A többkötetes szerző és díjnyertes dokumentumfilmes ekkor jelentette meg kötetét A világ a Monsanto szerint címen, amelyben azt is bemutatja, hogy a monokultúrák kiterjesztése a családi gazdaságok és állattenyészetek kárára a biológiai sokszínűséget drákói csökkenéséhez vezet, ami fenyegeti az emberek élelmiszer biztonságát és önellátását.

Mostani munkája máris sikerkönyv lett. Kötete teljes címe: Mindennapi mérgünket.../A vegyipar felelőssége a krónikus betegségek terjedésében.
Témája annak bemutatása, hogy milyen ok-okozati kapcsolat áll fenn az elsősorban a fejlett világban az elmúlt mintegy harminc évben terjedő betegségek, mint például egyrészt a rákos megbetegedések 40 százalékos emelkedése, a leukémia és a gyermekeknél fellépő agytumor arányának évi 2 százalékos növekedése, a Parkinson- és Alzheimer kór, az autoimmun- és egyéb kórok elszaporodása, másrészt a mindennapjainkat és táplálékunkat elárasztó vegyi molekulák tízezrei között.

A nyomozómunkára indult Robin bemutatja az élelmiszertermelés módját a gyomirtók használatától az élelmiszertermékekbe kevert adalékanyagok és műélelmiszerekig, majd pedig azt is, hogy a vegyipar milyen nyomást gyakorol és milyen manipulációkat hajt végre, hogy továbbra is jelen lehessen a nagy mértékben mérgező termékek piacán.
Marie-Monique Robin csaknem ötszáz oldalas kötete elején megdöbbentő példáit mutatja be annak – konkrét, jól dokumentált esetek alapján -, hogy a multinacionális cégek milyen nyomást fejtenek ki laboratóriumokra és kórházakra, nehogy helyesen diagnosztizáljanak szereik használatától megbetegedett embereket, és hamis kórismeretet adjanak ki. Robin azt is felháborodással bírálja, hogy a gyártók „növényvédő” szereknek merészelik nevezni azokat a gyom- és rovarirtó szereket, amelyek célja az ölés. És nem felejt el arra figyelmeztetni, hogy a mérgező anyagoknál az alapszabály: minél nagyobb mennyiségbe kerül szervezetünkbe, annál mérgezőbb hatást fejtenek ki.

„Ha a bhopali katasztrófa”, írja az indiai városban 1984 vége felé az amerikai Union Carbide által okozott üzemi balesetről - amelynek eredményeként majdnem négyezren haltak meg és fél millióan szenvedtek sérülést, többségükben kiheverhetlent – „arra emlékeztette a világot, hogy a gyom- és rovarirtó szerek halálos mérgek, kevesen vannak azok, akik tudják, hogy minden évben mintegy 220 000 ember hal meg e termékek erős mérgezésének következtében”.
A kísérletek eredményeit is a hamis diagnózisok és ok-okozati összefüggések elfedése érdekében meghamisítják. „Amikor a rák okaira vonatkozóan állatokkal kapcsolatos adatok állnak rendelkezésre, ezeket gyakran úgy intézik el, mint amelyek nem vonatkoznak az emberekre. De ha hasonló módszertannak végeznek kísérleteket azért, hogy új gyógyszereket vagy gyógymódokat fejlesszenek ki, akkor az állatok és emberek közötti jelentős fiziológiai különbségek hirtelenjében ’lényegtelenekké’ válnak”.

Robin a permetező szerek veszélyére idéz egy dán vizsgálatot is, amelyet 1975 és 1984 között végeztek el hivatásos dán kertészek körében. A koppenhágai egyetem kutatói arra a következtetésre jutottak, hogy a gyom- és rovarirtó szerek használata a non-Hodgkin limfóma kockázatának megkétszereződéséhez vezetett, de jelentősen nőtt a lágyszövetek szarkomájának előfordulási aránya.

A szerző hatalmas tényfeltáró munkájának végén igen súlyos következtetéseket von le.
2011 januárjában, írja, a Le Monde című francia lapban két cikk jelent meg, egymáshoz képeset tíz nap eltéréssel. Az első arról szólt, hogy az amerikaiak átlagos életkora elkezdett csökkenni. A másik pedig arról, hogy világszerte a kóros elhízásban szenvedők száma harminc év alatt megkétszereződött. „Érdekes módon a napilap egyetlen szót nem fecsérelt el arra, hogy e kettős fejlődésben a vegyi szennyező anyagok milyen szerepet töltenek be, noha – mint láttuk – a kóros elhízás krónikus betegség, amelynek kórtana (nagy?) részben környezeti eredetű”.
Robin szakértő szerzőket idézve írja, hogy az a tény, miszerint a tehenek már nem legelik az omega-3 savakban gazdag füvet és lent, hanem omega-6-ban gazdag kukoricát és szóját, fiziológiánkra üt vissza, ugyanis az omega-6 elősegíti a zsírok raktározását, a sejtek merevvé válását, a koagulációt és a külső behatásokra történő gyulladásos reagálásokat. Az omega-3 viszont az idegrendszer létrehozásában játszik szerepet; a sejteket rugalmasabbá teszi és nyugtatja a gyulladásos reakciókat. Ily módon tehát korlátozza a zsírsejtek létrehozását is. A fiziológiás egyensúly szorosan függ az omega-3 és az omega-6 közötti egyensúlytól. Márpedig ez az arány az, amelyik a leginkább változott táplálkozásunkban az elmúlt ötven évben. Az arány 1/1-től 1/25-re, majd 1/40-re változott. Ami messze nem mindegy, és ezt tudják a rákkutatók, ugyanis a gyulladás készíti elő a helyét a rákos megbetegedésnek.

De mit tehetünk mindez ellen? – teszi fel a kérdést Robin. Ami a biotermékek fogyasztását, azaz a vegyi szennyező anyagok elkerülését illeti, a szerző válasza egyértelmű igen. „Együnk bio módon annyit, amennyit csak lehet”, tanácsolja, miközben hangsúlyozza, nem felejtette el egyáltalában, hogy a biotermékek ára lényegesen magasabb a szennyezett vegyszerekkel előállított élelmiszerek áránál. A biotermékek, írja, hatékonyan védi a gyermekeket a gyom- és rovarirtók hatásától. Erre vonatkozóan szintén idéz kísérleteket.

2003-ban a Washington és Seattle egyetemeken kutatók 2-5 év közötti korban lévő olyan gyermekek vizeletét elemezték, akiket kizárólag biológiai termékekkel tápláltak és 21 ugyanolyan korú gyermek vizeletét, akik szülei a szupermarketekben kapható termékeket vásároltak. A tudósok kimutatták öt irtószer jelenlétét, és megállapították, hogy a második csoportba tartozó gyermekek vizeletében a maradványok átlagos szintje hatszor akkora volt, mint az első csoport esetében. Majd ezt a következtetést vonták le: „A biológiai mezőgazdaság termékeinek fogyasztása viszonylag egyszerű módja annak, hogy a szülők csökkentsék gyermekeiknek a gyom- és rovarirtó szereknek való kitettségét.”

Egy három évvel később nyilvánosságra hozott tanulmány pedig azt mutatta, hogy a vegyszeres élelmiszerekkel táplált gyermekek vizeletében megtalált irtó szerek maradványai igen gyorsan eltűnnek. Az atlanta-i Disease Control and Prevention központban 23 általános iskolai tanulóval fogyasztattak biotermékeket. 10 nap múlva az irtószer maradványainak szintje gyakorlatilag kimutathatatlan lett. Ami azt jelenti, hogy amikor és ahol csak lehet, vegyszerezetlen termékeket kell ennünk és innunk.

(Lovas István - MN)