Toroczkai László

Tíz évvel ezelőtt, amikor még a MIÉP-ben politizáltam, azt mondta nekem egy párttársam, hogy nem telik el egy-két évtized, s Magyarország Palesztina sorsára jut. Én ezt az állítást akkor, bevallom, erős túlzásnak tartottam. Nem tudtam elképzelni, hogy egyszer Budapest utcáin kövekkel és Molotov-koktélokkal fogunk harcolni a mérhetetlen túlerővel szemben. S most ott tartunk, hogy megszoktuk az ilyen jellegű utcai harcokat a magyar fővárosban, az izraeli elnök pedig nyilvánosan kijelentheti, hogy a zsidók felvásárolják Magyarországot, s erre még csak egy aprócska fejcsóválás sem érkezik reakcióként a magyarországi politikum részéről, most pedig már azt is megértük, hogy Budapesten is kidobhatnak valakit azért egy üzletből, mert egy magyar nemzeti zenekar koncertjére akart jegyet vásárolni. Azt még csak megértjük, ha elfogadni nem is tudjuk, hogy a Trianonban elszakított és megszállt területeinken állandó támadásoknak vagyunk kitéve – többek között éppen a magyar nemzeti zenekarok koncertjeinek szervezése kapcsán -, ám azt egy percig sem tűrhetjük el, hogy a trianoni diktátum előkészítőinek és okozóinak szellemi és fizikai leszármazottai a huszonegyedik században a még megmaradt Magyarország területén is diszkriminálják a magyarokat. Ahogy azt a vérlázító kettős mércét sem fogadhatjuk el, hogy a zsidó szervezetek felhívására, bejelentés nélkül, törvénytelenül utcára vonult több száz „antifasiszta” tüntető szabadon béníthatta meg Budapest belvárosában a forgalmat, miközben engem ugyanezért – bár én jogszerűen bejelentettem a tüntetésünket és a forgalmat sem akadályoztuk – bilincsben hurcoltak el tavaly október 22-én a Nagymező utcából, majd 72 órán át indoklás nélkül, törvénytelenül fogva tartottak, s celláról cellára végighurcoltak hazánk több büntetésvégrehajtási intézményén. A pofátlanság határtalansága, ami hétfőn történt. Nem elég, hogy kidobták, magyarságában megalázták, utána még életveszélyesen meg is fenyegették azt a magyar lányt, aki csupán egy magyar zenekar koncertjére szeretett volna jegyet vásárolni, de a végén még több százan törvénytelen tüntetéssel megakadályozták, alkotmányos jogainak gyakorlásában meggátolták azt a néhány hazafit is, aki tiltakozásképpen jegyet akart venni egy másik nemzeti zenekar koncertjére. A rendőrség, amely ilyenkor előszeretettel szokott könnygázgránátot, gumilövedéket lőni közénk, most csak udvariaskodott az „antifasiszta” törvényszegőkkel szemben. Egy zsidó fiatalember pedig lazán Tomcat kamerájába mondta a véleményét a magyarokról: „kihaló faj vagytok”.

Soha életemben nem voltam, és még a pesti jegyárusok viselkedéséhez hasonló provokációk hatására sem leszek soviniszta, ám a hazám megvédésére – bármilyen eszközzel – mindig készen állok! A törvénytelen ellentüntetés szervezőinek – az SZDSZ, a szélsőséges, zsidó rasszista szervezetek és honlapok – oldalán Gyurcsány Ferenc vezetésével összeállt az egész politikai „elit”, a Fidesztől az MSZP-ig. A másik oldalon vagyunk mi, magyarok. Más nem maradt, így nekünk kell megüzennünk azoknak, akik azt hiszik, hogy itt kereshetnek új hazát, hogy ez a hely már sok száz éve foglalt. Évszázadokon át békében tudtunk élni más népekkel, de egy dolgot mindenkinek el kell fogadni evidenciaként: Magyarország a magyaroké! Ha most nem állunk ki magunkért, jelzést küldünk arról az ellenségeinknek, hogy immáron bármit megtehetnek velünk a saját hazánkban. Többen kell lennünk április 11-én 16 órakor Budapesten a Jászai Mari téren, majd a jegyiroda előtt, mint a magyarellenes csőcselék. Most a puszta jelenlétünkkel is védjük a hazánkat. Hívok mindenkit, s természetesen magam is ott leszek!

Budaházy György

Nahát, nahát. Hova gyűrűzik ez a Broadway ügy! Pedig egy vegytiszta nemzeti ügynek indult. Március 20-án a jegyiroda alkalmazottai magyarságában kigúnyoltak, és nem szolgáltak ki, sőt kidobtak az üzletből egy lányt, és fasisztának nevezték a Hungarica zenekart. A lány ezt a megalázó történetet másnap megírta a Kuruc.info-nak, amely ezt meg is jelentette, majd a témát Magyar Nemzet is felkapta. A hír megjelenése után eltelt tíz nap. Tíz nap alatt lett volna lehetősége az irodának nyilvánosan bocsánatot kérni mind a hölgytől, mind a zenekartól, az – egyébiránt üzletpolitikai hibát (hisz törzsvásárlóval csinálta mindezt) elkövető – alkalmazottat kirúgni, az ügyet korrektül elrendezni. De nem tette! Érdemes eljátszani a gondolattal, hogyha mondjuk egy zsidógyereket dobnak ki, és küldenek el a cionista haverjaihoz jegyet venni, milyen hisztériázás lett volna ez alatt a tíz nap alatt. Ezután – gondolom megunva a várakozást – Molotov-koktélt dobtak ismeretlenek az irodára. Erre azok megfenyegették a lányt. Erre Tomcat „próbavásárló” akciót szervezett. Erre megjelentek a nácizó, antiszemitázó antifasiszták, és rákontrázott a témára országunk elqrója is.

Azt hiszem, ez az ügy is isteni elrendelés, hogy így alakult. Legalább kiderült néhány dolog, és megfogalmazódik néhány kérdés.
- Például, hogy a zsidók személyes szférájukba történő betámadásnak érzik a Broadway elleni fellépést. Miért, Lipótváros már az övék? Mégiscsak azoknak van igaza, akik már hosszú évek óta egy új honfoglalásról beszélnek?
- Hogy a Fidesznek a zsidó nemzet és hagyományok iránt mélységesen elkötelezett zsidó képviselője van. De mi szükségünk van nekünk, magyaroknak egy ilyen képviselőre? Kedves jobboldali szavazók, valóban így képzeltétek el A JÖVÕt, ami ELKEZDÕDÖTT?
- Hogy a magyaroknak saját hazájukban nincs miniszterelnöke (bár ez eddig is látványos volt). Mert aki van, az csak egy (vagy esetleg kettő) kisebbségért aggódik, és a megalázott magyar lányt alapból hazugnak tartja. De hogyhogy nem a magyarság kicsúfolásán és az alaptalan fasisztázáson van felháborodva?

Hát, „kedves” zsidók, képzeljétek, nem vagyunk nácik, mint ahogy a palesztinok sem nácik, meg az irániak sem nácik, meg Wass Albert, meg Liszt Ferenc, meg Luther Márton (meg folytathatnám a sort a végtelenségig) sem voltak nácik. Csak mindezeknek ugyanabból lett elegük – amiből valószínűleg a náciknak is annak idején. A vérlázító, zsidó pofátlanságból. És ebben az országban ez kezd már elviselhetetlen lenni. Hogy még abból is, ha minket ér atrocitás, abból is a maguk sajnáltatását akarják kihozni, és megragadni az alkalmat a mocskolásunkra.

Ezek után azt mondom, igenis menjünk csak ki minél többen pénteken 16 órára a Jászai Mari térre!

(Szent Korona Rádió)