Fontos feladatnak éreztem, hogy a gimnáziumban, melybe járok, az 1920. június 4-én történt dolgokról megemlékezést szervezzek.

Mikor beléptem az igazgatói irodába, lélegzetem is elállt, mert az öltönyös úriember nagy szemekkel nézett rám, hogy én mit keresek az ő területén, vajon mi célból érkeztem hozzá, tudván, hogy nézetünk eléggé ellentétes, mivel ő a „másik oldalon áll”.