- A Szent Korona Rádió hallgatóinak, honlapunk olvasóinak nem kell bemutatnom Titeket, ezért én ott venném fel a beszélgetés fonalát, hogy idén májusban a HammerWorld mellékleteként egy „Best Of 1998-2008” című válogatást adtatok ki, aminek a napokban jelent meg a bakelit változata. Ennek mi volt az apropója, tudtok netán valami titkos információt, hogy visszatér ez a hagyományos hordozóformátum?

- Semmilyen titkot nem tudunk sajnos, ha így lenne, azonnal megoldanánk sok mindent ebben az országban, többek között a lemezpiaci helyzetet is:) Komolyra fordítva a szót, talán már említettem Neked, hogy elég komoly zenegyűjtő vagyok, több mint 7000 eredeti CD-m van és bár a bakelitek gyűjtésével elég régen leálltam, nem volt szívem megválni a régi klasszikus albumoktól – hiába van meg mind cédén is –, már csak a nagyobb lemezborítók miatt is, hiszen hihetetlenül komolyabban néznek ki, mint a digitalizált változatoké. Nekünk bakelit-verzió utoljára az 1993-as „Emberi Dolgok”-ból jelent meg, és most nagyon jó érzés volt kézbe venni az új anyagokat ebben a változatban is. Ugyanis örömmel jelenthetem, hogy a „Best Of” után hamarosan kapható lesz az „Egyszer az életben” nagylemez is!

Rendszeresen járok egyébként a Petőfi Csarnok lemezbörzéire, és ott is tapasztalom, hogy az igazi zenefanatikusok körében ismét terjed a bakelit. Ottani ismerőseim mesélték, hogy pl. egy-egy régi Ossian lemez is komoly értéknek számít. Örülünk és nagyon jó ötletnek tartjuk, hogy a kiadónk belevágott ebbe!

- Az ezévi tavaszi, nyári bulikról ejtsünk egy-két szót… Hogyan éreztétek magatokat, jártatok-e új helyeken, milyen élményekkel gazdagodtatok? A mindenünnen ránk nehezedő válság, és az irányotokba már ’megszokott’, majdnem teljes médiacsend hatása meglátszódott-e a nézőszámokban?

- Tavasszal, a turné kezdete előtt bennünk is volt némi aggodalom, de aztán megnyugodva láttuk, hogy nem csökkentek a nézőszámaink, sőt több helyen jobbak voltak a tavalyinál. Az Ossian közönsége rendkívül elkötelezett és tisztán látó emberekből áll, nagyon jól látják a felénk irányuló agyonhallgatást és sokan jelezték felénk, hogy saját környezetükben, ahol csak lehet, megismertetik másokkal is a zenénket.

Rengeteg csodálatos élmény ért bennünket az év folyamán, érdemes felmenni a honlapunk fotógalériájába, az ott lévő képek minden szónál jobban mesélnek a koncertjeink hangulatáról. Többször jártunk Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban is. A zenénk terjedéséről egy kis történet: áprilisban Erdély szívében, Sepsiszentgyörgyben játszottunk, ahol utoljára 19 éve járt az Ossian. A helyi szervező jelezte is, hogy az emberek nagyon várják a régi dalokat és inkább ezekre helyezzük a hangsúlyt. Mi mégis a szokásos programmal léptünk fel, ahol kb. fele-fele arányban találhatóak a régi és az új számok. El kell mondanom, hogy a sportcsarnok közönsége egy emberként énekelte az összes dalt, hiába nem kaphatóak ott még az albumaink sem!

Gúnyhatáron túl

- Ahogy egy rövid hírben nemrég mi is leközöltük, szeptember 7-én új stúdiólemezzel jelentkeztetek, az „Egyszer az életben” cíművel. Mit szeretnél ajánlásképpen elmondani az album számairól?

- Talán csak annyit, hogy egy jellegzetesen Ossian-os, de sokrétű anyag készült, amin a minket körülvevő, őrült világ dolgai mellett jónéhány, személyesebb jellegű dal is megtalálható. A minket segítő csapat ismét változatlan volt: Sallai Péter grafikái, Kerecsényi Laci fotói, Küronya Miki hangmérnöki-produceri munkája és a Hammer-stáb tagjai mind hozzájárultak a szerintem nagyon jól sikerült összképhez.

- Az Ossian ellendrukkerei azt szokták szajkózni, hogy megújulásra képtelen a csapat, és csak egy bizonyos dimenzióban születnek a dalaitok, albumaitok. Szubjektív véleményként el kell mondanom, hogy én ezt nem így érzem, hiszen ez a friss korongotok is jóval több annál, mint egy szimpla ’kőmetál’ album, változatosak, igen technikásak, és mint mondtad személyesebb jellegűek a szerzemények. Sőt, a saját számok mellett helyet kapott a „Padlás” musical egyik dala, és Brahms-tól az „V. Magyar tánc” feldolgozása is. Hogyan viseled a kritikákat, netán ezek miatt színesítettétek az anyagot ezzel a két művel, vagy csak egyszerűen most volt itt az ideje, jó helyen voltak jókor?

- Az ellendrukkerek már csak ilyenek... Annak viszont örülök, hogy Neked tetszik, és én is úgy érzem, hogy a zenénk változatos. Aki azt állítja, hogy az „Éjféli Lány”, a „Végállomás Motel”, a „Hosszú Álom”, vagy akár a „Kiáltunk az égre”, az új lemezről – most hirtelen csak ezt a néhány példát említeném – egyforma, az egész egyszerűen hazudik.
A kritikákat változóan viselem, ha érzem benne a jobbító szándékot, akkor semmi gond, de a személyeskedő, a bújtatott ideológiai gyűlölködés okán készült ál-kritikákat nem annyira díjazom.

Az albumot színesítő feldolgozások ötlete már évek óta megvolt, a „Fényév távolság”-ot kiváló dalnak tartottam mindig. Alapból nem vagyok oda azért, amikor színészek énekelnek, de Kaszás Attila előadása nagyon megfogott, ezért elkészítettük a saját felfogásunkban, ezzel is tisztelegve a remek színész és jó magyar ember emléke előtt.

- Milyen munkamódszerrel dolgoztok, a tyúk van előbb, vagy a tojás, vagyis a zene készül el hamarabb, vagy a szövegeid?

- A szöveg-ötleteimet fel szoktam jegyezni, de ezek rendkívül képlékenyek. Ha úgy érzem, hogy egy zenei alap passzol az ötlethez, utána még sokat szoktam csiszolni és finomítani a dolgokon, hogy teljes legyen az összhang.

- És ha már a szövegek... Ennyi eltelt év után, és ennyi megírt nótával, megzenésített gondolattal a hátad mögött, mi inspirál még Téged ezek születésénél?

- Mindig más, idén például Rubcsics Ricsi volt a kreatívabb és az ő kitűnő zenei témái inspiráltak engem és Wéber Attust is. Tavaly fordítva volt a helyzet, mi ketten jobban pörögtünk és Ricsi kevésbé, pont ebből az érzésből született meg az idei első dalszövegem, a „Mindenki egyért, egy mindenkiért”. Néha nekem nincs hangulatom, néha neked, de együtt mindig tudjuk előrevinni a zenekar szekerét.

- Nagyon nehéz, verejtékes ’munka’ a dalszerzés, vagy szinte kisujjból kirázzátok a szerzeményeket, ha itt az idő?

- Ha nehezen megy, hagyni kell az egészet pihenni, nálam ilyenkor soha semmi jó nem szokott születni. Én a spontaneitás híve vagyok maximálisan, és azt hiszem, a többiek is így gondolják ezt.

- Limitált példányszámban egy plusz DVD-vel, az „Időutazás”-sal kibővítve is megvásárolható az album, amelyen az utóbbi évtized Ossian klipjei kaptak helyet, bónuszokkal kiegészítve. Ezekről, ha mondanál egy pár szót...

- 17 klip, illetve koncertfelvétel kapott helyet rajta, időrendben fordított sorrendben, visszafelé haladva. Magunk is mosolyogtunk a „fiatalodásunkon”, amikor először végignéztük... Nyolc speciális bónusz-felvétel is található ezen felül, például Wéber Attus néhány házilag vágott és rendezett felvétele, valamint a youtube-ról leszedett anyagok, amelyekre a rajongók készítettek a dalainkra saját kis klipeket. Összességében egy színes, gazdag DVD született, amely gyakorlatilag ingyen jár a cédéhez.

- Fordulópont az Ossian életében a „Best Of” lemez, és ez a mostani korong, vagy csak egy újabb évtized kezdete a zenekar történetében?

- Csak egy kis összegzés, nem pihenünk a babérjainkon, megyünk tovább!

Köszönet Nektek!

- Csináljunk egy kis hírverést a november 28-ai, ezévi legnagyobb rendezvényeteknek, az Ossianosok VIII. Nemzetközi Találkozójának. Hol lesz, kik lesznek a vendégeitek, milyen programmal készültök?

- Szokás szerint a budapesti Petőfi Csarnok-ban tartjuk, vendégeink a Krízis és a Rubicon zenekar lesznek. Mostanában állítjuk össze a programot, amelyben régi és új dalok egyaránt helyet kapnak majd. Jó hosszú koncertre, látványos piro- és világítás-elemekre számítson mindenki, az év legnagyobb Ossian bulijára!

- Végezetül zárjuk a beszélgetést egy nagyon örömteli hír bejelentésével: a MAHASZ listán első helyen az „Egyszer az életben”!

- Immáron negyedik alkalommal sikerült ezt elérnünk, az „Ítéletnap”, a „Tűzkeresztség” és az „Örök tűz” után, külön öröm, hogy ezzel párhuzamosan a „Best of 1998-2008” is fennt van a lista nyolcadik helyén.

- Üzensz-e valami személyeset a Szent Korona Rádió hallgatóinak, olvasóinak?

- Köszönjük mindazoknak, akik koncertlátogatóként vagy lemezvásárlóként a Magyar Zene fennmaradása mellett vannak!

(Szent Korona Rádió)