„Ami a legveszélyesebb helyzetekben mindig megmentette a magyarságot és államát, az nem megsemmisítendő, nem kicserélendő.” Kocsis István

Az 1945. évi jogszerűtlen választásnak elvi akadálya volt az utolsó, 1939-ben szabadon megválasztott országgyűlés, amely az (1944 évi VII. Tv.) élettartamát meghosszabbította a békekötés ratifikálásától számított további fél évre. (Többek között ez okból is érvénytelen az 1946. évi I. tv., amely a köztársaságot preferálja.)
Miután számításba jött az is, hogy az országot el kell hagynia a törvényhozásnak, így azt is szabályozták, hogy külföldön is törvényesen ülésezhessen. Ezek alapján a csökkent létszámú alsó és felsőház 1947 év augusztus hó 20-án, Altöttingben (Németország) utoljára összeült és határozatban leszögezte, hogy a Szent Korona jogfolytonossága fennáll és „megállapítja, hogy az ország szuverenitását ez a testület képviseli… A történelmi ezeréves alkotmány minden jogi alapja, és a magyar nép felfogása szerint is, a nemzet összességében az azt jelképező Szent Koronában van” (Tóth Zoltán J.)
A szovjet megszállás (és a Rákosi irányította kommunista párt,) nem tette lehetővé a magyar közjogi berendezkedés megőrzését, bár a Történelmi Alkotmány érvényben maradt és csak az érvényre jutást akadályozta a megszállás.

A kollaboránsokból és megfélemlítettekből álló képviselőház kiszolgálta a Szovjet és az idegen érdekeket képviselő politikai párt akaratát annak ellenére, hogy az ezeréves alkotmányos rendszer hivatalos képviselője a hercegprímás, mint a Kormányzó távollétében legilletékesebb személy, sőt, mint első közjogi méltóság, hivatalból tiltakozott, sőt hivatalosan megóvta a köztársasági államforma törvénytelen bevezetését.

Ez az óvás nem évülhetett el Mindszenty halálával, mivel azt hivatalból tette. De azért sem évülhetett el, mert azt a megszállók és a kollaboránsok csapata, teljesen törvénytelen (másként nem is tudtak működni) módon, az óvást figyelmen kívül hagyva, ál-alkotmányt kreáltak és az államformát is megváltoztatták a történelmi közjog és a népszuverenitás figyelmen kívül hagyásával. Mindszenty a vértanúságig elszánt magyar és törvénytisztelő volt, aki veszprémi püspök korában Szálasival is szembeszállt, nem csak a megszállókkal és Rákosi Mátyással.
Az óvás törvényes, az azt figyelmen kívül hagyó kollaboránsok tevékenysége törvénytelen.

Mindszenty: “Úgy értesülök, hogy a nemzetgyűlés a közeljövőben napirendre szándékozik tűzni az alkotmányreformokat, köztük a köztársaság behozatalát, az ezeréves magyar királyság megszüntetésének tervét. Ha ez a hír megfelel a valóságnak, s ha nem is kaptam erről hivatalos tájékoztatást, a magyar prímások - több mint 900 éven át - állandóan gyakorolt közjogi tisztéből folyóan óvást emelek eme tervek ellen.”

A jogfolytonosság tehát nem szakadt meg, mert a jogfolytonosság feltétele a Történelmi Alkotmányhoz való ragaszkodás és ezt a legfőbb magyar közjogi méltóság is és az Altöttingben ülésező törvényes Országgyűlés is megtette.

A legitimitás, (tehát az állam törvényessége) csak a Történelmi Alkotmányhoz való visszatéréssel állítható helyre, és minden érvényes reformnak onnan kell kiindulnia, mert amíg ez nem történik meg, addig minden törvénytelen, amit az azóta eltelt időben (ma is) a különböző áljogcímeken létrejött - idegen közjogi berendezkedés – létrehozott.

Mi is a Történelmi Alkotmány lényege?

A századok alatt kialakult Szentkorona-tan a magyar alkotmányosság és jogfolytonosság alapja volt, néhány megszakítással a történelem folyamán. Az 1949-es Sztálin-Rákosi „oktrojált alkotmány” kimondásáig az esetleges illegitim időszakok után a magyar közjogi rend mindig helyreállt, mert az ellenállási záradék törvényessé tette a helyreállítók törekvését.
A mai napig tartó bolsevik hatalomgyakorlási szisztéma viszont nem törődött a törvényességgel, mert idegen eredetű törvényességgel pótolta azt, a saját hatalma érdekében.
Ráadásul az elhallgatás technikájával sikerült a nemzet gondolkodásából szinte kitörölni a Történelmi Alkotmányt. Ha pedig valaki a belső jogérzékére támaszkodva kijelenti, hogy a mostani törvények nem a nemzetet szolgálják, azt azonnal szélsőségesnek és államellenesnek kiáltják ki, sőt a törvénytelen „törvényeik” alapján még el is ítélik.

Álláspontom szerint:
1./a belső jogérzékünk a Történelmi Alkotmányunk fennmaradt lenyomata.
2./ a Történelmi Alkotmányunk ma is érvényes, csak nem tudjuk érvényre juttatni.
3/ nem az alkotmányos, hanem az intézményi jogfolytonosságot kell célul tűzni.
4/ ha az intézményi jogfolytonosság helyreáll, nem lesz káosz, de helyreáll a rend.

Sokan és sokat írnak a korona-tanról, mint sajátos magyar jelenségről. Azonban a különböző írások különbözőképp látszanak értelmezni a fogalmat, sőt különböző elveket emelnek ki belőle.

Véleményem szerint a Történelmi Alkotmány szerves jogfejlődés eredménye, tehát fejlődőképes de nem alapelveiben, hanem a szilárd alapra építkező és hosszabb történelmi időszakra (10-30 év) ráépülő ún. alaptörvény megoldásaiban. Az alaptörvény tehát: szükség esetén módosulhat, de a történelmi alkotmány fejlődés alapelveit nem sértheti meg.

Álláspontom szerint:

Az alaptörvény nem alkotmány, mert alkalmazkodnia kell a fejlődéshez, viszont a nemzetet szilárdan kötik azon alapelvek, melyeket a Történelmi Alkotmány rögzít.
A Történelmi Alkotmány tehát változtathatatlan, erkölcsös, közjóra törekvő, de nem rugalmas fogalom, amit a napi politika kívánalmaihoz lehet alakítani!

/A/ A Korona (mint a közjó szimbóluma) az ország tulajdonosa és minden jog
forrása.
Tehát a jogtalanság, amit a megszállók és kollaboránsok elkövettek, jogot nem alapíthat!
Viszont a társadalom minden tagja „kisrészvényese”, azaz résztulajdonosa az államnak!

/B/ A Szent Korona az egységes nemzet érdekeit képviseli.
Korona teste a nemzet, a Korona feje a legfőbb közjogi méltóság.
A hatalommegosztás elve az, hogy a két tag (nép és államvezetés) egyenrangú!

/C/ A Szent Korona nevében törvényt csak a test és a fej közösen hozhatnak. Ahol a választásokon nem vesz részt a nemzet fele, ott nem igazságosak a választások, s így nincs törvényesség. Ahol idegen jogrendre épül az állam, ott nem lehet törvényre hivatkozni.

Hogyan működnek a vörösfasiszták?

Ha már József Attila (proletár? költő) kifejezését vettem kölcsön, akkor röviden idézzem is tőle a választ: „mit bánja sok törvényhozó, mint pusztul el szép fajunk”

A Történelmi Alkotmány alapján tehát nem elég, ha egy választott országgyűlés hagyja jóvá az alkotmányt,- illetve az új államformát - főleg ha a választás egy megszállt vagy bűnöző, kollaboránsok és megfélemlítettek által irányított országban történik.
Az 1945. november 4-i választások megmutatták, hogy a nemzeti erőt képviselő FKgP az ország valódi politikai ereje, ám a szovjetnyomásnak a politika nem tudott ellenállni és a kollaboráns Kommunista Párt mindent elkövetett, hogy az „oszd meg és uralkodj” elve alapján a megfélemlített politikusokat és a társadalmat semlegesítve megszerezze a hatalmat.

Sajnos ez a hatalomgyakorlás a mai napig is tart, mert a leggátlástalanabb embereket tudták összeterelni az államigazgatás, rendőrség, ügyészség és bíróság átalakítására, s a jól képzett, ideológiailag és erkölcsileg kifogástalan embereket - ezen területeken - pillanatok alatt lecserélték (mintha ez elmaradt volna a rendszerváltásnak nevezett átverőshow idején).
Magát a köztársasági államformát is Sztálin és Rákosi erőltették ránk azért, hogy megfosszanak bennünket legértékesebb nemzeti hagyományaink egyikétől, valamint hozzászoktassák a népet ahhoz, hogy neki semmi beleszólása nem lehet a hatalom ügyeibe.
Ma ennek a politikának a reinkarnálódását figyelhetjük meg Gy. F. által, de sokkal jobb kommunikációs körítéssel és nagyobb médiatámogatással.
Ha már Rákosit említettem, akkor „leghűbb ifjú katonája” is kerüljön egy kicsit a terítékre.
Majd, mint az ál-rendszerváltás egyik főszereplője és Antall József fő mentora, s tanácsadója, Csoóri Sándor megfeledkezve ifjúkori verséről, és az 56 utáni forradalmat elítélő, sőt fasizmusnak tituláló nyilatkozat aláírásáról azt hitte, hogy mindenre a feledés homálya borul, s neki nagy feladata lesz a nemzet életében.
A naiv magyarság bizalmát megkapva és az MDF szürke eminenciásaként belopta a párt élére Antalt, segédkezett (vagy szándékosan, vagy balgaságból) a rendszerváltás és a nemzeti közvagyon elsíbolásában, valamint a sikkasztó vörösfasiszták felelősségre vonásának elmaradásában. Sajnos hittünk neki, és így a negyven éve tartó züllesztés tovább folytatódott, sőt a kapcsolati tőkéből kovácsolt milliárdokkal a magyar jövőt is megkérdőjelezték azok, akiket futni hagyott.

Most új feladatot vállalt és a Márciusi Charta nevű kiáltványban1848. szellemét idézve, s 118 értelmiségivel, (akik aláírták a Chartát) felismerik a jelenlegi csődöt, és verbálisan megdöntik a rendszert. Kijelentik, hogy kell egy csapat, egy „autonóm személyiségekből álló testületet”, amelynek „úgy kellene majd működnie, mint egy - jelképesen szólva - szellemi és morális felsőháznak, amelyben rangot az erkölcs, az értelem, a rokonszenv, a nemzeti érdekek egységes védelme ad.”
Mindig tiszteltem a költőket, de ha Német Lászlóra hivatkozik valaki ma, akkor kötelessége lenne kimondani, hogy:

„Át kell építenünk társadalmunk hatalmi struktúráját, hogy a gerinc megint a test középvonalába kerüljön, s olyan vezérlő réteget kell uralomra juttatnunk, amelynek tudomása van a testről és helyzetéről.”
Mert ennek a kimondása nélkül nincs jövő! Itt már nem lehet szóvirágokkal és lózungokkal operálni, hanem ki kell mondani, hogy TÖRVÉNYTELEN az egész RENDSZER, amit felépítettek, a sztálini alkotmányra, a gerinctelen bolsevikokra és a lavírozásra!

Vajon miért hallgattak és hallgatnak már régóta? Eddig nem vették észre, hogy baj van? Miért nem mondják ki, hogy rendszerváltás kell? Tisztességes, nyílt és bátor hangon bevallani, hogy elrontottuk, mert nem hívtunk össze alkotmányozó nemzetgyűlést, hanem elfogadtuk az egypárti országgyűlés által megszavazott idegen jogrendre épülő ál-alkotmányt ahelyett, hogy visszatértünk volna a történelmileg már bizonyított, magyar közjogi gondolkodáshoz.
Miért nem lehet bevallani, hogy hibáztak?
Tanácsolom, hogy üljenek neki az 1920. évi I. Tv-nek és kezdjék az államforma megvitatásával, a Szent Korona közjogi szerepének és jogfolytonosságának visszaállításával, valamint a soraikból alakult népbíróság ítélje el a vörösfasiszták nemzetellenes cselekedeteit hazaárulás címén. De azokat a köztörvényes bűnöket, amelyeket az erkölcsileg vitatható, de jogilag „tiszta” ügyleteikkel elkövettek, szintén ne hagyják a „politikai felelősség” kategóriájába. Higgyék el, lesznek annyira törvényesek az önök ítéletei is, mint a hajdani népbíróságoké, sőt nagyon is!
Önöknek, mint híres embereknek, és mint Charta is, van média megjelenési lehetőségük, önöket nem lehet úgy agyonhallgatni, mint engem és a Kossuth tér erkölcsi üzeneteit. Önöknek nem kell attól félni, hogy fogdába kerülnek, mert ahhoz túl ismertek és akkor lelepleződne a vörösfasiszta diktatúra
Tehát ha a 118 magyar értelmiségi, nem viccből és nem színházból alakította a Chartát, akkor kimondják a visszatérést a történelmi és közjogi gyökerekhez!
Ha ehhez is megvan a szándék és a bátorság, akkor még csinálhatnának történelmet.
Egyébként, csak elterelő hadmozdulat marad és a vörösfasisztákat szolgálja ez is, mint a fiatalkori „tévedés”!
”Bátorság, konok hajthatatlanság, félresöpörhetetlen érvek.”

Dr. Bene Gábor