Tanulságos délelőtt volt, azt meg kell hagyni, de vegyünk csak szép sorjában mindent.

A Magyar Demokratikus Charta felhívása szerkesztői kiigazításokkal

A felhívás megfelel annak, amiért állítólag létrejött: tele van hazugságokkal, pontosan úgy, ahogy a demokráciának nevezett világméretű átverés is.

Mélykuti Ilona, konferansziéMagyarországon immár közel két évtizede demokrácia van. (Első hazugság.) Mi, magyarok (Második hazugság.) – történelmünkben először (Harmadik) – szabadok vagyunk, a szabadság rendjében élünk. (Negyedik). A Magyar demokrácia azonban ingatag, (Ötödik – ami nincs, az nem lehet ingatag.), szabadságunkat veszély fenyegeti. (Bárcsak valóban így éreznék.) Mi, a Magyar Demokratikus Charta részesei azért jöttünk össze, hogy figyelmeztessünk erre a veszélyre, és kezdeményezzük az elhárítását.

Vitányi IvánAz elmúlt két évtizedben megtanultuk, hogy a demokráciához nem elég, ha törvények rögzítik a választás, a vállalkozás, a véleménynyilvánítás szabadságát. (Figyeljük meg, hogyan jön képbe a pénz….mint a vállalkozás szabadsága.) A demokrácia csak akkor működőképes, ha a nemzeti politikai közösség minden tagja a közösség tagjaként fogadja el a többieket. (Ez az a pont, amit magukra nézve nem tartanak kötelezőnek, hiszen folyamatosan megy a nácizással, nyilasozással, fasisztázással a kirekesztés részükről.) Akkor, ha a nemzet dolgaiban másként gondolkodókat (értsd: nemzetelleneseket), más jövőképet követőket politikai vetélytársnak, nem pedig kiküszöbölendő ellenségnek tekinti. (Ezek mégis kivel akarják elhitetni, hogy a Fidesz a legnagyobb ellenségük?) Csak ha verseny és partneri viszony érvényesül a sokaknak mintát adó politikai szférában, akkor számíthatunk arra, hogy a másik elfogadása életünk minden területén elterjed és uralkodóvá válik. (A „sokaknak mintát adó politikai szférát” a kisemberek a hátuk közepére kívánják, úgyhogy itt kikről van szó? És ismét előbukkan a verseny, mint a szabadság egyik feltételének beállítása.)

Mizsei Béla unatkozikAz elmúlt években ennek ellenkezőjét tapasztaljuk: az antidemokratikus politikai erők (á, a charta megalkotói nem kirekesztők, dehogy …) újra meg újra magukkal azonosítják a nemzetet, és megtagadják politikai vetélytársaiktól a nemzeti ügy képviseletének legitim voltát, idegen érdekek követőiként állítva be őket. (Ha egyszer a cselekedeteik alapján egyértelmű, hogy nem a nemzet érdekét szolgálják, hanem idegen érdekeket, akkor most miért vannak felháborodva? Az igazság fáj?) A kirekesztés járványként terjed a társadalomban, s egyes csoportok újra meg újra elvitatják a kisebbséghez tartozóktól (Értsd: cigányok.), a másként gondolkodóktól (Értsd: libsik-bibsik.), más nézetet vallóktól (Úgy általában „az érzékeny lelkűek”.), más életmódot követőktől (Értsd: buzik.), más szenvedélyeknek hódolóktól (Értsd: drogosok, füvesek.) a jogot, hogy egyenrangú polgárokként a nemzeti közösség tagjai lehessenek (Még szép, hogy ezek nem lehetnek a közösség tagjai, hiszen nem a közösség érdekét szolgálja a létezésük, hanem épp, hogy puszta jelenlétük is árt a nemzetnek, a közösségnek.) A mindennapi kirekesztést, rasszizmust és a terjedő erőszakos fellépést (Nem a droidokra gondolnak, fogadjunk.) megtévedt polgártársaink szemében a politikai kirekesztés legitimálja.

Ungváry RudolfAmit évek óta tapasztalunk, az a nemzeti közösség visszafordíthatatlan szétesésével fenyeget. Akinek drága a magyarok (Újabb hazugság.) szabadsága, aki híve a magyar demokráciának, annak szembe kell szegülnie ezzel a veszéllyel. Ennek jegyében újjáalakítjuk a Demokratikus Chartát. Figyelmeztetünk, tiltakozunk, szembeszegülünk (Mindezt az általuk oly nagyra tartott demokrácia jegyében.), hogy együttes erővel megvédhessük a magyarok szabadságát (Újabb hazugság.), a fiatal magyar demokráciát. (Bla-bla-bla.)

Moór MariannaÖsszefoglalva a szöveget: demokrácia, valamint szabadság alatt a libsik, buzik, cigányok, drogosok szabadságát értik. Ajvékolnak, hogy miért mondják rájuk, hogy nem magyarok. Annyira toleránsak, hogy szembeszállnak, és tiltakoznak és harcolnak … kikkel is? Ezt valahogy nem tudták egyértelműen kifejteni. A szabadságot összemossák a versennyel, innen is látszik, hogy nem tudják, miről beszélnek, mikor kimondják, hogy szabadság.

A Charta ismertetésének és a felszólalók sületlen beszédeinek összefoglalása

Szubjektív beszámoló következik.

Horváth AladárA Művészetek Palotája felé tartva, már a kettes villamoson fel lehetett fedezni a békéseket. Olyan ismertetőjelekről, mint papucs lecsúszott zoknival, rövidgatya, kilógó ing; Élet és Irodalom olvasása; vállon hanyagul lógatott bőrtáska; idétlen vigyorral kísért integetések egymásnak; 60 feletti életkor (ami nem baj, csak mint közös sajátosságot említem). A bejutás meglepően könnyen ment, bár érdemes lett volna tenni egy próbát árpádsávos pólóval is. Zömében idősek jelentek meg, 2-3 százalék lehetett a fiatal.
Szigeti TamásAz egyik fiatal valószínűleg szokta látogatni a Szent Korona Rádió honlapját is, mert észrevehetően felismerte a rádiós pólót. A felismerést onnan lehetett észrevenni, hogy sunyi pillantásokat vetett a pólóra, majd a viselőjére. A szemébe néző nyílt tekintettől kissé zavarba jött, majd látszott az arcán a komoly tépelődés, hogy demokrataként be merjen-e szólni egy „náci” újságírónak vagy ne? Végül győzött benne a demokrata, vagy a gyávaság és sajnálatos módon nem kezdeményezett pezsgő hangulatúnak ígérkező vitát a galád rádiós provokátorral. A sajtó képviselőinek tűzszerészeti vizsgálaton is keresztül kellett esni, ami a táskák átvizsgálását jelentette, valamint kellett egy fényképet készíteni a fényképezőgéppel és megmutatni a biztonsági embernek, hogy működik a gép.

Fleck ZoltánMielőtt a felszólalók beszédeire térnék, még a sajtó megjelent képviselőiről érdemes néhány szót említeni. A beszédeket ugyanis elég élénken kommentálták a terem egy külön részére terelt sajtósok. Az még hagyján, hogy néhányuk fennhangon röhögött egy-egy hülyeség elhangzása után (nem, nem a Szent Korona Rádió munkatársa volt) de az egyik hozzászóló zárszavára, mi szerint, ő azért írta alá a Chartát, mert tudja, hogy nincs egyedül, az egyik sajtós fennhangon megjegyezte, hogy „biztos vagy benne?”. Tehát mégsem volt dögunalom a Charta ismertetése.

Bauer TamásA felszólalók közt nem volt Gyurcsány, ő csak ült és nézett, mellette pedig ott volt az összes Gyurcsány csemete, Bálintkával, az érettségizettel az élen. Elsőként Vitányi Iván szólalt fel, nagyjából annyit mondott, hogy bla-bla-bla, náciveszély. Aztán jött Mizsei Béla volt kisgazda képviselő, aki a cigányokról beszélt. Szerinte a cigány vezetők el kellene érjék, hogy a cigányok másképp viselkedjenek, mert alapvetően ezzel a viselkedéssel van a baj. Ungváry Rudolf történész nyilasozott egyet-kettőt, meg ő is a Fideszben látja a fő ellenséget, mivel az a szavazatok miatt támogatja a radikálisokat. Felszólalt még Moór Marianna színésznő aki egy Friderikusszal folytatott beszélgetés után teljesen megvilágosodott, mert Fridi feltette neki a kérdést, hogy nem fél-e? Ezen a színésznő annyira eltöprengett, hogy eldöntötte, be is lép rögtön a Chartába, azért, hogy „ne féljünk”. Egészségére. Felszólalt Horváth Aladár is. A szokásos „jáj-jáj, báncsák a romát” – on kívül volt „újnyilas söpredék” meg „emberéletek forognak kockán” amit a cigányokra értett. Kolompár Orbán is ott volt, de nem szólalt meg, viszont nagyon ijedt feje volt valamiért. Hogy a kisember is képviselve érezze magát, felszólalt Szigeti Tamás egyetemista. Egy igazi „békés”, aki egy nyolc éves gyermek naivságával (vagy egy vén zsidó dörzsöltségével?) adta tudtául mindenkinek, hogy ő mennyire lelkes, és azt szeretné, hogy a demokrácia álma ne csak illúzió legyen. „Hajrá magyar demokraták!”-kal köszönt el, amely plágiumért a Fidesz valószínűleg hamarosan tiltakozni fog. Felszólalt Fleck Zoltán jogász, aki szintén a fiatalabb korosztályhoz tartozik, és szintén álmodozik. Szerinte a jogállamiság semmit nem ér, ha a társadalom nem védi azt meg. Ez mindenesetre érdekes kérdés, hogy a társadalom védi meg a jogállamiságot, vagy a jogállamiság a társadalmat? Bauer Tamás közgazdász szerint a kormány hibázik, és a kormányváltás elfogadható. A hibákat a kormánynak szerinte meg kell bocsátani, de a legnagyobb veszélytől, a „több mint kormányváltás”-tól óvakodni kell, mert az a „szabadság elvesztését” jelenti.
Donáth LászlóUtolsóként szólalt fel Donáth László, Maszopos képviselő, evangélikus lelkész , a békásmegyeri evangélikus gyülekezet lelkésze(szégyen). Az ő felszólalása felülmúlta az összest a nyáltól való csöpögésben, a nyelvnek Gyurcsány hátsója általi fekáliával való bekenésében. Beszédét azzal indította, hogy ő evangélikus lelkész és az apja ellenálló volt és erre ő büszke. Az apja is aláírta volna ezt a Chartát, ő is aláírja. Evangélikus lelkészből aztán ellenállóba váltott és kijelentette: „a nyilasoknak vissza kell lőni, ezt jámbor, keresztény emberként mondom, de nekem kötelességem megvédeni a gyermekeket” majd folytatta gusztustalan csúszómászóként a talpnyalást: „a sorsunkat vállalni kell, akkor is, ha olyan szerencsétlen valaki, hogy miniszterelnökként kell hordoznia az ország keresztjét”. Donáth László szavai kellően meghozták az ihletet eme cikk megírásához, felszólalása méltó megkoronázása volt annak a hazug, álságos, mocskos és gusztustalan színjátéknak, ami Magyar Demokratikus Charta néven elkezdődött. Itt is bejelentették, hogy 20-án demonstrálnak, amit sokakkal együtt szívből remélek.

A Művészetek Palotája környékén nem volt nagyobb rendőri készültség. Egy lerobbant csapatszállító autónyi droidot lehetett látni mikor épp elmentek a Művészetek Palotájától, addig jól elbújtak valahol az árnyékban. Civil ruhás rendőrök természetesen voltak többen is, de az várható volt.

Eddig tartott a szubjektív beszámoló.

A csatlakozók névsora és további képek

Lássuk a névsort, hogy eddig milyen „közismert” „emberek” csatlakoztak ehhez a merően hazug és primitív Magyar Demokratikus Chartához.
Amennyiben olvasóink ismerik az alábbi "demokratákat", kérjük, tegyék közzé foglalkozásukat, és egyéb, személyiségi jogaikat nem sértő tudnivalókat.

Ádám Zoltán
Agárdi Péter
Ágoston Vilmos
Almási Miklós
Alpár Zsuzsa
Andor Mihály
Andrassew Iván
Angelusz Róbert
Antal László
Antos György
Arató András

A figyelmes hallgatóság

Bacsó Péter
Bak Imre
Balassa Péter
Balázs Elemér
Bálint György
Balla Zsófia
Bán Mariann
Bán Zsófia
Bárándy Péter
Bárdos Judit
Báthori Csaba
Bauer Tamás
Békés Pál
Békesi László
Béki Gabriella
Berényi Ildikó
Bíró Kriszta
Bitó László
Bognár Róbert
Bojár Gábor
Bojtár Endre
Bolgár György
Boros László
Böjte József
Bródy János

Aláírta

Czeizel Endre
Csáki Judit
Csécsey Béla
Csehák Judit
Csengery Adrienne
Csillag György
Csorba László

Dalos György
Darvasi Péter
Deák Péter
Debreczeni József
Dés László
Deutsch Zsuzsa
Diósi Pál
Donáth Ferenc
Donáth László
Dornbach Alajos
Dragomán György

Nagy a jólét

Eörsi Anna
Eörsi László
Erős Ferenc

Fábri Péter
Farkas Zoltán
Fehér László
Fencsik Flóra
Ferenczi Attila
Feuer Mária
Fischer Iván
Fleck Zoltán
Forgács Éva
Föld S. Péter
Frőhlich Róbert
Furmann Imre

Gábor György
Gács Judit
Galambos Katalin
Gálvölgyi János
Garai László
Garas Dezső
Gáspár István
Gáspár Vilmos
Göbölyös N. László
Göczey Zsuzsa
Göllner András
Göncz Árpád
Görgey Gábor
Gréczy Zsolt
Gusztos István
Gyekiczki András
Györe Balázs
Győri Sándor
Gyurcsány Ferenc

Szorított a cipő?

Halász Tamás
Hámor Szilvia
Haraszty István Édeske (nem elírás, így szerepel)
Hegedüs D. Géza
Hegyesiné Orsós Éva
Hell István
Heller Ágnes
Hernádi Miklós
Hoffmann Andrea
Horn Miklós
Horváth Ágnes
Horváth Aladár
Horváth Dávid
Huszár Tibor
Husztiné Péceli Rita

Inotai András
Iványi Gábor
Iványi György

Jánosi Ferenc
Jánosi Katalin

Kállai Ferenc
Kállai R. Gábor
Kálmán C. György
Kálmán László
Kamarás István
Kamondi Zoltán
Kapás Irén
Karafiáth Orsolya
Kardos Julianna
Kartal Zsuzsa
Kelemen János
Kende Péter
Kertész Ákos
Kertész Erzsébet
Kertész Péter
Klimó Ágnes
Klimó Károly
Knopp János
Koltai Róbert
Koltai Tamás
Komoróczy Géza
Kósáné Kovács Magda
Kovács Péter
Kovalovszky Márta
Kováts Kriszta
Kozák Gyula
Kőrössi P. József
Köteles György
Kulka János
Kun István

Páncélozott Audik Fletónak és kíséretének

Ladányi János
Lánczos Veronika
Lángh Júlia
Lantos Péter
Laurenszky Ernő
Lázár András
Lendvay Kamilló
Lengyel Péter
Lévai Katalin
Litván Györgyné
Litván Katalin
Lugosi Győző
Lukáts Andor

Mák Ibolya
Malek Zsuzsanna
Marosán György
Márton László
Mayer István
Mécs Imre
Mélykuti Ilona
Méray Tibor
Mérei Anna
Mészáros Márta
Mihancsik Zsófia
Mizsei Béla
Mohácsi Viktória
Moldován Domokos
Molnár Adrienne
Molnár Éva
Molnár György
Molnár Kati
Molnár piroska
Montágh Nelli
Moór Mariann
Moskovits Péter
Mundruczó Kornél
Müller Péter Sziámi

Nádasdy Ádám
Neményi Mária
Németh Pál
Németh Péter
Németh Zsolt
Novák Péter
Nyers Rezső

Orbán Júlia
Orbán Katalin
Ormos Mária
Orosz József
Orsós István
Ördögh Csilla

P. Szűcs Julianna
Pál László
Palánkai Tibor
Palya Bea
Papp Judit
Papp Oszkár
Parti Nagy Lajos
Pataki Ferenc
Péter Vladimir
Petőcz András
Pinczehelyi Sándor
Pogány Judit
Pók Attila
Pomogáts Béla
Poszler György

Rádai Eszter
Radnóti Sándor
Rainer M. János
Ranschburg Jenő
Réti Ervin
Ripp Zoltán
Roskó Gábor

Salamon András
Sándor Iván
Schiffer János
Selmeczi Tibor
Seregi László
Simkó János
Simon Zsuzsa
Simonovits András
Somlai Péter
Somló Tamás
Somogyvári Mari
Soproni Anna
Surányi András

Sz. Bíró Zoltán
Szabó István
Szabó Lászlóné
Szabó T. Anna
Szalai Júlia
Szalóki Ágnes
Szász István
Szatmári Marianna
Szegedi László
Szekeres Gábor
Szekeres Varsa Vera
Szigeti Tamás
Szilágyi Anna
Szilágyi Péter
Szirányi János
Szűcs Katalin
Szűcs Miklós

Tábor Ádám
Takács Ferenc
Tamás Gáspár Miklós
Teleki László
Terebes Mária
Tétényi Pál
Till Attila, pojáca
Tillmann J. A.
Török András
Török Ferenc
Tverdota György

Ungváry Tamás
Ungváry Rudolf

Vágó István
Valachi Anna
Valki László
Vámos Tibor
Váradi András
Váradi Júlia
Vásárhelyi Júlia
Vásárhelyi Mária
Vekerdy Tamás
Vékony Sándor
Veres Mariann
Vígh Tamás
Virág Zsolt
Vitányi Iván
Vojnich Erzsébet
Volosin Hedvig
Weiler Árpád

Zachár Zsófia
Zalai István
Závada Pál
Zelki János
Zentai Ágnes

(Szent Korona Rádió)