Keserű szájízt ad visszaemlékezésünknek, hogy ebben a kérdésben azóta sem változott semmi. Ami pedig ezenkívül ebben az országban és a gúnyhatáron túl történt azóta, nem ad okot reménykedésre. Látszólag. Megkérdeztük az utca emberét, mit gondol 2004. december 5-ről.
A válaszok összességében meglepték szerkesztőségünket. Az okot megtudhatják a videóból.
Háttér
Mi történt akkor? Magyarország (egyedülállóan a hasonló helyzetben lévő országok joggyakorlatával) nem adta meg automatikusan az állampolgárságot a gúnyhatáron túl élő honfitársainknak.
Ezen gyalázatos helyzet megszüntetésére kezdeményezett népszavazást a Magyarok Világszövetsége, melyet az OVB hitelesített, s egy nappal Mikulás előtt a szavazópolgárok az urnákhoz járulhattak.
A következő kérdésre kellett választ adni:
"Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. §-a szerinti »Magyar igazolvánnyal« vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?"
A szavazók 51,55 százaléka szavazott igennel és 48,45 százaléka nemmel, azonban az igen szavazatok aránya alig 18,9 százalék körüli volt, és a szavazás csak akkor eredményes, ha a szavazók fele, de az összes választópolgár legalább 25 százaléka plusz egy fő azonos módon szavaz...
Folyamatos uszítás
„Elmegyek a népszavazásra, és nemmel szavazok, (...) nemmel az egészségügy tönkretételére (...), nemmel szavazok a kettős állampolgárságra, a nemzetegyesítésre hivatkozó nemzetmegosztásra (...) Felelős hazafi csak olyat ajánl a nemzetének, aminek látja a végét.” - nyilatkozta Gyurcsány Ferenc, (Maradék-)Magyarország miniszterelnöke 2004. november 30-án.
"Ne fizessünk rá"Köszönhetően annak az uszításnak és agymosásnak, amelyet az MSZMP-ből MSZP-vé, kommunistából kapitalistává vedlett hatalommániás "baloldali" politikusok folytattak, megtörtént a magyarsággal újra, amire már senki sem számított. Újra, még jobban szétszakadtunk. Trianon után eljött a lelki-Trianon is.
Azóta már valóban elkülönülünk, de nem "holmi" térképeken húzott vonalak miatt, nem. Magunkfajták élnek különálló életet a magukfajtáktól. Nem közösködünk többé, hiszen 2004-ben, ha még akkor nem is vettük észre, a köztünk lévő határok élesen kirajzolódtak.
Ezen határokat azóta nem lépjük át. Annál jobban feszegetjük viszont szellemi - és nem is olyan ritkán fizikailag is létező - karámunk kerítését. Nem az ajtón próbálkozunk, nem is várjuk, hogy beengedjenek minket. A küzdelem reménytelennek tűnik, de az áttörés gyors lesz és eredményes. Hasonlóra számíthatunk nem csak általánosságokban, hanem a kettős állampolgárság ügyében is.
(Szent Korona Rádió)
Hozzászólások
1 óra 15 perc
1 óra 25 perc
2 óra 16 perc
2 óra 36 perc
2 óra 47 perc
2 óra 49 perc
2 óra 50 perc
2 óra 52 perc
2 óra 58 perc
3 óra 11 perc