Lipták Tamás, a Fővárosi HVIM vezetője írta le gondolatait a párizsi terrortámadás kapcsán.
Nehéz mit írni vagy mondani a párizsi eseményekről anélkül, hogy az ember általánosságokat pufogtatna. Ilyeneket, hogy tudható volt, várni lehetett és a többi. Mégis, ilyen gondolatok kavarognak mindenkinek a fejében, aki egy kicsit is képes normálisabban látni azokat a folyamatokat, melyek ide vezettek.
Az áldozatok jó eséllyel nem tehetnek semmiről. Sajnálja őket minden normális ember, ezen azonban most felül kell emelkedni. Ebben az esetben pedig már teljesen más gondolatok jutnak eszünkbe. Hiszen a támadást nem egyes emberek ellen, hanem Európa ellen követték el. Eddig úgy gondoltam, hogy amíg a migrációs hullám zajlik, addig nem lesznek jelentős merényletek Európában, hiszen ezzel az úton lévő milliók helyzetét lehetetlenítenék el, ám úgy néz ki, hogy az orosz beavatkozás átírta a forgatókönyvet. Elég képzett „menekült” jutott be Európába ahhoz, hogy azt káoszba és vérbe lehessen borítani. Voltak figyelmeztető jelek? Bőven. Emlékszünk még a felrúgott fociedzőre? Mindenki ismeri már az előéletét, mégis sajnálatot, munkát és megbecsülést kapott Európában. De a betyárok által megtalált memóriakártyákat is említhetnénk. Tudta, mindenki nagyon jól tudta, hogy a beáramló tömegben rengeteg, az ISIS-el kapcsolatban álló ember érkezett. Talán a párizsi merénylők is ott kiabáltak a Keleti pályaudvaron, aranyos kisgyermeket a magasba tartva, ha éppen úgy hozta az érdekük. Nagyjából ott tart Európa, hogy már trójai falóba sem kell elbújtatni senkit, hiszen kiírásokkal, ruhákkal, szendvicsekkel várta az ellenséget, aki nyíltan háborút hirdetett ellene.
Tegyük fel a kérdést, sajnáljuk-e azokat az európai embereket, akiknek megvolt a lehetősége a választásra, hogy milyen életet akar élni, és ezáltal milyenné teszik Európát? Írtam már erről, de ismét le kell írni, a mai, modern Európa a saját sírját ásta meg az elmúlt évtizedekben saját hagyományainak szisztematikus lefokozásával, sok vonatkozásban annak kiirtásával. Párizsban nem ez az első, súlyos merénylet, ami jelezhette volna, hogy baj van, hogy valami nem stimmel. És akkor most ne ragadjunk le ott, hogy a Charlie Hebdo nevű szennylappal mi és miért történhetett. Franciaország és Párizs a jelenkori világrend születési helyének tekinthető a nagynak hazudott francia forradalom által – és most ugyanennek a világnak a pusztulását nézhetjük itt végig, ahogy Párizst a saját torz szüleménye temeti most maga alá – ám mindezzel együtt pusztulhat az, amit Európa valóban jelentett.
(Lipták Tamás – HVIM Bp. – Idegen Áradat – SZKR)