A zsidó lakosok 55%-a a belső polarizációt és az egyet nem értést tartja az ország fennmaradását fenyegető legveszélyesebb fenyegetésnek. Egy izraeli jelentés világosan kimondja: az izraeliek egymáshoz való közeledésének jelenlegi fő akadálya nem a nemzetiség, az etnikai hovatartozás vagy a származás, hanem egy ellentétes politikai táborhoz, a jobboldalhoz vagy a baloldalhoz való tartozás.
Kövesd Telegram csatornánkat!
Folyamatosan frissítve a háborús hírekkel és a nagyvilág történéseivel
Egy tanulmány szerint a legtöbb zsidó polgár úgy véli, hogy a belső konfliktusok és a polarizáció jelentik a legnagyobb veszélyt Izraelre. A Zsidó Néppolitikai Intézet (JPPI) által közzétett, az izraeli társadalom állapotáról szóló 2026-os éves jelentés szerint Izrael lakosságának több mint fele (55%-a) a belső konfliktusokat és az egyet nem értést tartja az állam fennmaradását fenyegető legveszélyesebb fenyegetésnek.
A jelentés szerint, amely az intézet elmúlt évben végzett felmérésein és elemzésein alapul, az izraelieket még a polgárháború veszélye aggasztja, aminek még a gondolata sem merült fel az alapítás óta (1948) eltelt évtizedekben. Sőt, a zsidó nép egységét tartották a fennmaradás legfőbb zálogának. Tízből hatan, azaz az izraeliek 60%-a egyetért azzal, hogy jelenleg valós veszélye van a vérontásnak és a fizikai erőszaknak az országon belül, ami polgárháborút jelent.
Emellett Izrael világi zsidóinak körülbelül a fele – amely az izraeli zsidók között a legnagyobb csoport – azt mondja, hogy már nem hiszik el, hogy Izrael a megfelelő és legbiztonságosabb hely gyermekeik és unokáik számára. Eközben tartanak az Európában erősödő anticionista tendenciától is.
A haredi zsidók minden eddiginél jobban eltávolodtak az izraeli társadalomtól
Míg a lakosság 80%-a támogatja a haredik (ultraortodoxok) besorozását, az ellenállás továbbra is határozott, mert 79%-uk ellenzi a bevonulást és ellenáll neki. Még akkor is, ha az életmódjukhoz igazított speciális, külön kereteket kínálnak fel számukra.
A közelségi indexben – amely a társadalom különböző csoportjainak más csoportok iránti érzéseit méri – a haredi szektor kapta a legalacsonyabb átlagos közelségi pontszámot az összes népességcsoport közül: 3,79-et. Az ideológiai vagy vallási skálán – magukon a haredin kívül – egyetlen csoport sem kapott magas pontszámot. Csoportonkénti bontásban a világi közönség különösen alacsonyra, 1,81-re értékeli a harediekhez való közelségét.
Az iráni háború után megnőtt a bizalom az izraeli védelmi erőkben
A közvetlen regionális hadjáratra és a Rising Lion hadműveletre való áttérés, valamint az izraeli védelmi erők vezérkari főnökeinek személyi változása rekordméretű, ami 82%-os növekedést ért el az izraeli védelmi erők iránti közbizalomban. Mégis, a közvélemény szkeptikus a gázai eredményekkel kapcsolatban, az iráni és libanoni hadjáratot látva.
A legtöbb izraeli úgy véli, hogy a Hamász uralma Gázában valamilyen formában folytatódni fog, noha az októberi 7-i összecsapás után kitűzött egyik fő cél a Hamász teljes felszámolása volt. Az izraeliek csalódottak amiatt is, hogy Trump Gázára vonatkozó terve nem vezetett a Hamász lefegyverzéséhez, illetve nem kezdődött meg az újjáépítés sem, noha beállt a tűzszünet és megtörtént a túszok visszaszolgáltatása is.
A háború jobbra tolta a zsidó közvéleményt
A magukat „mélyen jobboldalinak” vallók aránya a háború előtti 11%-ról mára 19%-ra emelkedett, és a háború előtt „közel baloldalinak” vallott fiatalok közel fele, azaz 49%-a mondta azt, hogy jobbra tolódott. Mégis, a közvélemény többsége a haredi szektorra szánt ágazati költségvetések jelentős csökkentését követeli.
Az éves jelentés három állandó, mélyreható index segítségével méri a közvélemény attitűdjeit: remény, közelség és egyetértés, 1-től 10-ig terjedő skálán.
Az izraeliek hetvenöt százaléka feltételezi, hogy családtagjaik és barátaik továbbra is Izraelben fognak élni, és körülbelül kétharmaduk úgy véli, hogy Izrael a megfelelő hely gyermekeik és unokáik számára. Az átlag azonban ideológiai szakadékot takar. Míg a politikai jobboldal támogatói különösen magas, 9,05-ös reménypontszámot mutatnak, a baloldal támogatói körében az index mindössze 3,67-re zuhan, ami példátlan különbség, és polarizált világnézeteket jelez ugyanazon egzisztenciális térben. Az 5,51-re számított közelségi index aggasztó csökkenést mutatott az előző évi 5,95-höz képest, ami a társadalom egyes részei közötti polarizáció elmélyülésére utal.
A jelentés világosan kimondja, hogy az izraeliek egymáshoz való közeledésének jelenlegi fő akadálya nem a nemzetiség, az etnikai hovatartozás vagy a származás, hanem egy ellentétes politikai táborhoz, a jobboldalhoz vagy a baloldalhoz való tartozás.
A politikai polarizáció mindent felborít: a baloldali támogatók mindössze 1,25-re értékelik a jobboldali támogatókhoz való közelségüket, míg a jobboldaliak 3,48-ra a baloldalhoz való közelségüket. Az egyetértési index 3,71-es értéket ért el, ami kismértékű növekedést mutat a 2024-es 2,88-as értékhez képest. Az izraeli közvélemény viszonylagos egyetértést mutat az alapvető demokratikus kérdésekben, 59%-uk egyetért azzal, hogy a demokrácia a többségi uralom és az emberi jogok védelmének kombinációja. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy a zsidók körében csökkent az egyetértés azzal az elképzeléssel, hogy a demokrácia mindkét elemet együttesen jelenti, a három évvel ezelőtti 63%-hoz képest idén 80%-kal szemben.
Az izraeliek hetvennyolc százaléka egyetért a Függetlenségi Nyilatkozat azon kijelentésével, amely szerint Izrael minden állampolgárának teljes társadalmi és politikai egyenlő jogokat kell biztosítani, vallástól, fajtól vagy nemtől függetlenül.
Az állam identitását, zsidó jellegét és a palesztin konfliktus megoldását érintő kérdésekben azonban a nemzeti egyetértés mindössze 31%-ra csökkent. Például a zsidók 36%-a gondolja úgy, hogy Izrael nem elég zsidó, míg a világi izraeliek 42%-a szerint túlságosan is zsidó. Más szóval, csak egy kisebbség gondolja úgy, hogy az állam zsidóságának szintje pont megfelelő.
Ami a palesztinokkal való konfliktust illeti, a zsidók rekordnak számító 49%-a támogatja a területek feletti ellenőrzés megerősítését és a települések bővítését, míg az arabok 66%-a a kétállami megoldást támogatja.
Yedidia Stern professzor, a JPPI elnöke elmondta:
„Az izraeli társadalom valóban ellenálló képességet, elszántságot és optimizmust mutat, a reményindex emelkedik. Ugyanakkor egy széttöredezett, polarizált társadalomként működik, amely mély egzisztenciális szorongástól szenved a strukturális összeomlástól, az egyetértési index pedig meredeken zuhan.”
„Míg a koalíció támogatói, akik közül sokan vallási és haredi csoportokhoz tartoznak, úgy érzik, hogy Izrael erős és fényes jövő előtt áll, az izraeliek nagy része a világi lakosság körében – akik a zsidók között a legnagyobb csoportot alkotják – küzd a jövővel és a következő generáció helyével. Olyan mértékben, hogy a világi lakosság körülbelül fele nincs meggyőződve arról, hogy Izrael a megfelelő hely gyermekeik és unokáik számára” – tette hozzá.
Azt is kifejtette, hogy ez a szorongás hogyan van összhangban egy másik komoly statisztikával: az izraeli közvélemény a belső szakadékot tekinti fő és legveszélyesebb ellenségének. „Nemzetiségeink főként érzelmi, identitásalapú és táborspecifikusak. Ezek mély alapok, amelyek hosszú távú cselekvési tervet igényelnek a társadalmi robbanóanyag semlegesítése érdekében. Lehetséges az egyetértést kialakítani az izraeli társadalomban, de ehhez egy gyakorlati cselekvési tervre van szükség, amely ezt célozza, és nem az identitásalapú rivális legyőzését” – mondta.
„A közvezetőknek minden lehetséges eszközzel fel kell lépniük annak érdekében, hogy Izrael társadalmi kohéziója a nemzeti napirend élére kerüljön. Ez a fő kérdés, amelynek foglalkoztatnia kell azt, akit a közelgő választások után a koalíció élére megválasztanak. Így fogják megítélni. Ennek érdekében erőfeszítéseket kell tenni a lehető legszélesebb koalíció létrehozására a választások után, és arra kell ösztönözni, hogy egy „lazább alkotmányon” keresztül játékszabályokat szabjon a viták kezelésére, amely nem ideológiai kérdések eldöntésére törekszik, hanem inkább a politikai játszmában megengedett és tiltott dolgok határainak igazságos és hatékony meghatározására. Amint az izraeli vita kezelésének játékszabályai lefektetésre és rögzítésre kerülnek, az összeomló közelségi index a gyógyulás és a felépülés felé fog fordulni” – zárta gondolatait.
Izrael társadalmi kohéziója a nemzeti napirend élére kell kerülnie
A társadalomkutatók szerint ez a fő kérdés, amelynek foglalkoztatnia kell azt, akit a közelgő választások után a koalíció élére megválasztanak. A jelölteket és pártokat várhatóan már ennek alapján fogják megítélni, nem pedig a katonai és biztonsági szempontok szerint.
Mindennek érdekében erőfeszítéseket kell tenni a lehető legszélesebb koalíció létrehozására, és arra kell ösztönözni, hogy a „lazább alkotmányon” keresztül játékszabályokat szabjon a viták kezelésére. A fő cél nem lehet továbbra is az ideológiai kérdések eldöntése, hanem inkább a politikai játszmában megengedett és tiltott dolgok határainak igazságos és hatékony meghatározása.
Bántalmazták, kínozták és megerőszakolták a gázai flottilla aktivistáit a zsidók
21 Merkavát vesztett az IDF a dél-libanoni offenzíva egy napja alatt
(Euronews nyomán Szent Korona Rádió)
