Az 1956-os Intézet szerint Nagy Imre 1989-es újratemetésekor 181 ember ügynökként tevékenykedett. Közülük Katkó Tamás fotóművész nem szépítette múltját, hanem bevallotta: III/III-as volt, bár állítása szerint a temetés idején már kilépett.
A Heti válasz 9. évfolyamának legfrissebb, 26. számában található interjút közöljük alább.
- "Besúgó voltam", írta a Magyar Hírlapban. Miközben mindenki tagad, miért állt ki e vallomással?
- Talán van egy olyan hátsó szándékom is, hogy örülnék, ha mások is ki mernének állni. Higgyék el: megkönnyebbülnének.
- Ön megkönnyebbült?
- Ez a negyedik lépcsőfok. Az első egy gyónás volt. Később a feleségemnek meséltem el, a kilencvenes évek elején. Majd felkerestem azt a személyt, akiről jelentettem, és bocsánatot kértem tőle. Az elmúlt hónapokban pedig arra készültem, hogy a nyilvánosság előtt megvallom: ügynök voltam.
- Mikor keresték meg először?
- A Műegyetem R klubjában volt egy estem 1981-ben; akkor szabadidőmben előadóművészként dolgozgattam. Munkahelyemen - a földtani intézetben - csörgött a telefon. Előtte az osztályvezetőm már figyelmeztetett, hogy a rendőrség érdeklődött utánam.
- Megijedt?
- Persze. Délután meg kellett jelennem a zuglói kapitányságon. Gyanítottam, hogy az akkori estemről lesz szó, melyben szerepelt olyasmi is, amit nem lett volna szabad elmondani.
- Egyből elmondták, mi a tervük?
- Egy rendőr kísért be a szobába, ahol aztán talpig frászban várakoztam. Két emberrel találkoztam, az egyik a későbbi tartótisztem volt. Aláírattak velem egy titoktartási nyilatkozatot, majd faggattak, kit ismerek. Nem tudom, féltem- e valaha életemben annyira.
- Alkalmaztak olyan módszereket, amelyektől félnie kellett?
- Nem, állítólag elcsúsztam és beütöttem a fejemet. Nem tudom, hogyan kerültem ki. Csak azt, hogy hazaérkezésemkor nadrágot és fehérneműt kellett váltanom, s a fogorvosomnak is volt egy kis dolga.
- Már ekkor aláíratták önnel a beszervezési nyilatkozatot?
- Talán furcsán hangzik, de nem tudom, létezik-e ilyen irat, hogy aláírtam- e. Nem mentség, de 22 éves voltam akkor.
- Mi volt a feladata?
- Az első két évben informális beszélgetések voltak, később elvárták a jelentéseket. Általában szóban mondtam el, amit tudok, de előfordult, hogy kézzel íratták le velem a dolgokat.
- Kiről kellett jelentenie?
- Egy hölgyről, aki az ellenzékhez tartozott, és ma is prominens személyiség. De előfordult, hogy erdélyi utamról kellett jelentenem. A tartótisztem eleinte üvöltözött, ha nem számoltam be mindenről részletesen.
- Tudhatjuk, ki volt az a hölgy?
- Néhány hónapja az engedélyét kértem, hogy névvel tudjak kipakolni, mert tudtam, hogy ki fogok állni a nyilvánosság elé. Akkor megkért, hogy ne említsem a nevét.
- Miket jelentett?
- Foszlányokra emlékszem. Azt sem tudnám megmondani, a tartótiszttel milyen gyakran találkoztam. Időnként hónapok teltek el, az biztos. Ahhoz, hogy részletesen tudjak erről beszélni, látnom kellene a dossziémat, de az 1956-os Intézet szerint nincs meg.
- Miért vállalta, hogy jelent?
- Egyszerűen nem mertem nemet mondani - noha egy pillanatig sem éreztem, hogy közéjük tartoznék. Egy idő után kezdtem nagyon rosszul érezni magam, noha leszögeztük, hogy sem a baráti körről, sem a versmondó társakról, sem a színházról nem mondok semmit. De ha az ember elkezd csúszni a lejtőn, csak a csoda állíthatja meg. Többen nem is tudtak együtt élni ezzel. Bódy Gábor filmrendező öngyilkos lett, de végzett magával egyik tanárom is.
- Hogyan szállt ki?
- 1987-ben egy egész napos, három részletben történő gyónás keretében megvallottam mindent Várszegi Asztrik akkori pannonhalmi perjelnek. Ő pedig nagy szeretettel rám parancsolt, hogy hagyjam abba. Azt mondta: vedd tudomásul, hogy a barikádnak két oldala van, és te a mi oldalunkon vagy. Nem volt más választásom, ezt a penitenciát adta.
- Közölte ezt a tartótiszttel?
- Amikor jelentkezett, mondtam neki, többé nem jelentek. Azt az egyet bánom, hogy nem korábban szálltam ki.
- Tartótisztje igazgató egy médiacégnél. Azóta találkozott vele?
- Nemrég. Elmondtam neki, hogy felkerestem a hölgyet, bocsánatot kértem, s talán ő is megtehetné. Azt válaszolta, ő ezt az ügyet 1990-ben lezárta.
- Mit érzett, amikor kikerült a neve az 1956-os Intézet honlapjára?
- Ahogy mondtam, nyilvánosság elé akartam állni, de abban a pillanatban felkészületlenül ért. Megint úgy éreztem, félek. Az a gyanúm, senkinek nem érdeke, hogy tisztázódjanak a dolgok.
- Pedig tisztázni kellene, miért állítja az intézet, hogy ön feladatot kapott Nagy Imre 1989-es újratemetésén, miközben saját változata szerint 1987-ben kiszállt.
- Kíváncsi lennék arra is, honnan vették, hogy az Inconnu csoporttal kapcsolatban voltam, holott életemben egyszer találkoztam velük. Az újratemetésen nem kaphattam feladatot, hiszen két évvel korábban megszakítottam kapcsolatomat a tartótisztemmel.
- Ezzel azt állítja, hogy az intézetben hamis adatokat tartanak nyilván önről.
- Úgy tűnik, ez az igazság. Fölmerült, hogy ez már olyan időszak volt, amikor falból írtak jelentéseket.
- Vagyis hamisítvány a beszervezésére utaló 6-os karton?
- Nem tudom, lehet. A honlapon látható kartonon nem stimmel például a lakáscímem. Az sem igaz, hogy KISZ-tag voltam. Bár egyszer egy szakmunkásképzőben megválasztottak KISZ-titkárnak, három nap múlva kiderült, a tagkönyv pénzbe kerül, ezért nem léptem be. A kartonon az szerepel, hogy fotóoptikusként végeztem - holott látszerészként végeztem, fotográfusként dolgoztam. Azt írták, hogy földmérő asszisztens vagyok, pedig a földtani intézet nem foglalkozott földméréssel - a munkakönyvem szerint geológus technikus voltam.
- Ha nem a hálózat megbízásából fotózott, hogyan jutott be a temetés napján a 301-es parcellába?
- Bár 1989 januárjában beléptem az MDF-be, soha nem voltam az MDF fotósa. Persze, be akartam jutni a temetőbe, rohangáltam a Történelmi Igazságtétel Bizottsághoz, de nekik már megvolt a fotós csapatuk. A Hősök terén a tömegben fényképeztem. A temetőbe is be lehetett menni. A 301-es parcellába meg szerencsével jutottam be: gimnáziumi társam állt a kapuban. Mások mutatták a belépési engedélyt, én meg köszöntem, szervusz, Péter, és bementem.
- A jelentések időszakában ön nős ember volt, s azokban az években születtek a gyerekei. Milyen szellemben nevelte őket?
- Beszervezésem alatt mindvégig templomjáró ember voltam, a két gyerekemet megkereszteltettem. A szakszervezet felajánlott 500 forintot, ha elviszem őket névadó ünnepségre, de nemet mondtam. Már nem kellett úttörőnek lenniük, cserkészek voltak. Mertem beszélgetni velük kemény dolgokról, s ilyenkor nem a rendszert éltettem.
- Mit szólnak a múltjához?
- Néhány éve meséltem el nekik. A kisebbik fiam úgy reagált: eggyel több ok, hogy gyűlöljem őket.
- Tudomása szerint érte hátrány azt, akiről jelentett?
- Nem tudok arról, hogy jelentéseimnek bármilyen következménye lett volna, illetve hogy kárt okoztam volna valakinek. Leginkább az bizonytalanít el, hogy nem látom értelmét a beszervezésemnek. Nem tudom, mik lehettek azok az információtöredékek, melyek segítettek a hálózatnak egy összetettebb képet kapni. Furcsállom, hogy nagyobb hangsúly volt a beszélgetéseken, mint a megírt jelentéseken.
- Kikéri az anyagait a levéltárból?
- Utána akarok menni az adataimnak, leülni egy történésszel. Magam sem tudom, mennyiben vagyok sáros. De a médiaszereplésemet ezzel befejeztem, nem akarok több interjút adni.
- Ön ismert személyiség, fotózásai révén szinte az egész színházi világgal kapcsolatban áll. Ezek az emberek hogyan fogadták a listát?
- Iszonyú fura nép a magyar. Életemben ennyi szeretetet még nem kaptam. Persze arra is felkészültem, hogy a művészek között is lesz, aki ezek után, ha az utcán találkozunk, átmegy a túlsó oldalra. De az ismerőseimnek valószínűleg meg sem fordult a fejében, hogy amit az életemben elértem, ahhoz hátszelem lett volna.
- Most mit gondol magáról? Elsősorban bűnös volt vagy áldozat?
- Nem akarom szépíteni ezt a dolgot, abszolút saram van. Igaza van annak, aki azt mondja: nem volt kötelező. Becsülöm azokat, akiket be akartak szervezni, de nem vállalták. Pontosan tudom, hogy mindannyian, akik ebben a kuplerájban benne voltunk besúgóként, méltóak vagyunk a megvetésre. S akkor még, azt gondolom, olcsón megúsztam.
- És a többiek? A tartótisztek? Az MSZMP-sek?
- Ez az ő dolguk. Nincs bennem sem düh, sem harag irántuk. Én magam tettem tönkre az életemet.
(Heti Válasz)
A korábban közzétett Nagy Imre újratemetéséről és az azon tevékenykedő ügynökökről szóló írásunkat elolvashatja IDE KATTINTVA!
Hozzászólások
Ha megszabadulunk volt ügynököktől, és kizártuk őket a jobboldali politikából, akkor lesz fejlődés országunkban. Mert addig a gyűlölet, és ellenség képzés lesz a közéletünk alapja. Ne csodálkozzunk, hogy elhallgatás és félre vezetés van......Tisztelettel: "Szebb jövőt"
...vagy mint a Kisely, aki költőpénzt is kapott hozzá.
Hogy szervezték be? Valakinek elég volt a hatalom megfélemlitése. Van olyan aki homokos volt /akkor büntették 5 év börtönbüntetéssel/ elkapták. Azt mondták ha nem akar 5 évre börtönbe menni irja alá az együtt müködést. Hasonlóan jártak el a pedofilekkel. Szeszuális aberáltak mutogatók is ebbe a csoportba van. Ezek voltak a sikeres beszervezések. Vagy azt mondták neki akkor folytathatod a kutatást ha aláírod a nyilatkozatot. Ezért is kínos a jelenlegi külföldön ismert tudományos kutatók egy részének. Vagy akkor taníthatsz tovább ha jelentést írsz a egyetemi ifjúságról. Más részt ezek az emberek tudásuktól függetlenül gyorsan emelkedtek a szamárlétrán. Így jövedelmük is magasabb lett. Bármikor kaptak útlevelet. Sőt a párt kiutalt nekik diplomát is, amiért nem kellett járni egyetemre. Tisztelettel: "Szebb jövőt"
Hogyan lehet egy ember ügynök, mások árulója? Vagy annyira megfenyegették, hogy inkább eladta a lelkét az ördögnek. Tudom én mindenki szereti a gyerekét. Talán ezzel zsarolták őket. De sajnos ma is közöttünk élnek és nem is kis számba ezek az ügynökök.
15.000 ügynök volt állítólag.
Ssak jut belőle mindenkinek! Talán az egyetlen remény, hogy ezek már a jelenlegi "nagy" pártokba épültek be, és ott hangos szerepeket is vállaltak.
Így nem kell mást tenni, mint a neofitákat figyelni.
Én ugyanennyire tartok az ostobáktól is.
Ugyan nem szeretem idézni, de egy humorista mondta régen: Magyarországon az 1 főre eső bunkók száma 2 fő.
Ez lesz az igazi veszély! - avagy: adj hatalmat a hülyének és megtudod mi lakik benne.
De, ha távolságtartással, isteni imádat, rajongás nélkül, nyílt szívvel, de még inkább nyitott szemmel figyeljük a dolgokat, a Jobbikot, amik a demokrácia nevében körülöttünk történnek, talán van esély rá, hogy ne az ügynökök vezessék a pártot.
Viszont - itt vannak az ügynökök gyerekei is már!
Ők még veszélyesebbek, mert etikai rend nélkül eszmélt emberek a legtöbbjük.
Az anya meg a lánya!.
Ezek a háborús bűnös ügynökök formálják azt a "kakát" amit demokráciának hívunk. Az Ő jogainak megsértése a demokrácia megsértése, mint mondják. Közben náciznak, nyilasoznak stb. A veszélyes, hogy a tudatlan embereket megvezetik.
Számomra az a érdekes kérdés vajon a Jobbikban lesz-e belőlük. Mert minden pártban van. Tisztelettel: "Szebb jövőt"
Most megy a sírás-rívás, a mellverés, a meaculpázás.
Azt ismételgetik, hogy bocsánat, hogy kényszer alatt tették, hogy féltek, hogy "gyöngék voltunk".
Nem is kommentáltam volna, ha ez a "kép-mutató" kisiparos (fényképész) nem a Várszegi Asztrikra hivatkozott volna.
Herter Uramnak van igaza: beszél valaki azokról, akiket beköptek, akiket lehetetlenné tettek egy életre, akinek szétverték a családját, akit ellehetetlenítettek? A Kex együttes tagjairól, Radics Béláról, Hamvas Béláról és még sorolhatnám.
Milyen kincsektől fosztottak meg bennünket!?
Miket nem alkottak meg?
Csak mert valaki "félt" és "fogászati kezelésen" kellett részt vennie a meggyőzés után.
Az ilyen embernek/embereknek ki kellene vándorolnia
Tisztelet a hősöknek, az áldozatoknak, akik nem léptek be! Akik éheztek, akik fáztak, akiket a társadalom láncos-kutyáival megcsaholtattak és amihez a média segített, lelkesen asszisztált.
És szégyelljék magukat az "árulók", egy nemzet, a nemzet jövőjének kufárai.
Chubakka teljesen egyetértek veled, kiegészíteném azzal, hogy látva ezen a lényen a fajtajelleget, nem is csodálkozom, mert a legvéresszájúbb kommunisták ők voltak, a legvérengzőbb pribékek ők voltak, a magyar gyűlöletben is ők járnak az élen, a hazaárulásban is ők járnak az élen, a legrasszistábbak, a legkirekesztőbbek, akkor kik ők? Magyar állampolgárok, akik elárulják azt a nemzetet, aki befogadta őket.
Mert a bűn az csak bűn marad
Kezükhöz vér tapad
Istentől embertől
Ne várjon irgalmat
Ezernyi áldozat, most
Sírjából felmutat
Gyilkos és áruló
Szent földben nem nyughat
Azok miatt kell szólni akik ellen álltak a be szervezésnek. Cserébe tönkre tették Őt és családját nácizmus ismert módszereivel. Ha reklamált ki végezték. Be darálták élve a Dunába. A családnak azt mondták külföldre disszidált. Vagy modern módon autóbaleset által halt meg. A gázoló soha nem lett meg. A család reklamált azokat is meghurcolták. Tisztelettel: "Szebb jövőt"
Szégyellje is magát mindenki, aki pénzért vagy "csak" félelemből beállta a kommunistákhoz csaholni.
Rólam is az egyik legközelebbi ismerősöm jelentett.
Azóta nem állok vele szóba.
Ő számomra nem létezik.
Nekem ez a penitenciám, amit kiróttam.
Pedig nekem a főapát urat nem is kellett megkérdeznem, mi fekete és mi fehér, nekem a szülői házban már megtanították.
És a tanáraim.
Szörnyű! És még sajnálnom kellene - egy ország gerincét roppantották meg, jó szándékú, tisztességes embereket küldtek padlóra, nemtelen eszközökkel, akik "alternatívok", "ellenzékiek", "másként gondolkodók" voltak és "csak" szabadok akartak lenni.
Lettek helyette kirúgottak, megfigyeltek, munkanélküliek, elbocsátottak.
(Érdekes: a listáig ráért a bűnbánat? Ilyenkor mindenki mennyire bűnbánó.)