Fekete István méltatlanul elhallgatott írónk gondolatai az imáról és annak lényegéről. Az ima nálam nagyon régen kezdődött. Szinte emlékeim legelején. Ülök az ágyban és egy pár száraz, öreg kéz összefogja az enyéimet. – Mondd, kisfiam… És én mondtam utána az imát. Az ágy puhasága simogatott, az est zsongított, az álom a szemem körül járt és … Bővebben: Fekete István: Ima