Barack Obama szerint ostoba, de jogos lépés volt török részről az orosz SzU-24-es lelövése.
Tegnap a török légierő egy F-16-os vadásza lelőtt egy orosz SzU-24-es frontbombázót. A Szuhoj a szíriai Latakia közelében lévő légibázison települt az orosz légi kontinenssel, lelövésekor is terrorista ellenes bevetésen volt. Törökország állítása szerint „öt perc alatt tízszer figyelmeztették” a bombázó személyzetét, amely szintén állításuk szerint „2,4 kilométer mélységben és 1,8 kilométer hosszan repültek török légtérben, mintegy 17 másodpercig. Legújabban már két berepülést emlegetnek és 21 figyelmeztetést.
Oroszországa veszteséget elismeri, azt azonban tagadja, hogy a gép megsértette volna a török légteret, sőt, szerintük semmilyen módon nem próbáltak meg a törökök kapcsolatba lépni az orosz pilótákkal. A roncs mindenesetre a török-szír határ szír oldalán ért földet, 4km mélységben, lelövésekor pedig ~6000m magasan volt.
A hivatalos török közlés szerinti radar kép. Világos kék: országhatár Piros: a Szuhoj útvonala
Törökország azzal (is) indokolja ezt az igen agresszív lépést, hogy szerintük az orosz bombázó egy békés türkmén falu civil lakosságát bombázta le/éppen készült lebombázni. Törökország pedig megvédte a területét és a korábban általa is elnyomott, de tegnap óta magáénak tudott türkmén kisebbséget.
Az egyik ejtőernyőn ereszkedő pilótát a „békés helyiek” még a levegőben lelőtték, másikuknak sikerült életben maradnia. Ezek után viszont a pilóták kimentésére küldött kutató-mentő Mi-8-ast támadták meg a Nyugat által támogatott „mérsékelt felkelők”, egy a fedélzeten tartózkodó orosz tengerészgyalogost megölve. A helikopternek vissza kellett fordulnia, de a bázist nem érte el, terepen hajtott végre a személyzet kényszerleszállást.
Akik ezért az esetért várják a nyílt nukleáris háború kitörését, azt el kell , hogy szomorítsuk, Oroszország számára ennyit nem ér két katona élete.
Mint ahogy a korábban, a szír légvédelem által lelőtt RF-4E típusú felderítő, és két hajózójának halála sem vezetett azóta sem török bevonuláshoz.
Valamilyen következménye azonban nyilvánvalóan lesz ennek, aminek a török kormány egészen biztosan nem fog örülni, hiszen Oroszország tekintélye megőrzése miatt választ kell hogy adjon. Ezeknek egy része már kiderült, ezentúl minden csapásmérő vadászfedezet mellett fog tevékenykedni, de valószínűleg itt nem áll meg a dolog. Elképzelhető, hogy Moszkva nagyobb támogatásban fogja részesíteni a különböző kurd milíciákat, esetleg egy szír és iraki területen létrejövő önálló kurd állam létrejötte mellett is bábáskodni fog, ami a Törökországban élő jelentős kurd kisebbségen keresztül Törökország destabilizálásához vezethet.
Hogy ez a feltételezés mire alapozható? A fenti, úgymond hivatalos számok azt mutatják, hogy ezt a gépet bizony várták. Ha elfogadjuk a sértés területi és időbeni kiterjedését, akkor 380 km/-val cammogott az orosz bombázó, de SzU-24-ről lévén szó, ennek a duplája is teljesen reális, úgy viszont már 8 másodperc volt csak az a bizonyos légtér sértés. Ez minden, csak nem elég arra, hogy a vadászok odamenjenek, azonosítsák, felszólítsák, majd a földi vezetéssel folyamatosan egyeztetve befogják és rakétát indítsanak rá.
Már csak az a kérdés, hogy miért?
Provokáció? Netán mást kellett eltusolni?
Annak ellenére, hogy Törökország az ENSZ BT és a NATO elé akarja vinni az ügyet arra bizonyos, mágikus, 5. cikkelyre hivatkozva, Csehország, Olaszország és Franciaország már el is ítélte az orosz bombázó lelövését.
Életkép – Néhány, a légi kontingens SzU-24-esei közűl.
(Vanek úr- SZKR – Militarizált Övezet)
