Miért létezik gonosz, ha Isten jó? Miért engedi megtörténni a gonoszt Isten? Ezek az alap kérdések, melyet korunk ateista embere rendszeresen feltesz, ha találkozik a gonosz „munkájával”. Esetleg egy Isten létével kapcsolatos vitában, mint végső érvet használja a saját „igaza” alátámasztására. A másik modernista gyakorlat, mely relativizálja a gonoszt és ezzel együtt a jót. Mi is valójában az igazság ezekkel kapcsolatban? Erre keresi a választ Rama P. Coomaraswamy: A Gonosz természetéről – Van-e probléma a Gonosszal? című tanulmányában, ami a Duo Gladii III. évfolyam 1. számában jelent meg először magyarul. Jelen lapszám megvásárlását is ajánljuk a Duo Gladii honlapjáról.
Kérjük, támogasd adód 1%-ával a HVIM-et!
A szervezet valós, kézzelfogható eredményeiről itt olvashatsz.
Felajánlásodat az Azonosságtudat Alapítványnak küldd el!
Adószám: 18218082-1-07
A gonoszság úgy, mint a jóság, a világban jelenlévő valóság, és ez a két dolog egy megkerülhetetlen kettősség tagjaként összetartozik, ahogyan az árnyék a fénnyel, ez nem is lehet másként. Valójában a gonosz megléte nélkül nem létezhetne a jóság sem. Mégis a hitetlen nemzedék számtalanszor hozza fel a következő érvet: „Ha Isten mindenható, hogyan teremthetett egy világot, amely tele van gonoszsággal?” A kérdés a legtöbb vallásos író által már megválaszoltatott: Isten a rosszat egy nagyobb jó érdekében engedi meg; vagy a megnyilvánuló rossz a szabad akaratunkkal való visszaélésből ered; s bár ezek teológiailag érvényes válaszok, nem elégítik ki azokat, akik készséggel mutogatnak a betegségek vagy katasztrófák ártatlan áldozataira. Miért nem teremtett Isten egy gonoszságtól, fájdalomtól és szorongástól mentes világot?
*
A Teremtés könyve helyesen értelmezve számos választ biztosít számunkra. Először is meg kell jegyezni, hogy az Édenkertben létezett egy kígyó, a gonosz szimbóluma. Van egy muszlim történet egy emberről, aki megkért egy szentet, akinek lehetősége volt a Paradicsomot látogatni, hogy vigyen neki egy almát arról a „tökéletes” helyről. Annak elfogyasztása közben felkiáltott: „Ebben az almában egy féreg van!” Hogyan lehetséges, hogy kígyók és férgek léteznek a Paradicsomban? A metafizikai gondolkozók arról tájékoztatnak minket, hogy Önmagán kívül bármi mást teremtett, az nem lehetett tökéletes. „Senki sem jó, csak egyedül az Isten”, ahogy a Szentírás mondja. Ha Isten önmagán kívül valami mást teremtett volna, ami tökéletes, az egy másik isten lenne, mely azt jelentené, hogy Isten kettős, holott az Ő természete egy és oszthatatlan. Az általa teremtett világ „jó”, de nem tökéletes. De mi a helyzet az emberrel, ugyanis a gonosz nemcsak rajtunk kívül létezik, mint „fejedelemségek és hatalmasságok”, hanem bennünk is. Ebben az esetben is a Teremtés könyve ad támpontot.
*
Az Édenkert közepén áll az élet fája, amely megfelel a világegyetem tengelyének. Ádám, a primordiális ember békében él az összes létezővel, és ők vele mindvégig a centrumban maradnak, míg az ő figyelme is oda összpontosul. Azonban megjelenik a kígyó, aki egy azaddig nem ízlelt élményt kínál számára, a széttöredezett egységét, az origohoz nem korrespondeáló dolgokét, melyek értéke úgy tételeződik fel, mintha önálló entitások lennének.
*
A teológusok tájékoztatnak bennünket arról is, hogy Isten szeretetéből teremtette a világot, amely az Ő belső természete, így nem tehet mást, minthogy szeret minket. Ezért azt akarja, hogy szeressük Őt – szeressük az Igazságot, a Szépséget és az Igazságosságot, amelyek csupán az ő különféle nevei. Ha megteremtette volna a tökéletes világot, egy olyat, melyben nem választhatnánk az Igazságot, a Szépséget és az Igazságosságot, egy olyan világot, melyben nem tudnánk szeretni, akkor a méltóság lehetőségét is nélkülöző robotok lennénk csupán. Ahelyett, hogy a „gonosz problémáját” vetjük fel, feltehetjük inkább azt a kérdést, hogy Isten miért törődött egyáltalán a világ megteremtésével. Tulajdonképpen, miért is létezünk?
*
Isten, aki megalkotott minket, és a relativitás birodalmába helyezett el bennünket, nem akarja a rosszat mint gonoszt, ez a gonosz csupán a mi szemünkben látszik annak. Ahogyan Marco Pallis rámutat: „Ő a relatív teremtője, amint azt végtelensége megköveteli, ez a relativitás, amit mi gonosznak nevezünk, egy szükséges funkció, mely valójában a világ princípiumától, Istentől való látszólagos elkülönülésünknek mutatója – illuzórikus elkülönülés, amennyiben semmi nem létezhet a végtelen mellett, bármennyire is valóságosnak vallja magát a saját relatív szintjén.” Vagy ahogyan Frithjof Schuon leszögezte: „Senki nem kérheti Istentől, hogy akarja a világot, de ezzel egyidejűleg, hogy ne a világ legyen az.” A világ az ellentétek örvénye, ahogyan azt a hindu szamszára szó igen világosan kifejezi.
Kövesd Telegram csatornánkat
Folyamatosan frissítjük a közel-keleti háború híreivel és az orosz-ukrán konfliktus rövid híreivel is
Akik szelleme ellenáll – Duo Gladii bemutató videót tett közzé Mucskó
Kíváncsi vagy kik és hogyan szerkesztik a DuoGladii havilapot? (Lapbemutató)
(Duo Gladii – Szent Korona Rádió)
