjéről, Szent Lászlóról.
„Szent László király, magyar nemzet dicsősége, könyörögj érettünk!”
/Litánia Szent László király tiszteletére/
Apostoli szent királyunk alakjában egybeforr a győzedelmes bajnok, az igaz fejedelem, a bátor vitéz és a keresztény uralkodó alakja. Személyével olyan mítosz teremtetett, amely jelzőfáklyaként ragyogja be olykor felkorbácsolt történelmünk súlyos mivoltát. Szent László nagyságát, bölcsességét, katonai erényeit minden kor csodálkozó tisztelettel övezte fel, hiszen eszményképe volt a harcos keresztény lelkiségnek.
Tetteit, intézkedéseit minden esetben a hazaszeretet, a Magyar Királyság önállóságának megőrzése, a Birodalom megóvása mozgatta. Így volt ez akkor is, mikor Szent István és Imre herceg szentté avatásával hőskultuszt adott az országnak; amikor idegen, betolakodó hordák ostromolták a végeket; vagy akkor, amikor a külső hatalmak próbálták igájuk alá hajtani, behódoltatni a Szent Korona államiságát. Uralkodása alatt helyreállt hazánk belső rendje, és visszaverve minden ellenséges támadást, az ország igazi nagyhatalommá nőtte ki magát.
A cikk folytatása a hivatkozásra kattintva érhető el.
(Felvidéki HVIM nyomán Trón és Oltár – SZKR)
