Tóth Attila legtöbbeknek az M1 „A társulat” című műsor Tordájaként lehet ismerős, de a vájtfülűek már bő egy évtizede figyelemmel kísérhették rockzenei pályafutását különböző formációk élén. Attilát megszaporodott teendői közepette kerestük meg egy pár kérdéssel.

- Több mint egy évtizede vagy különböző rock zenekarok énekese, de a közszolgálati tévé „A Társulat” című műsorában értél el – jóval szélesebb tömegek figyelmét is magadra irányító – komoly sikereket. Most csak egy kérdés miatt hoznám szóba ezt a produkciót. Profitáltál-e valami újat a felvételek ideje alatt, amit azóta fel is használsz a színpadi előadásaid alkalmával?

- Természetesen, hiszen új közeg volt számomra. Minden szerep, darab, és rendezői módszer más, újabb és újabb tapasztalatokkal gazdagít. Fontosnak tartom, hogy folyamatosan képezzem magam, és ezt gyakorlatban lehet a legjobban.

- A Pokolgép április közepén tette közzé felhívását, miszerint Rudán Joe helyére énekest keres. A meghallgatások és válogatások gyorsan lezajlottak, és nagyon hamar – már május elsejére - megszületett a döntés, hogy Te leszel a zenekar új frontembere. A többiekkel eszerint egyből megtaláltad a közös hangot? Hogyan fogadtad, mikor megtudtad, hogy Te lettél a kiválasztott?

- Szerintem már az első találkozásnál is kialakult a kölcsönös szimpátia, éreztem, hogy hasonlóan gondolkodunk a zenekarral. Számomra nem volt kérdés, hogy közéjük szeretnék tartozni, már csak az ő döntésük kellett ehhez. Nagy öröm volt számomra, mikor megtudtam, hogy én vagyok a szerencsés.

- Sokat változott az úgymond hétköznapi életed ez alatt az egy hónap alatt, vagy eddig sem voltál egy unatkozós típus?

- Sok változás volt az életemben: én lettem a Pokolgép frontembere, és kaptam két főszerepet a színházban is. Néha nehéz összeegyeztetni, de eszembe sem jutna panaszkodni, hiszen pont erre vágytam, ezért dolgoztam évekig. Jó dolog egy koncerten, előadáson vagy próbán elfáradni.

- A Pokolgép honlapján már neked is van egy külön oldalad, ahol a hobbijaid között a rockzenész „kötelezőségek” mellett a testépítés is olvasható. Hogyan tudod összeegyeztetni az egészséged védelmét és a tested karbantartását a sok kísértéssel járó rocker életmóddal?

- A „vad rockzenész” korszakomon már túl vagyok, megtaláltam az egyensúlyt a rocker és a sportos énem között.

- Ha néhány szóval, vagy egy-két mondattal kellene jellemezned magad, mit válaszolnál?

- Zene, zene, zene:)

- Régi álmod vált valóra, hogy a Pokolgép frontembere lettél, vagy az eddigi rockénekes pályafutásod megérdemelt állomása ez a mostani pozíció?

- Is-is, hiszen egy nagy vágyam teljesült, másrészt úgy érzem, megdolgoztam érte.

- Gondolom, nagy még a tűz, a lelkesedés és a lendület, meg persze az öröm is benned. Hogy érzed, meg fogsz-e tudni birkózni a két – az évek, évtizedek alatt a hazai rock és metálszíntér megbecsült és elismert ikonjává vált – nagynevű elődöd munkásságával? Esetleg egy új színt tudsz majd hozzáadni a csapat eddigi palettájához?

- Úgy érzem, elfogad a közönség, ez a legfontosabb, különben nem lenne értelme csinálni. Én a magam részéről mindent megteszek, hogy a rajongóknak és a zenekarnak is megfeleljek. Magamat adom, mást nem is tehetnék...

- Hosszútávra tervezel, vagy most még korai ilyet kérdezni?

- Komolyak a szándékaim:) Viccet félretéve, természetesen azon vagyunk, hogy minden jól működjön és sok-sok sikeres koncertekkel teli év várjon még ránk.

- Túl vagytok már egy pár koncerten. Hogyan fogad a Gép-tábor, és Te, mint régi fan, hogyan érzed magad a színpadon a kedvenc dalaidat előadva?

- Egymástól távoli helyeken játszottunk eddig, jóformán mindig új közönség előtt. Koncert elején mindig látom a kíváncsi, várakozó tekinteteket, de ez többnyire már az első dalnál megszűnik, és velem együtt énekli mindenki a régi és az új, jól ismert és kedvelt Pokolgép dalokat. Én a színpadon érzem igazán jól magam!

- Azt csiripelik a verebek, hogy ősszel már egy Veled készült Pokolgép lemezt hallhatunk. Igaz-e ez a hír, és mennyi beleszólásod van/lesz a készülő dalokba?

- Igen, elkezdtük már a lemez készítését, de eléggé az elején vagyunk, nem mélyedtünk el még ennyire a részletekben.

(K.T.A. – Magyar Hang / Szent Korona Rádió)