Romániában az idei év első harmadában 13,9%-al esett vissza a fizetett dolgozók száma. Ez messze a legmagasabb szám a környező, az Európai Unióhoz tartozó országokkal való összevetésben, mivel Magyarországon 1,8%-al, Csehországban 2,3%-al, Lengyelországban 0,9%-al, míg Görögországban 1,5%-al esett vissza a dolgozók száma. Egyedül Bulgária produkált Romániához hasonlóan magas számot a maga 9,2%-ával.

Ez azt jelenti, hogy Romániában 2010-ben mintegy fél millió munkahely szűnt meg. A leginkább érintett gazdasági terület a feldolgozó ipar 170.000 munkahelyvesztéssel. Ezt az építőipar (70.000) és a kereskedelem (65.000) követi.

A környező országokban összesen nem szűnt meg annyi munkahely, mint Romániában (persze a magas százalékos arány mellett figyelembe kell venni az országok lakosságának a számát is). Legközelebb „természetesen" ebben a tekintetben is Bulgária áll 222.000 megszűnt munkahellyel, majd Csehország (117.000), Lengyelország (101.000), Görögország (65.773) és Magyarország (46.000) követi. A statisztikai hivatalok adataiból kiderül továbbá, hogy Lengyelországban jelentősen nőtt az alkalmazottak száma a szolgáltatások terén, míg Magyarországon a közszférában munkát vállalók száma nőtt meg egy kissé.

A fizetett alkalmazottak drasztikus csökkenése mellett érdekes, hogy az Európai Unió Statisztikai Hivatala, az Eurostat szerint Romániában továbbra is az egyik legkisebb a munkanélküliek száma a térségben. Csehországban és Romániában ugyanis 7,7%-os munkanélküli rátáról beszélhetünk, míg Bulgáriában 8,8%, Lengyelországban pedig 9,9%. A vizsgált országok közül ebből a szempontból Magyarország (10,4%) és Görögország (11,6%) áll a legrosszabbul.

A lakosság 20%-a tartja el az országot

A munkanélküliség mellett a demográfiai változások is nehezítik az ország helyzetét. 1989 óta majdnem megduplázódott a nyugdíjasok száma, a dolgozóké pedig visszaesett.

Jelen pillanatban több a nyugdíjas Romániában, mint akik dolgoznak, derül ki a statisztikai hivatal nyilvántartásából.

A kommunista rendszer bukásakor, tehát 1989-90 fordulóján Romániában 8,1 millió ember dolgozott, míg a nyugdíjasok száma ennek kevesebb, mint a fele, szám szerint 3,5 millió volt. Az állam fokozatos kivonulása és a privát gazdasági szféra lassú fejlődése azonban ezen arány gyors megváltozásához, sőt, megfordulásához vezetett. Az intézet szerint a fordulópont 1997-ben következett be, 2010-ben pedig ott tartunk, hogy mintegy öt millió dolgozó mellett 5,7 milliót teszi ki a nyugdíjasok száma.

Ennek egyik oka demográfiai, mivel a lakosság elöregedését nem lehet letagadni, ám ennél jóval lényegesebb Románia „hallgatólagos szociálpolitikája". A már említett állami kivonulás és a magánszféra lassú fejlődése következtében, a munkanélküliség drasztikus megugrásától tartva, a román politikum szemet hunyt a kiskapuk használata fölött. Ennek következtében napjainkban Romániában minden hatodik nyugdíjas a korhatár előtt tette le a munkát, munkaképtelenné nyilváníttatva magát. Így alakulhatott ki az a visszás helyzet is, hogy miközben a nyugdíjkorhatár de jure 65 év, de facto viszont csak 54 év.

Az Európai Unióba való belépéssel járó vízumkényszer megszűnése következtében ráadásul megnőtt az emigránsok száma, akik végleg vagy időlegesen elhagyták az országot, a könnyebb kenyérszerzési lehetőségek miatt. Ez szintén csökkentette az alkalmazottak számát. Eleinte az általuk hazaküldött összegek a nemzeti össztermék 5%-át is kitették, ám a gazdasági világválság kitörésével egyre többen tértek vissza.

A fizetések közötti aránytalanság is megugrott az elmúlt húsz esztendőben. Míg 1989-ben csak a lakosság egyötöde keresett kevesebbet, mint az átlagfizetés 65%-a, addig ezek száma 2009-ra majd 50%-ra emelkedett. Jelenleg a lakosság 8%-a keres többet, mint az átlagfizetés kétszerese, míg ez a szám 1989-ben csak két százalék volt.

Látva a fizetések közötti hatalmas űrt, a 2009-ben bekövetkezett tömeges elbocsátásokat úgy a privát, mind az állami szektorban, az emberek közt egyre nagyobb a kiábrándultság, főleg a középréteg értelmiségi részében. Egyrészt, sokan sodródnak (vagy legalábbis ettől tartanak) az elszegényedés felé, másrészt sokan félnek attól, hogy nem tudják majd fedezni a banki hiteleket.

(Erdély.ma nyomán Szent Korona Rádió)