Kedves Fekete Ruhás Fiúk!

Rátok gondolok, ezen a videón. Igen, ti, akik Molotov-koktélt tanultok dobálni egy elhagyott repülőtéren. Nagyon nem örülök, hogy vagytok. Azért, mert ha ti vagytok, akkor nagy a baj. Akkor itt félni kell. De nem tőletek. Hová süllyed még az ország, szól a lépten-nyomon elhangzó költői kérdés? Miféle világ az, ahol a tisztességes állampolgároknak rohamcsapatot kell szervezniük a bűnpártoló, bűnöző rendőrség ellen? Magyarországon élünk? Sajnos igen.

Csakhogy a csuklyázást nem ti kezdtétek. Nem ti támadtatok másokra, nem ti bántottatok bennünket. Sőt, nem is biztos, hogy akartok. A fekete csuklya egy folyamat eredménye. Ahol fekete csuklyák jelennek meg, ott valamit nagyon - bocsánat, de ez trágárságból közhellyé vált - elkúrtak. Ott az embereknek védekezniök kell. Ha tetszik, ha nem.

Kedves Fekete Ruhás Fiúk, jobban örülnék, ha nem látnánk titeket, mert ha látunk, akkor baj van. De nem mondhatnám azt sem, hogy elkeseredem a látványtól. Velünk vagytok. Köszönjük. A fene se akart titeket, de nem ti tehettek róla. 1944-ben sem akartuk a lövészárkot az Oktogon közepére, de hát nem kívánságműsor volt. Biztos vagyok benne, hogy ti se nagy örömmel hajigáltok ott a videón, inkább lennétek a családotokkal. Szomorú, hogy ide jutottunk.

Szégyelljék magukat azok, akik rátok csuklyát kényszerítettek, akik belőletek rohamcsapatot csináltak. Ó, nem, az nem az volt, akitől a videón a parancsokat kapjátok. Ő is csak egy közületek. Fáj a szívem értetek, azért, amibe keveredtetek, keveredtünk. De inkább ez fájjon, mint a gumibot, a könnygázgránát, a bilincs szorítása.

Sajnálom a sok rendőrt, akit majd meg fogtok sebesíteni, esetleg meg is ölitek őket. Sajnálom, hogy nem fogják fel: ők csináltak titeket. Sajnálom, hogy nem értik: nem az a kötelességük, amit képzelnek. Mondhatnák, hogy nem mennek oda, nem csinálják, nem lőnek ránk. Nincs mögöttük az NKVD-osztag, legfeljebb megorrolnak rá. Ki is lehet lépni a rendőrségtől. Két évük volt rá. Sajnálom szegényeket. Meg fog halni, és a családjuk szomorú lesz. De éppen úgy lehet egy napon a Fekete Ruhás Fiúk családja is szomorú, hiszen kettőn áll a vásár. Szégyellje magát, aki ide juttatott bennünket.

No de kedves Fekete Ruhás Fiúk, bár nem mondhatom, hogy kitörő örömmel fogadlak titeket, mégis örülök nektek, hiszen látom, hogy végre lesz, aki fegyelmezetten, okosan veszi fel a küzdelmet. S ami fontos: bátran! Persze akik - közvetve - létrehoztak titeket, hisztérikusan igyekeznek majd bizonygatni, hogy gyávák vagytok, hisz' eltakarjátok az arcotokat. Egy javaslat: inkább őket dobjátok fejbe, mint a rendőröket. Már csak azért is, mert ők tényleg gyávák, visszaütni se mernek majd. Ők a magyart küldik hadba a magyar ellen. Vinnyogjanak, rettegjenek, takarodjanak csak vissza a vackaikra. Hajrá, Fekete Ruhás Fiúk.

És most néhány hasznos tanács Molotov-koktél készítéséhez. Egyúttal történeti összefoglaló.

A Molotov-koktélt, bármilyen furcsán hangzik, nem európai ember találta ki. Először az Abesszínát lerohanó olaszok ellen használták a helyi niggerek. Egy helyi szeszgyár alkoholkészletét felhasználva szesszel teli üvegekkel dobálták meg a támadó olasz harckocsikat, majd égő fahasábokkal igyekeztek lángra lobbantani azokat. Az olaszok ezen addig röhögtek, amíg egyszer sikerült. Ekkor született meg a Molotov-koktél, és veszett oda egy harckocsi. Ettől kezdve ezt úgy hívták, hogy harctéri tapasztalat, és igyekeztek alkalmazni.

A spanyol polgárháborúban alakult ki a ma ismert Molotov-koktél: ronggyal bedugaszolt benzines üveg. Ezt már ismeritek. Egy fontos tapasztalat: ha az üveg tele van, inkább gyújtó hatása lesz, míg ha csak félig, robban. A legjobb hozzá a legalább fél literes üveg, s egy célpontra ötöt-hatot kell hajítani. Remélem, rövidesen kipróbáljátok ezt, mondjuk, az izraeli vízágyúkon. A kezelőket ezúton is csókoltatom, ki lehet lépni a rendőrségtől.

Szintén a spanyol polgárháború újítása volt, hogy a benzines palackot kézigránáttal kötötték össze. Ez azért is hatékonynak bizonyult, mert a harckocsik személyzete a robbanást és a felcsapó lángokat tapasztalva sokáig azt hitte, páncéltörő ágyú találta el a járművet, és elhagyta azt. A madridi csatában így zsákmányoltak a falangisták egy egész századra való T-26-ost, teljesen ép, csak kissé kormos állapotban.

A Molotov-koktél elnevezés a szovjet-finn háborúban ragadt a harceszközre. Vjacseszláv Molotov szovjet külügyi népbiztos ugyanis az invázió megkezdésekor azt nyilatkozta a világsajtónak, hogy a szovjet csapatok csak élelmiszersegélyt visznek az éhező finn népnek. A finn katonák erre "koktéllal" kínálták meg a betolakodókat. Az ő újításuk volt, hogy nem rongyot dugtak az üveg nyakába, hanem egy kartoncsíkot ragasztottak az oldalára, arra pedig egy szál vihargyufát, időnként kettőt is. Így már tűzkész állapotban lehetett tárolni a koktélt, nem az ellenség közeledtekor kellett összeszerelgetni. Nektek is hasznos lehet ez, hiszen sem a benzin, sem a gyufa nem tiltott eszköz, a törvény csak a Molotov-koktélt tiltja, ami egyértelműen felismerhető szerkezet. Egyiktek vigye a palackot, bedugaszolva, a másiknál legyen a gyufa. Ha elkapnak titeket, nehezebb dolguk lesz az ávósoknak a bizonyítással. Eleve mindkettőtöket meg kell fogni, hiszen önmagában a benzin nem közbiztonságra veszélyes eszköz.

Szintén a finnek leleménye volt az, hogy a palackhoz rövid spárgán egy követ kötöttek. Ez azért volt hasznos, mert a palack gyakran nem tört össze, ha például a harckocsikat álcázó faágakra esett. A palack után repülő kő megbízhatóan felrobbantotta a koktélt. Szintén az ő ötletük volt a palack becsavarása szögesdrótba, ami így biztosabban fennakadt a harcjárművek kiálló részein, esetleg az álcázó faágakon.

Az igazi Molotov-koktél végül gyárban készült. A gyúlékony folyadékkal teli üveget légmentesen lezárták - rendszerint forrasztották - és egy kapszula fehérfoszfort is elhelyeztek benne. Ezt már nem kellett meggyújtani, csak eldobni, mert az üveg összetörésekor levegőre kerülő fehérfoszfor azonnal meggyulladt. Ezt persze nehéz házilag előállítani, de hát leleményesek vagytok ti.

Tovább lehet "okosítani" a Molotov-koktélt a gyújtófolyadékkal. Ha a benzinhez néhány kanál teljes kiőrlésű lisztet kevertek, az fokozza az égéshőt. Homokkal keverve nagyobbat robban. Kitűnő házi napalmot lehet készíteni gázolajból, amit villanyrezsón felforraltok, és mosószappant főztök bele. Poroltóval nem is igen lehet eloltani. A nyers benzol is hasonló hatással bír, csak nehéz szerezni. Az még rákkeltő is. Gondolja meg az a pribék, lövöldöz-e CR gázzal! Ha valódi napalmot - egészen pontosan szupernapalmot - akartok készíteni, ahhoz alacsony oktánszámú gázolaj, benzol és polisztirén, azaz hungarocell kell. A benzol kihagyható. Annyi hungarocellt oldjatok fel a gázolajban, míg több már nem oldódik, és fehéres taknyot kaptok. Csak fém- vagy üvegedényben tárolható, mert a műanyagon átrágja magát! A begyújtáshoz inkább javaslom a vihargyufás módszert, mivel jóval nehezebben gyullad, mint a benzin.

Hát ennyi. Kívánom, hogy minderre ne legyen szükségetek. Nem szép dolog Molotov-koktélt dobálni. Nem is nézek majd oda, amikor csináljátok. És soha nem foglak benneteket hibáztatni azért, ami történni fog: nem ti okoztátok azt a sok bajt, amiben részünk van.

(Tomcat, bombagyár)