A pozsonyi külügy tegnap behívta a magyar nagykövetet és közölte vele, hogy Sólyom László révkomáromi látogatása beavatkozás a szlovák belügyekbe.

R.: - A szlovák-magyar kapcsolatok akkor kerültek mélypontra, amikor Sólyom Lászól köztársasági elnök a révkomáromi Selye János Egyetemen kérdésre válaszolva újra elmondta véleményét a Beneš-dekrtumokról. Sólyom László arról, hogy a Szlovák Parlament a közelmúltban határozatban erősítette meg a Beneš-dekrétumokat, azt mondta: "Ez egy rendkívül megalázó és súlyos aktus volt, ami mellett nem fogok elmenni szó nélkül." Robert Fico szlovák kormányfő erre élesen reagált.

Robert Fico, szlovák miniszterelnök: - Nem engedhetjük meg, hogy más országok legfelsőbb méltóságai, főképp a magyarországiak úgy járjanak-keljenek, úgy viselkedjenek Szlovákia déli részén, mintha Észak-Magyarországon tartózkodnának. A magyar államfő Magyarország, nem pedig a Szlovák Köztársaság déli vidékén élő polgárok államfője. Nem tűrjük el és nem engedjük, hogy valaki az államhatárt átlépve durva módon visszaéljen a magánlátogatás kereteivel, hogy magánlátogatása alatt bírálja a szlovák állami szerveket, köztük a legfelsőbb intézményt, a Parlamentet. Azt sem tűrjük majd el, hogy más államok legfőbb méltóságai beavatkozzanak belügyeinkbe.

R.: - A mai pozsonyi lapok úgy értették, hogy Fico egyenesen kitiltaná a magyar államfőt Szlovákiából. Az ügyben állást foglalt Ivan Gašparovič államfő is. Ő sokak meglepetésére szintén úgy vélte, hogy Sólyom László beavatkozott a szlovák beléügyekbe. A Köztársasági Elnöki Hivatal és a kormány szerint Sólyom László csak megismételte korábbi kijelentéseit.

Kumin Ferenc, kommunikációs főosztályvezető, Köztársasági Elnöki Hivatal: - A Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos véleményét Sólyom László közvetlenül a szlovák államfőnek, Ivan Gašparovičnak is el tudta mondani, nemrég, a Visegrádi négyek államfői csúcstalálkozóján. Akkor is pontosan ugyanezt a véleményt fogalmazta meg egy nemzetközi sajtótájékoztatón, ezt a nyilvánosságnak is el tudta mondani. Most ugyanezt a véleményét egy kérdésre erősítette csak meg, ismételte meg. Tehát a szlovák fél számára semmiféle újdonságot nem kellett, hogy tartalmazzon.

R.: - A Köztársasági Elnöki Hivatal nem érti a szlovák fél felháborodását. Közleményükben az áll, hogy Sólyom László keddi szlovákiai programját végigkísére az ottani Köztársasági Elnöki Hivatal vezetője is, akinek semmi kifogása nem volt a nyilatkozatok ellen.

Mv.: - Az Este vendége Göncz Kinga külügyminiszer itt a stúdióban, és Pozsonyból kapcsoljuk Ján Kubiš, szlovák külügyminisztert, jó estét kívánok! Ön szerint Sólyom László megsértett bármilyen diplomáciai szabályt vagy illemet azzal, hogy egy magánlátogatás alkalmával véleményt fogalmazott meg egy ennyire neuralgikus témában?

Göncz Kinga, külügyminiszter: - Azt gondolom, hogy nem. Egyrészt külügyi cstornákon mi tudomására hoztuk szlovák kollégáknak, hogy köztársasági elnök úr megy, egyébként ez egy szokásos dolog, nemrég Gašparovič elnök úr is itt volt Magyarországon magánlátogatáson egy olyan falut látogatott meg, amelyik szlovák-magyar, kétnyelvű falu, nincs ebben semmi különös. Tehát tudtak róla, ott volt az elnök személyes képviselője ahogy kiderült a bejátszásból is, és ez meg, hogy elmondta a véleményét azt hiszem, hogy ez egy újságírói kérdésre történt, tehát nem az volt, hogy ő a beszédében mondjuk erre kitért volna, hanem volt egy újságírói kérdés, amire elmondta, amit egyébként is elmondott már korábban.

Mv.: - Egyébként az elnök úr szokott egyeztetni a Külügyminisztériummal , hogyha egy ilyen látogatásra mondjuk Szlovákiába látogat, akkor mit mond, megfogalmaz-e véleményt, ha megkérdezik ezekről a kérdésekről?

G.K.: - Van egy szoros egyeztetés az Elnöki Hivatal és a Külügyminisztérium között, mi készítjük elő a látogatásokat, olyannyira és adunk mindig háttéranyagokat is ahhoz, hogy mégis mikről legyen szó, miről érdemes szót ejteni, természetesen van egy szabadsága a köztársasági elnöknek arra, hogy úgy fogalmazzon, azt mondja, amit ő fontosnak tart. Egyébként itt nagyon egybehangzó volt az összes politikai szereplő véleménye Magyarországon. A Beneš-dekrétumok kapcsán.

Mv.: - Kubiš urat kérdezném, hogy nekik mi a problémájuk azzal, hogyha egy magánember, merthogy ezek szerint Sólyom Lászlót ebben az esetben tekintik véleményt fogalmaz meg egy magánlátogatáson Szlovákiában, illetve ezzel a megfogalmazással mi volt a baj?

Ján Kubiš, szlovák külügyminiszter: - Én tulajdonképpen azt hiszem, hogy először is őszintén el kéne magyaráznunk egymásnak, hogy mit jelent a magánlátogatás. És mit jelent az, hogy egy munkaköri látogatás, mit jelent a hivatalos látogatás. A diplomáciai protokollban szabályok léteznek, magánlátogatásnak semmifajta politikai árnyéka nincs és a látogatások közben nincs semmifajta kapcsolat, semmifajta nyilvános fellépés, politikai konzultáció nincsen. Mi így értelmezzük a magánlátogatást és a diplomáciai gyakorlat is így értelmezi sajnos. A munkaközi látogatás, ha valaki meghívásra jön, vagy másképpen érkezik területére, de ki szeretném hangsúlyozni, más szuverén ország területére, akkor érthetően ennek ilyen szabályai vannak. Ez nem jelenti azt, hogy az a látogató nem tud egy ilyen látogatásnál fellépni, de ez már nem magánlátogatás, a saját nézeteit nem tudja elmondani. Hanem akkor ez mindig keretezve van azzal például, még hogyha valamifajta nem kormányzati szerv meghívására van, akkor részt vesznek ezen, a meghívó fél képviselője és megállapodnak többnyire a programban, és természetesen a képviselőknek lehetőségük van nagyon világosan nyilatkozni, ha szükséges. Alapvető kérdés nem abban rejlik, hogy most ilyen jellegű vagy olyan jellegű látogatásra van szó, hanem milyen mértékig járul hozzá a normális, jószomszédi kapcsolatok fejlődéséhez, és, ha akarjuk vagy nem akarjuk a többi látogatásra, az utolsó látogatására is Sólyom elnök úrnak, amit én személyesen mindig üdvözlök, de meg kell határozni a jellegét, hogy hogyan érkezik az elnök úr, ezek az utolsó látogatások nem járultak hozzá a kölcsönös kapcsolat fejlesztéséhez. Itt nem arról van szó, hogy nem tudja a nézetét kifejteni. Természetesen kifejti a nézetét, a Magyar Köztársaság területén. Ez rendben van. de én mint magánember, vagy mintha magánemberként érkezik, akkor elnökként érkezik. Mi nem vehetjük azt, hogy magánember. Abban az esetben, ha politikaialg nyilvánosan fellép.
Mv.: - Ne haragudjon külügyminiszter úr, de...

J.K.: -...lehet, hogy az időzítés is rossz volt.

Mv.: - Ne haragudjon, nem válaszolt az előbbi kérdésemre, én azt kérdeztem ugyanis Sólyom László pontosan azt mondta, a beneši dekrétumok megerősítéséről, hogy ez nagyon súlyos és a magyarok számára megalázó lépés.

J.K.: - Gondolkodom.

Mv.: - Ez a két jelző egyike sem becsületsértés. Önök mit tartottak ebben annyira sérelmesnek?
J.K.: - Egyszerűen szólva, még egyszer meg szeretném ismételni, vagy építeni szeretnénk a kölcsönös kapcsolatokat, és akkor ezeken a kapcsolatokon és a fellépései más ország közjogi méltóságainak, ha más országban vannak és a szabályokat figyelembe veszik, vagy akkor valami mással találkozunk. Én nem szeretném a köztársasági elnök rovására valami mellékdolgokat írni, hanem azt szeretném, ha a diplomáciai csatornák közvetítésével magyarázzuk el a magyar kollégáknak, mik a jellemzői a magánlátogatásnak és mi a munkaközi látogatás, vagy valami más. Utána nem keletkezne ilyen félreértés. Ez az egyik része a dolognak. A másik része a dolognak, mi beszélhetünk a dolog lényegéről is azonban az egy más vita lenne.

Mv.: - Nagyon szépen köszönöm, mindjárt folytatjuk is a beszélgetést. De előtte mutatunk még egy kis hátteret. Ugyanis a szlovák állam alig két évtizede létezik, a szlovák-magyar viszonyt élező konfliktusok némelyikének viszont több mint fél évszázados gyökerei vannak.
---------------
(Filmbejátszás)
- R.: - Csehszlovákiában a II. világháború után iktatták törvénybe az úgynevezett Beneš-dekrétumokat. A magyar és a német kisebbséget kollektíven felelőssé tették a hbáorús bűnökért. A felvidéki magyarokat megfosztották állampolgárságuktl, vagyonuktól, sokszor otthonuktól is. A Benes-dekrétumok a mai napig érvényben vannak, olyannyira, hogy az elmúlt hetekben megerősítette őket a szlovák parlament. A szlovák-magyar viszony elmérgesedésének történelmi okai között előkelő helyen szerepel az 1968-as éve, amikor a szovjetekkel karöltve magyar csapatok vonultak be a Felvidékre. Vagy az 1989-es, amikor a Németh-kormány bejelentette, hogy felfüggeszti a bős-nagymarosi vízlépcső építését. A vitás kérdéseket azóta sem sikerült tisztázni. 1995-ben ugyan létrejött a szlovák-magyar alapszerződés, amely rendezte a két állam egymáshoz való viszonyát, ám gyakorlati kérdésekben továbbra sem sikerütl dűlőre jutni. 2001-ben a magyar parlament hiába szavazta meg a státusz-törvény, amely számos kedvezményt biztosított volna a felvidéki magyarságnak, a szlovák fél végül elállt a megállapodástól. 2006-ban újra fellángolt a szlovák-magyar politikai ellentét, amikor Robert Fico beemelte kormányába a szélsőséges kijelentéseiről elhíresült Ján Slota pártját. Slota többször is kijelentette, hogy a szlovákiai magyar politikusok a trianoni békeszerződés revízióját akarják elérni, ezért semmilyen közösséget nem szabad vállalni velük. A közelmúltban már nemcsak a nagypolitikai események rontották a szlovák-magyar kapcsolatokat, a legtöbb indulatot a nyitrai diáklány, Malina Hedvig bántalmazása váltotta ki, a lány szerint azért verték meg szlovák bőrfejűek, mert magyarul mert beszélni a nyílt utcán. A szlovák hatóságok többször is kijelentették, Malina Hedvig hazudik és még az a verzió is felmerült, hogy a lány saját magát verte össze. Az esetből diplomáciai botrány lett, ám azóta bebizonyosodott, hogy a szlovák nyomozóhatóságok több hibát is elkövettek. Nagy port vert fel az az eset is, amikor tavaly Pozsonyban magyar városnéző turistákat tartóztattak le tiltott idegenvezetés miatt. Kiderült, hogy mindössze iskolai kirándulásról volt szó, a fogdába zárt személy pedig az osztályfőnök volt. És végül, környezetvédelmi viták is vannak a két ország között. Szakértők szerint a tokaji borvidék végzetét jelentheti, ha felépül az al ig 20 km-re lévő Tőketerebesre tervezett szlovák szénerőmű.
(Filmbejátszás vége)
-----------------
Mv.: - Kubiš urat kérdezem, hogy mitől volt most fontos és időszerű a Beneš-dekrétumok megerősítése? Hiszen előre tudni lehetett, hogy ez nyilván nagyon éles konfliktusokhoz és diplomáciai feszültséghez fog vezetni.

J.K.: - Na látja, szerkesztő asszony, újból otthon vagyunk. Ön itt felsorolt különböző problémás pontokat a kapcsolatainkban, ön azonban nem beszél a pozitívumokról, amik léteznek a kapcsolatokban, de, ha a problémás pontokat mutattak, akkor nagyon traumával kezdett, a II. világháború utánnal kezdett, ha nem én ülnék itt, hanem más partner ülne itt akkor lehet, hogy kezdett már 38-ról beszélni, a Horthy Magyarországról kezdett volna beszélni, Trianonról kezdett volna beszélni, de így sehova se jutunk el, újból a kérdés nem abban rejlik, hogy egymás szemére hányjunk valami történelmi dolgokat, hanem képesek vagyunk-e a jövőbe látni, mi politikai reprezentációja mindkét országnak elég bátorság velkünk arra, hogy a saját nacionalistánk ellen egyik és a másik országban léteznek saját nacionalisták és képesek-e vagyunk a történelmi igazsággal szembenézni. Empátiánk van-e arra, hogy megértsük egymás problémáját, igyekezzünk megoldani őket. Ellenkező esetben állandó...

Mv.: -...ne haragudjon...

J.K.: -...lesznek, ilyen telehídban, amelynek nem arra kellene szolgálnia, hogy egyszerű módon tanácsokat adjunk egymásnak vagy vádaskodjunk, hanem inkább arra kellene szolgálni...

Mv.: -...ne haragudjon miniszter úr, de

J.K.: -...hagyjunk abba bizonyos dolgokat.

Mv.: - Miniszter úr, ne haragudjon, de megint nem válaszolt a kérdésemre, márpedig most nem történelemről van szó, hanem a közelmúltban született döntésről. Miért érezték úgy, hogy most időszerű és aktuális a Beneš-dekrétumok megerősítése? És kérem röviden válaszoljon, mert nagyon fogy az időnk.
J.K.: - Én erre örömmel válaszolok azzal, hogy önök ezt a Csáky úrtól kellene megkérdezni. Csáky úr neve ismert önök előtt, jelenleg ő a Magyar Koalíció Pártjának vezetőségében van és a Csáky úr volt, aki a Beneš-dekrétumot elővette. Nekem ez nem tetszik. Tetszik, nem tetszik, nekem nem tetszik. Az idén nyáron az egyik látogatása folyamán Magyarországra megemlítette, hogy feltárja ezt a kérdés, utána feltárta nagyon szépen becsomagolta bizonyos gesztusba, hogy keressünk valami megbékélést. De Csáky úr rendkívülien jól tudja, hogy miért nyitotta fel most ezt a kérdést és nem azon nyolc év alatt, amikor ő ült a Szlovák Köztársaság kormányában, amikor miniszerelnök-helyettesként lehetősége nyílott a kérdés feltárására, akkor nem nyitotta fel. És ezt megint egy év után, amikor egy éve működik ez a kormány, amikor a kapcsolataink már normális helyzetbe kerültek. Amikor megállapodott a két miniszterelnök konstruktív programban....

Mv.: -...köszönöm szépen.

J.K.: -...hogy szeretnének együttműködni, akkor a Csáky úr úgy döntött, hogy ezt az útunkba veti, akadályt.

Mv.: - Köszönöm szépen. Miniszter asszony, ugye Kubiš úr a Magyar Koalíció Pártjára fogja azt, hogy ez a dolog most itt tart, ahol tart, ön azt nyilatkozta több helyen is, hogy egy gesztust vár a szlovák féltől. Merthogy eddig egész jól alakult a két ország viszonyának a normalizálódása, szeretne továbblépni ebben.
G.K.: - Valóban így van. Elindult egy nagyon lényeges folyamat a két miniszterelnök találkozójával és azt látjuk, azt halljuk hogy bizonyos a civil társadalom szereplői is azt szeretnék, ha nem ilyen módon folytatódna a szlovák-magyar viszony, hanem lenne egy normális együttműködés. Azt hiszem, hogy mind a két országban ezt lehet hallani. Azért azt is érdemes elmondani, hogy amiket Kubiš úr említett, azok valóban nagyon fontos dolgok abban az értelemben, hogy az egész Európai Unió alapértékei és alapelve az, hogy meg kell haladni a történelmi sérelmeket és a jövő felé kell fordulni, és mindenkinek erre szüksége van, hogy a saját történelmi sérelmeit is feldolgozza. Szerintem egy dologról nem esett szó, hogy amikor a Beneš-dekrétumok szóba kerülnek, akkor az nagyon sok mindent foglal magában. Mintha Szlovákiának ott lenne az érzékenysége, hogy a Beneš-dekrétumok egy része, az a szlovák államiság megteremtésével foglalkozik, és, ha valaki felveti ennek a felülvizsgálatát, vagy ezt a kérdés, akkor mintha legalábbis az az érzés keletkezik, mintha ezt valaki megkérdőjelezné. Magyarországon ez kb. 100 ezer ember és család személyes tragédiáját jelenti. Akiket kitelepítettek, megfosztottak a vagyonuktól, elvették az állampolgárságukat. Mikor én gesztusról beszéltem, akkor azt mondam el, hogy jó lenne, ha értenénk egymást, hogy kinek, mik az érzékny pontjai, és, ha Szlovákia meg tudná érteni ezeket az emberi tragédiákat és ezen a területen tenne egy gesztust.

Mv.: - Nagyon szépen köszönöm, hogy eljött és Kubiš úrnak is köszönöm szépen.

(Az Este / MZV)